Most mondjátok meg, hogy ahogy közeledik életem első repülőútja, miért szaporodnak a lezuhant repülőkről szóló cikkek?! A kifacsart humorúaknak üzenem, hogy ez nem is vicces. De mielőtt lezuhanok és apró darabkáimmal terítek be egy egész várost, legalább csináltam cuki rózsaszín tortát, ballagásra. De nem csak arra jó. Nyilván egy cukrászdában egész napos röhögőgörcsöt ki tudnék vele váltani, de azért én tök büszke voltam magamra, hogy rózsaszín bevonat is, meg csillagok is, és még az íze sem szar, hová is lehetne még ezt fokozni Zenóbia, lenne azért még hova, de mégis, rózsaszín bevonat meg csillagok, hát na.

Epres túrótorta

Hozzávalók a piskótához (1 laphoz):

- 4 tojás

- 4 ek liszt

- 4 ek porcukor

- fél zacskó sütőpor

Két tortalapot sütöttem egy 25 cm-es formában. Én külön, mert gyáva vagyok, de ha valaki érez magában hajlandóságot, hogy kettévágjon egyet ügyesen és merészen, akkor az sütheti egyben is. Tudom, hogy a piskótatészta helyes kikeverési módozataival már önmagában ki lehetne robbantani a harmadik világháborút, ezért az érzékenyebb lelkűek ne olvassák el, hogy nem keverem ki külön a fehérjét. Tojás a  cukorral fehéredésig, majd hozzáadom apránként a sütőporos lisztet, fakanállal összeforgatom, előmelegített 180 fokos sütőben úgy negyed óra, de szúrjatok bele fogpiszkát, majd az megmondja. Megsütöttem egy nappal előre, mert úgy könyebb tölteni.

Az epres túrókrémhez:

- 0,5 kg túró

- 6 g expressz zselatin fix

- 2 dl habtejszín (nem kell felverni)

- 10 dkg porcukor

- eper, amennyit gondoltok, de én a helyetekben sokat gondolnék

A félbevágott eprekkel kiraktam az egyik lap tetejét. Összekevertem a túrót a zselatinnal, majd hozzákutyultam a habtejszínt és a cukrot. Nahát, kész! A túrót rápakoltam az eprekre, itt rájöttem, hogy mekkora hülye vagyok, mert előbb a fele túrót kellett volna rákenni a piskótára, arra rakosgatni az epreket és arra a túró másik felét, mert így szuszakolhattam be a krémet a természetesen extra szorosan összebújt eprek közé. Szóval szerintem ti itt sikerrel alkalmazhatnátok a "tanulj inkább a másik hülyeségéből, mint a sajátodból" mondást, amit én is legalább annyira utálok egyékbént, mint az "aki éjjel legény, legyen nappal is"  örökbecsűt, bár tény, hogy ahogy anyám kimondta, már fel is ment a vérnyomásom kétszázhúszra, amitől legalább felébredtem tényleg.

Tegyétek a krémre a másik tortalapot, tökre ki fog nyomódni oldalt némi krém, de nem zavar ez minket, tegyük hűtőbe, amíg megcsináljuk rá a fondant bevonatot. 

Hozzávalók a fondanthoz:

- 14 dkg pillecukor

- 2 ek víz

- 50 dkg porcukor

A fondant alá szükség lesz vajkrémre, hogy legyen, amire rátapad. Ehhez kikevertem kb. 12 dkg margarint úgy 10-15 dkg porcukorral, ami amúgy sok lett, de a maradékból készíthetsz mittudomén, arcpakolást.

Rózsaszín tortát akartam, vettem is piros ételfestéket, hogy na majd akkor én, de a sors közbeszólt, mert nem kaptam fehér pillecukrot. Színes virágocska alakút viszont igen, így csak kiválogattam a fehéreket meg a rózsaszínűeket, és azokat használtam fel, tökre rózsaszín lett emiatt mindenféle festék nélkül is, szóval ezt tudom javasolni. A virágokat a két ek vízzel beraktam egy kivajazott jénaiban a mikróba, fél percenként megkevergettem vajas fakanállal, míg teljesen fel nem olvadtak. Aztán elkezdtem hozzáadagolni a porcukrot, ha már nem megy fakanállal, akkor kézzel gyúrtam bele annyit, amennyit felvett, de nekem pont ennyit vett fel. Amikor már nem ragad a kezedhez, hanem gyurma állagú, porcukrozd be a nyújtódeszkát, és nyújtsd el rajta olyan vastagra és akkorára amilyenre szeretnéd. Ennek a masszának a fele nekem simán elég volt egy tortára és a díszítésre, a másik felét tartsd hűtőben, pár hétig simán felhasználható. Vagy készíts eleve fél adagot, az is egy megoldás, csak bennem fel sem merült, mert mi van ha kevés lesz?! Ami nálam nagy pánik mindenben, pedig esküszöm nem ették el előlem gyerekkoromban a kaját.

Vedd ki a tortát a hűtőből, szabadítsd meg a kinyomódott túrókrémtől, azt edd meg, egy kicsit sajnálhatod, hogy nem nyomódott ki több. Kend körbe vékonyan a tortát, meg a tetejét is a vajkrémmel, majd helyezd rá a kinyújtott bevonatot, és lapogasd le ügyesen. Ahol nem sikerült annyira ügyesen, vagy elszakadt, azt takard el a díszítéssel. Próbáld magad visszafogni és ne pakold rá az összes fellehető díszbizgentyűt amit találsz otthon, bár ez roppant nehéz. Kész, örvendezzünk! 

Direkt vicces a narancsos keksz olyankor, amikor valójában semmi ingerenciád nincs már narancsot enni, mert felzabáltál egy ládával a télen, a héját sem tudod odarakni szárítani a radiátorra, hogy jó illat legyen tőle a lakásban, és adventi koszorút sem tudsz vele díszíteni, hacsak nem vagy nagyon durván stréber, vagy nagyon hülye. Mondjuk én télen sem tudok vele adventi koszorút díszíteni, mert ha nekem kéne megcsinálni, valószínűleg felgyújtanám úgy húsz perc után a koszorút is meg magamat is vele együtt. Micsoda szerencse, hogy nem nekem kell, mert ki sütne akkor nektek nyáron narancsos kekszet. Ilyet:

Cuki piros tál, ugye? Nem létezhetek színes müzlistálkák nélkül, ahányszor meglátok egy olyat, amilyen még nincs otthon, mint a zombi megindulok felé, semmi nem állíthat meg. 

Hannah Swensen féle Narancsos tallér 4/7

Hozzávalók:

- 5 dkg vaj

- 20 dkg kristálycukor

- 1 dl 100 %-os narancslé

- 2 tojás

- 1 tk szódabikarbóna

- 1 tk só

- 1 tk reszelt narancshéj

- 30 dkg liszt

- kristálycukor a forgatáshoz

Pár órát állni kell az összekevert tésztának, nekem állt egy egész éjszakát, mégis ragacsos volt, úgyhogy tudod mit, lehet, hogy nem is kell neki állni. Keverd össze a hozzávalókat nagyjából ilyen sorrendben: olvasztott vaj, cukor, reszelt narancshéj, narancslé, villával felvert tojás, só, szódabikarbóna, liszt apránként. Mindezt fakanállal, ezt imádom csinálni, van hozzá kedvenc fakanalam is, a múltkor az Iván épp azzal akarta kitámasztani a wc tartály tetejét, mert ez úgyis egy kis görcs fakanál, hogy néz már ki. Szerencsére még épp időben mentettem meg a kis görcsöt. Nyugi, amivel végül kitámasztotta, azt utána kihajítottam, nem azzal fogom kikeverni a következő kekszet.

A 100 %-os narancslevet roppant frappáns módon úgy oldottam meg, hogy kifacsartam a narancsnak a levét, aminek előzőleg már lereszeltem a héját. A masszából képtelenség volt gömbölygetni, így fogtam két kiskanalat és azok segítségével átapplikáltam némi tésztát a kristálycukorba, megforgattam, átpottyantottam a sütőpapírra. Teljesen rohadtul tökmindegy, hogy milyen alakú tésztákat pottyantotok a tepsire, mert úgyis szétterül magától sülés közben. A sülés 175 fokon történik, úgy 7-8 percig, ha már barnul a széle, kapd ki a tepsit. Hűtsd ki rácson.

Holt biztos, hogy legközelebb megtöltöm őket narancslekvárral, és holt biztos, hogy legközelebb ráteszem a narancshéjat a radiátorra, és holt biztos, hogy tök jó narancsillat lesz tőle a lakásban, és ez valójában egy karácsonyi keksz, forgassátok karácsonykor fahéjas kristálycukorba szerintem. Akit iszonyúan megzavart ez a május elején karácsonyi hangulatú süti, az holnap menjen és egyen rohanvást vattacukrot lángossal. Az első május 1-ém a Tabánban pontosan tizenhat éve volt, és pontosan tizenhat éve nem iszom vodkanarancsot.  

Ma roppant gyorsan fogom az asztal alá inni magam az esti grillezésen, emiatt vagy tök részegen, vagy totál másnaposan kellene megosztanom veletek ezt a sütit, de mivel ilyen állatira előrelátó lány vagyok, ezért megteszem már most, amíg még bírok tíz ujjal gépelni, nem csak kettővel. Nem világfájdalom miatt lesz ilyen csodás vége az estének, hanem mert olyan fáradt vagyok, hogy egy pohár bor után vidáman dünnyögve fogok becsusszanni az asztal alá. Ott tovább fogok dünnyögni még egy kicsit, az Iván néha majd lenyújt nekem egy falat kolbászt. Hehe.

Csomó más dologgal kapcsolatban is kiokosodhattok, például csinálhattok enyhén bizarrul hangzó Tüdővagdalék-levest. Másodiknak kiváló lesz ez a süti, és már nem is kell tovább agyalnotok a vasárnapi ebéden. Na ugye. Nem mintha nem imádnám a szalontüdőt, ami szintén bizarr, és magamnak a büdös életbe nem fogom megcsinálni, de szerencsére van aki néha félretesz nekem egy adagot.

Vánkoscsücske túrós tésztából (Keresztmama receptes könyvéből)

30 dkg lisztet dolgozzunk össze 25 dkg margarinnal és 30 dkg szitán áttört, vagy húsdarálón ledarált túróval. Egy órai pihentetés után nyújtsuk ki késfok vastagra, vágjuk fel kb. hat-nyolc cm-es négyzetekre. Minden tésztalap közepébe tegyünk kevés savanykás lekvárt, majd hajtsuk a lapokat háromszögalakúra. (Vánkoscsücske). Tepsibe téve, előmelegített sütőben közepes láng mellett, süssük szép világosra és még melegen forgassuk meg vaníliás cukorban. - Ha sósan készítjük, tölthetjük húsdarálón ledarált bármilyen felvágottal, sonkával, amit kevés tejföllel tettünk gyúrhatóvá és esetleg reszelt sajttal ízesítettünk.

Én adtam a tésztához egy zacskó sütőport, illetve a túrót nyilván nem daráltam le húsdarálón, mert eleve olyat vettem ami nem túl morzsás, vagy ha az lett volna, villát használtam volna. Barackos hitlerszalonna került a közepükbe, ha rám hallgattok, tesztek sütőpapírt, mert tutira kifolyik a lekvár. Bár az első tepsiből okulva, a többinél már kicsit felhajtogattuk végig a széleket, mert okosak vagyunk az Ivánnal. 175 fokon sütöttem tíz percig nagyjából, de a tésztát tényleg iszonyú vékonyra nyújtottam. Porcukor és vaníliás cukor keverékébe forgattam őket. Irtó finom. Remélem Keresztmama is ilyeneket kap reggelire a mennyországban.

Az MMSZ (a Marcipán Márpedig Szar) csoport tagjai itt be is fejezhetik az olvasást, mert ők garantáltan nem fognak enni ebből a sütiből, ha csak nem mazochisták. Esetleg tudnám javasolni a csoport egyik különösen utált tagjának öngyilkosságba kergetéséhez. Sütimorzsák a szőnyege alá, a ruhái zsebébe, a tusfürdőjébe, egy hét múlva tikkelni fog, egy hónap múlva leveti magát egy hídról. Kicsit elragadtattam magam? Ó.  

Az MMF (a Marcipán Márpedig Fasza Fantasztikus) csoport tagjai azonnal kössenek kötényt és álljanak neki mandulás gombócokat gömbölygetni, mert annak ellenére, hogy marcipán meg sehol, a süti azért mégis marcipán ízű, marcipán illatú, marcipánmarcipánmarcipán. Nem mondom, hogy tippeljétek meg, melyik csoportba tartozik az Iván és melyikbe én, mert csak feleslegesen tépném itt a szám, mint ahogy tépem is. Majd ha megöregszünk és semmi más dolgunk nem lesz, mint egymást idegesíteni, akkor egyik kezemben a görbe bottal, a másikban meg lekvárba mártogatott marcipán rudacskákkal fogom kiüldözni a nappaliból, hogy nyugodtan nézhessem a Paprika tévét.    

Hannah Swensen féle Mandulás csók 4/2

Hozzávalók:

- 10 dkg vaj

- 20 dkg kristálycukor

- 5 dkg barnacukor

- 1 tk vanília aroma

- 1 tk mandula aroma

- 1 tk szódabikarbóna

- 1 tk sütőpor

- 1 tk só

- 10 dkg finomra őrölt mandula (őrlés után legyen annyi)

- 2 tojás

- 30 dkg liszt

- 10 dkg csoki

A megolvasztott vajat keverjük el az előzőleg egy tálba kimért cukrokkal. Adjuk hozzá az aromákat, a sót, a sütőport meg szódabikarbónát. Ha eléggé lehűlt, akkor a villával felvert tojásokat, majd a finomra őrölt mandulát. A végén keverjük hozzá apránként a lisztet is, majd a darabolt csokit. Nem kell hűteni meg semmi, lehet egyből gömböcöket gyártani, diónyi nagyságúakat, de ez most lehet nagyobb is, mint amit a képeken láttok, mert nem nő meg nagyon. Kivajazott tepsire tesszük őket. 175 fokra előmelegített sütőben 7-8 perc, de semmiképpen sem tíz, mert ha tíz, akkor már megkeményedik a süti hűlés után. Két percig hagyd a tepsin, majd rakd át rácsra a sütigömböket hűlni. Harapj bele! Azt mondtam már, hogy marcipán íze lesz?

rohantam haza, hogy iszonyú, mindent elsöprő sütisütésbe kezdhessek, hogy a nagy rohanásban bent hagytam a könyvemet az irodában, emiatt azon hőbörögtem a mindent és mindenkit elsöprő rohanásom közben, hogy most akkor mi a lófaszt fogok kezdeni magammal a buszon. Anyám, akit felhívtam, hogy vegye már ki a margarint a hűtőből, hogy ne kelljen megszakítani a mindent elsöprő rohanásomat holmi puhulásra várakozással, megoldotta a problémát, mondta, hogy nem baj az édes lányom, legalább most az egyszer majd nézelődsz. Így aztán nézelődtem. Tisztára megérte, tényleg. Egymással smároló lányok ugyan nem voltak, azok csak az Ivánnak jutnak amikor piros hetesre száll tíz évente egyszer, de jutott nekem viszont egy tetőtől-talpig rózsaszínbe öltözött lány. Felért simán a smárolókkal. Nem vicc, talptól fejtetőig, minden rózsaszín volt, természetesen nem egységes, hanem különböző árnyalatú rózsaszínek, az egész megkoronázva egy rószaszín hajpánttal amin egy bazi nagy rózsaszín virág billegett. Most lehet, hogy sekélyes vagyok, de nekem ez simán elég volt látványnak arra a fél órára amit a buszon töltöttem. Hajítsátok félre a könyveket, a világ érdekes! Kissé bizarr, de érdekes. Mondja Zenóbia, aki öt perce még egy neon rózsaszín tollal jegyzetelte az észrevételeit. Hmm. Beletűzzem-e a hajamba?   

A világ legalaposabban dokumentált pirítósa, mondta az Iván, amikor már iszonyú éhes volt, de nem ehette meg a vacsoráját, mert én épp kattintgattam mint az állat. De hát most tényleg, mennyire guszta már, a az égésfoltok pirulások a kenyéren, a kibújó olvadt sajt, kinyomtatom, bekeretezem, kirakom a konyhafalra.

Hannah Swensen féle Pirított sajtos kenyér 3/5

Hozzávalók: Izgultok?

- két szelet kenyér

- vaj

- sajt

- serpenyő

A kenyerek egyik felét kenjük meg vajjal. Az első szeletet tegyük a vajas felével lefelé a serpenyőbe. Rakjunk rá ujjnyi vastagra vágott sajtot úgy, hogy befedje a kenyeret, de lehetőleg ne lógjon le róla. Tegyük rá a másik szeletet, vajas felével felfelé. Gyújtsunk alá. Hagyjuk sülni, míg el nem kezd pirulni az alja. Ha kellőképpen megpirult, fordítsuk meg ügyesen a szendvicsünket, hogy a teteje (ami immáron alja - ajjajj) is megpirulhasson. Nem muszáj így megégetni, csak mi így szeretjük, mert minél előbb akarunk elpusztulni rákban.

A krumplilángos óta váltottunk, az utóbbi pár hétben ahányszor megkérdem az Ivánt, hogy mit akarsz enni életem értelme, az rá a válasz, hogy: FÁNK! Így aztán amíg nem tanulok meg rendes fánkot sütni, addig sunyi módon ilyenekkel próbálom kiszúrni a szemét, mint ez:

Nagyik etetésre is kiváló ötlet, legalábbis az olyan nagyikéra, akik nem igazán esznek húst, mert az drága, meg eleve szeretik azt állítani, hogy ők semmit sem esznek, mert nem is éhesek, meg amúgy is kár beléjük már. Túrófánkot azért esznek. Porcukorral, eperlekvárral. Az Ivánok fahéjas porcukorral eszik.

Túrófánk - Horváth Ilonától

Az enyém fél adag, két személyre negyed kiló túróból tökéletes. 

Hozzávalók a fél adaghoz:

- negyed kiló túró

- 2,5 dkg liszt

- 2,5 dkg zsemlemorzsa

- csipet só

- 2 tojás

A túrót jól törjük össze a tojások sárgájával, a liszttel, sóval, zsemlemorzsával. Majd adjuk hozzá a tojások felvert habját. Vizes kézzel formázzunk belőle lehetőleg minél amorfabb fánkocskákat, mert az szerintem vicces, de formázhattok belőle ugróegeret is. Forgassuk meg zsemlemorzsában, aztán süssük ki forró olajban, míg meg nem pirulnak. Úgy tíz perces művelet az egész, viszont kis családunk arcán az elömlő boldogság csak két percig tart, mert aztán átvált a keserű felismerésre, hogy nincs több fánk. Szívás.

Vannak napok, amikor nem érdemes felkelni. De mivel ezt reggel még nem tudod - mert honnan tudnád, hogy ez egy ilyen nap lesz, aminek a végén ezt fogod rezignáltan megállapítani, olthatatlan vágyat érezve egy flakon koccintós borra, mert ez a nap nem érdemel többet -, ezért aztán felkelsz. Ha tudnád, nem kelnél fel, csak a megrögzött optimisták kelnének fel ilyenkor, akik azt hiszik, hogy a jókedvükkel jobbá teszik a világot. Az ilyeneket mindig szerettem volna jól megcsapkodni egy klopfolóval. Hacsak nem azért ilyenek, mert szednek valamit, mert akkor megbocsátható. Ez egy ilyen nap volt, amikor ez a süti készült. Délben levertem egy üveg savanyú káposztát az asztalról, az üveg atomjaira robbant, így mire összevakartam a konyhát, kihűlt az ebédem, amihez immáron nem volt savanyú káposztám, de azért megettem, bár belül zokogtam. Miután megettem, úgy két-három órán át azt vizionáltam, hogy mindjárt meghalok, mert tuti a kajámba is jutott az üvegszilánkból, én hülye meg megettem, már biztosan belső vérzésem van. Erről sikeresen elterelte a figyelmemet életem első almás pitéje, amit úgy elbasztam, mint annak a rendje, de annyira, hogy kihajítottam az egészet a kukába. Na és akkor láttam neki ennek, mert holnap jönnek a Piék és nincs olyan Isten, hogy ne legyen sütemény vasárnap délben az asztalon.

Diós lepény

Hozzávalók a tésztához:

- 46 dkg liszt

- 40 dkg margarin

- 26 dkg porcukor

- 4 tojássárgája

- 0,7 dl rum

- csipet só

Keverd ki a margarint a cukorral, a tojássárgájával, a sóval és a rummal. Ha nincs rumod de beéred a prosztó  módszerrel, mint én is, akkor nemes egyszerűséggel higíts fel némi rumaromát, a mai napnak már úgyis mindegy alapon. Ha lett volna rum, lehet, hogy akkor is inkább megittam volna, minthogy beletegyem. Se savanyú káposzta, se almás pite, se rum, az élet kegyetlen. Apránként adagold hozzá a lisztet. Sütőpapírral kibélelt nagy tepsibe (32x30-as kb.) simítsd a tésztát spatulával. Már ha kínozni akarod magad. Ha nem, akkor ne tegyél bele sütőpapírt, hanem csak vajazd ki jól a tepsit. A tészta se nem nyújtható, se nem folyik, így a sütőpapíron csak csúszkálni fog, aminek nem örülnél, én legalábbis nem örültem, de lehet, hogy a recept írója direkt írta bele, és azóta is ezen röhög. Szóval kend szét spatulával, menni fog.

Hozzávalók a tetejéhez:

- 6 tojásfehérje

- 10 dkg porcukor

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1 citrom reszelt héja

- 20 dkg margarin

- 20 dkg darált dió

Verd fel a tojásfehérjét keményre. Egy másik tálban keverd ki a többi hozzávalót, majd óvatosan forgasd bele a felvert habot. Ha ilyen miniatűr tojásaid vannak, mint nekem, akkor adj hozzá még pár tojásfehérjét a habhoz, és magasabb lesz a krémed. Legközelebb én ezt fogom tenni, mert lesz legközelebb, ez a süti és én szerettük egymást. És nem, nem fogok ám lekvárt kenni a diós cucc alá, á, dehogy fogok. Vanília öntettel egyébként aranygaluska érzete lesz a dolognak, kipróbáltuk.

Harmincadik szülinapjára vittem valaki olyannak, aki nem lehet harminc, mert szerintem huszonhárom. - Hogy a francba lett most meg ennyi, akkor én is hét évvel több vagyok, ne már, nem is viszek neki tortát ezek után. - gondolta Zenóbia, aztán még azt is gondolta, hogy lassan jöhet az a botox, nincs ezen mit szépíteni, most mit dugod a homokba a fejed, nem az segít, hanem a szuri. 

A Lány, aki nem lehet harminc, utálja az édességet, kizárólag a Túró Rudit hajlandó megenni, egyből eszembe jutott, hogy akkor itt az ideje kipróbálni végre ezt. Tényleg, tök komolyan mondom, hogy olyan, mint a rudi, minden falat után hümmögtünk a Melisszával, hogy baszki ez tényleg Túró Rudi ízű, nem hiszem el, de tényleg olyan, de durva, együnk még egy szeletet, hogy biztosak legyünk benne, hogy olyan, de tényleg olyan. Csak egy kicsit jobb.

Túró Rudi torta 

24-25 cm-es tortaformához

Hozzávalók a kekszalaphoz:

- 1 csomag győri édes zabfalatok

- 10 dkg olvasztott vaj

- 5 dkg étcsokoládé

A kekszet és az étcsokoládét tördeljük bele a turmixgépbe és daráljuk össze homogénre. Borítsuk ki egy tálba, öntsük rá a megolvasztott vajat, keverjük össze. Nyomkodjuk bele egy sütőpapírral kibélelt tortaformába, lapítsuk le egy pohár aljával, hogy sima legyen, aztán hajítsuk be a mélyhűtőbe, amíg elkészítjük a többi cuccot.

Hozzávalók egy réteg túrókrémhez:

- 40 dkg túró

- 1,5 dl habtejszín

- 4 dkg cukor

- 1 citrom reszelt héja

- 5 g zselatin

A zselatint felmelegítjük a tejszínnel, míg fel nem olvad benne a zselatin. Ne forraljuk, mert azt nem szereti a zselatin, emiatt pedig mi sem. Ha felolvadt, vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a cukrot, a citromhéjat majd a túrót, és keverjük össze jól. Vegyük ki a mélyhűtőből a tortánkat és borítsuk a kekszalapra a krémet, simítsuk el, tegyük vissza.

Hozzávalók az első réteg csokimázhoz:

- 10 dkg étcsokoládé

- 1 ek étolaj

Gőz fölött olvasszuk meg a csokit, keverjük hozzá az olajat, öntsük rá az első réteg túrókrémre, majd mehet vissza a tortánk a mélyhűtőbe a brokkolik közé.

Készítsük el a második adag túrókrémet, pontosan ugyanúgy, ahogy az elsőt is sikeresen elkészítettük, mert annyira ügyesek vagyunk. Mehet rá a tortára, aztán meg a torta vissza a szokásos helyére. Kicsit hagyjuk most magára, mosogassunk el, közben gondolkozzunk el azon, hogy vajon másnap kiszakad-e a tortadoboz alja, miközben végigcígöljük a városon. Azt nem csinálta egyébként, de mindenki iszonyúan megbámult, mert még sosem láttak tortadobozt, ez lehetett az oka. Vagy várták, hogy hátha kiszakad az alja, és akkor lehet röhögni.

Úgy fél óra múlva vegyük ki a brokkolik közül, akármennyire is tiltakoznak, és szedjük le róla a kapcsos tortaforma oldalát. A második réteg csokit már így borítsuk rá, hogy csodásan lefolyhasson az oldalán is néhol. Így:

Hozzávalók a második réteg csokimázhoz:

- 15 dkg étcsokoládé

- 1,5 ek étolaj

Összeolvasztjuk, ráborítjuk, elegyengetjük, gyönyörködünk, reménykedünk, hogy nem szúrtunk el semmit, és senki nem fog frászt cifrafosást kapni a tortánktól. 

Citromtorta. Igazi, töményen citromos, citromízű citromtorta. Citromimádóknak. Ez is volt a hétvégén, úgy látszik a Húsvét ezt hozta ki belőlem, répa meg citrom, még jó, hogy csak két napos, ki tudja, a harmadik napon képes lettem volna csokoládés-brokkolis pitét sütni, azt meg nem hogy én nem, de ti sem akarjátok.

Hannah Swensen féle Citromtorta 4/1

Végy egy gyümölcstortalapot a boltban. Vedd le róla a nejlont. Szuper. Tedd félre.

Hozzávalók a krémhez:

- 3 tojás

- 4 tojás sárgája (a fehérjék kellenek majd a tojáshabhoz a torta tetejére)

- 10 dkg kristálycukor

- 1 dl víz

- 2 ek étkezési keményítő

- 1 lime kifacsart leve

- 2 citrom kifacsart leve

- 1-2 tk citromhéj

- 1 ek vaj

Gőz fölött kell megfőzni a krémet, úgyhogy az egész tojásokat és a sárgájákat verd fel egy olyan edényben, amit majd rá tudsz tenni a fazékra, amiben forr a víz. A felvert tojáshoz öntsd hozzá a vizet és a kifacsart citrom és lime levet. Egy tálkában jól keverd össze a cukrot és a keményítőt, ezt is keverd a krémhez. Ha megvan, tedd rá a lábosra, amiben iszonyúan forr már a vized. Kevergesd, míg be nem sűrűsödik. Ha besűrűsödött, vedd le a tűzről és add hozzá a vajat meg a reszelt citromhéjat. Hagyd hűlni a krémet, addig készítsd el a tojáshabot.

Hozzávalók a tojáshabhoz:

- 4 tojásfehérje

- 1/2 tk borkősav

- 1/8 tk só

- 3 dkg kristálycukor

A borkősavat és a sót keverd bele a tojásfehérjébe, majd félig verd fel. Ekkor szórd bele a cukrot és verd egészen keményre a habot.

Töltsd meg a tortalapot a krémmel, majd simítsd rá a felvert habot a tetejére. Jól passzítsd oda a tészta széléhez, mert sütés közben kicsit összeugorhat, és nem akarjuk, hogy úgy nézzen ki, mintha egy számmal kisebb lenne rá a kalap. A rákent habot be  lehet kicsit vagdosni, hogy könnyebb legyen majd szeletelni. 175 fokra előmelegített sütőben süssük úgy tíz percig, míg a hab szépen megbarnul. Ne legyetek olyan hülyék mint én, és tegyetek alá sütőpapírt, mert különben szar lesz leszedni a tepsiről és átrakni tányérra. Nekem négy darab lapos szedőkanál és a férjem jelentette a megoldást, de ha nincs négy darab lapos szedőkanalatok, vagy férjetek, akkor hátha eleve van tortalapátotok. Ha tortalapátotok sincs, akkor az lesz a legjobb, ha elvonultok egy sarokba sírdogálni, az általában bejön a nőknek, mint megoldás, vagy egyétek meg egymagatok a tortát a tepsiről. Ez esetben lehet két kézzel trancsírozni meg minden.  

Simán átköptök a szomszédba két falat után, de mégis rohadt jó. Nem az a tömény édesség, hanem friss és fanyar, amit tök jól ellensúlyoz a hab és a tészta. 

Zenóbia, a répás süti gondolatától is irtózó Ivánnak: - Figyi, de állítólag tökre nem is érezni benne a répát!

Iván: - Akkor mégis mi a francnak rakod bele?!

Zenóbia: Hmm..

Répakocka (innen)

Hozzávalók:

- 900 g reszelt vagy darált sárgarépa

- 525 g liszt

- 6 tojás

- 420 ml olaj

- 600 g cukor

- 225 g apróra vágott dió

- 1 csomag sütőpor

- 1 csipet só

- 1 kk szódabikarbóna

- 3 kk őrölt fahéj

- mazsola, de ezt nem muszáj

Tetejére:

- 500 g mascarpone

- 1 narancs reszelt héja

- 120 g porcukor

Pucoljuk meg, majd reszeljük le, vagy daráljuk le a sárgarépát. Én daráltam, mert lusta voltam, meg nem akartam lereszelni a csudálatos körmeimet*, meg mert csak. Egy tálba mérjük ki a lisztet, sütőport, szódabikarbónát és a fahéjat, keverjük össze. Egy másik tálban a tojásokat és a cukrot verjük fel fehéredésig, majd adjuk hozzá az olajat, a répát, a darabolt diót és a mazsolát, már ha rakunk bele mazsolát. Ha nem, akkor ne. Végül adjuk hozzá a masszához a lisztes keveréket, forgassuk össze fakanállal, míg teljesen eloszlik. 180 fokra előmelegített sütőben süssük úgy 35-40 percig. Ha kész, hagyjuk kihűlni.

Amikor teljesen kihűlt, kenjük a tetejére a mázat, amit iszonyú bonyolult módon úgy készítünk, hogy összekeverjük a hozzávalókat. Mivel annyira kreatív vagyok, ezért lenyúltam az Iván húsvéti cukorkájából egy párat díszítésnek, de ti rakhattok rá marcipánrépácskákat, vagy nyuszifejecskéket, vagy kicsike lófaszocskákat.

Valóban nem érezni benne a répát, viszont látni, ami szerintem mókás. Isteni finom, részemről imádom! Az olajtól a tésztának mindig olyan állaga lesz, hogy beszarsz csodásan puha, és szaftosan omlós a végeredmény. A mennyiséget kicsit elméreteztem, így ez elég volt egy nagy tepsire, és még tizenkét muffinra. Legalább lesz reggelim is jövőhéten. Sonka és répás-fahéjas muffin. Most miért?

*Mivel a kutyát sem érdekelte, hogy milyen színű lesz a húsvéti körmöm, ezért jobb híján az Ivánra bíztam a választást. Így most szerintem rettenetes ordenáré sárga, szerinte meg menő Lamborghini színűek a körmeim. Anyámat ahányszor meglátja, kirázza a hideg. Ha olyan lány lennék, akkor most az Ivánt a répás sütivel, anyámat meg a körmeimmel riogathatnám folyton, de nem vagyok olyan lány. Vagy de.

ha nekiállok az időjárásról nyavalyogni, és mivel sosem lehet tudni ezeknél az átkoknál, különösen azoknál nem, amiket én szórok saját magamra, ezért most mégsem döglök meg, bár rohadt nagy a kísértés. Mármint nem a megdöglésre, hanem a nyavalygásra. Egy egész hosszú posztot tudnék neki szentelni, hogy élveznétek mind. Ehelyett ilyen roppant fontos dilemmákról írok, hogy most akkor befestessem-e a hajam, mert már nyolc hete, és itt most a rendszeresen hajat festő és nagyon igényes nők mind felhördültek, vagy várjak még egy-két hetet, hogy akkor már kibírja Rómáig (mert hogy oda megyünk május végén, oda meg mégsem mehetek lenőtt hajjal, mert a pápa félbeszakítaná imáját és tévedhetetlenül megtalálna mutatóujjával a tömegben, én meg szégyenemben még jobban megőszülnék), itt már a rendszeresen hajat festő és nagyon igényes nők le is ájultak a székről. Meg hogy milyen színű legyen a húsvéti körmöm. Kommentekben lehet szavazni ma estig, attól ne féljetek, hogy olyan színt írtok, amivel nem rendelkezik a fiókom.

Az Ivánnak kirántották tegnap egy bölcsességfogát, hála a jó égnek a dolog egy percet vett igénybe, ő nem az a típus, mint én, aki bemegy a fogorvoshoz és úgy jön ki, hogy tudod mit drágám, vegyünk inkább egy protkót, sokkal jobb lesz az mindenkinek. Az autó felé menet pedig megérdeklődte szorosan összezárt szájjal (ez ilyen ügyes ember, hogy így is tud érdeklődni), hogy mégis mikor veheti ki a véres vattát a lukból, mire mondtam neki, hogy szerintem egészen nyugodt lélelekkel odaköpheti majd a dzsuvás hóba a kocsi mellé, addigra pont le fog járni a húsz perc. Erre felháborodott, szerencsére szorosan összezárt szájjal azért ez nem olyan egyszerű, ezért csak én értettem, ahogy azt mormogja, hogy persze és akkor te majd megírod a blogodban, hogy a férjed véres tamponokat köpköd a hóba. S lőn.

Még nem ettük meg mind az összes mindmegette sütit, pedig mi mindig mindent megeszünk menten. Jól van na. Lett belőle vagy száz darab, a kevésbé idióták nyilván azt írnák most ide, hogy emiatt már kurvára unták a gömbölygetést a végére, de persze én nem írom. Velem csak annyi történt, hogy az utolsó pár tepsinél elkezdtem mindenféle éppen kezem ügyébe kerülő dologgal megszórni a kekszeket, aszalt áfonya, étcsokoládé (Baron márkájú, ami nem tudom hogyan került a spejzba, de ott van már egy ideje, és ahányszor rápillantottam, mindig Baromnak olvastam, azután is, hogy realizáltam, hogy de nem, és minden egyes alkalommal vihorásztam egyet. Szánalmas a humorom.), gemkapocs.  

Hannah Swensen féle Mindmegette süti 3/7

Hozzávalók:

- 35 dkg vaj

- 3 tojás

- 45 dkg porcukor

- 1,2 dl juharszirup

- 2 tk szódabikarbóna

- 1 tk só

- 1 tk vanília aroma

- 60 dkg liszt

- kristálycukor a hempergetéshez

Olvaszd meg a vajat, borítsd rá az előzőleg egy tálba kimért cukorra. Keverd össze, hagy kihűlni. Ha kihűlt, add hozzá a villával felvert tojásokat, a sót, a vanília aromát, a szódabikarbónát, keverd össze. Juharszirup, keverd össze. Liszt apránként, keverés-keverés-keverés. Rakd a hűtőbe pár órára, akár egy egész éjszakára is.

Gömbölygess belőlük diónyi golyókat, forgasd meg őket kristálycukorban és tedd őket kikent tepsire egymástól 7-8 cm távolságra. Tényleg hagyj köztük helyet bőven, mert kicsike diókat csináltam, és így megnőttek, ahogy a képen látod. Lapítsd le a golyókat egy kanállal, és úgy tedd 180 fokra előmelegített sütőbe kb. 10 percre, de figyeld őket inkább, ha kezd barnulni, már jó. A lapítás nem muszáj, gondolom csak azt a célt szolgálja, hogy ne guruljanak szét a golyók, de nekem amúgy sem gurultak, és a végeredmény mindenképpen egy tök lapos cucc lesz, ha lapítod, ha nem. Egyből szedd le őket a tepsiről, mert különben menthetetlenül odaragadnak. Rácson hagyd őket kihűlni. 

Kóstolás után ügyesen megállapítottam, hogy a juharszirupot rohadtul nem érezni benne, mindezt úgy, hogy soha életemben nem ettem még juharszirupot. Mert annyira okos vagyok. Úgyhogy most hazamegyek és meghúzom a juharszirupos üveget. A keksz viszont finom. Vasárnap reggel rózsaszín plüssköntösben tejeskávéval, vajas keksszel, éljenek az ilyen vasárnap reggelek. Főleg, hogy túl vagyok a rohadt tavaszi nagytakarításon is, jöhet a nyúl. 

Jöhetne már az az óraállítás, mert mocskos mód utálok világosban jönni dolgozni, így nem indulhatok el félig sminkelve, mert meglátnak, undorító egy helyzet ez. Hogy addig is kihúzzuk valahogy, itt van ez a süti, amit nem kell sütni, csak gyömöszkélni, olyanoknak való, akik utálják a kókuszgolyót gömbölygetni, mert ezzel aztán végképp semmi macera nincs. Nekem a gömbölygetés jobban bejön, gondoltátok volna-e, végül is csak minden második bejegyzésemben írom le, hogy éljen a gömbölygetés. A zakkantabb diétázók vehetik fenyegetésnek a nevét, egy szelet után egy óra futás a patakparton, hajrá. Dúsítottam kicsit dióval, mert az olajos mag egészséges, höhö.

Diós sport szelet

Hozzávalók:

- 1 kg háztartási keksz por

- 1 üveg rumaroma

- 50 dkg margarin

- 8 ek kakaó

- 30 dkg kristálycukor

- 4 dl tej

- darabolt dió

Keverd össze egy mély tálban a kekszport meg a kakaót. Olvasd össze a vajat, a tejet és a kristálycukrot, öntsd a kekszes keverékre, dolgozd össze fakanállal. Add hozzá a rumaromát és a darabolt diót, kutyuld-kutyuld, ha meguntad, hagyd abba. Lapogasd el egy viszonylag nagy tepsiben, ha félsz, hogy nem fog könnyen feljönni, rakj alá folpackot, de amúgy feljön. A tetejére olvassz meg két tábla (200 g) tortabevonót két ek olajjal, simítsd el rajta, tedd hűtőbe. Ha megdermedt a csoki, szeleteld, kóstold meg. Aztán kóstold meg még egyszer, ne zavarjon, hogy előtte már megettél egy pizzát meg egy tál fagyit, befér az még oda a többi mellé. Ebből az utolsó mondatból lehet következtetni, hogy ennek most nem számoltam ki a kalória értékeit, ha a következő egy évben még egyszer bárminek is kiszámolnám, száradjon le a karom tőből. Aki pedig kiejti előttem az életmódváltás szót, annak kitépem a nyelvét és ledugom a torkán. Csak úgy mondom, nem fenyegetésképpen.

A Pi 37 lett, amiből okosan kiszámoltam, hogy én meg mindjárt 32, a még nálam is okosabbak ebből kikövetkeztethetik, hogy hány évvel idősebb a bátyám. Ezt a rettenetes hírt, hogy nem rég még csak 17 volt, én meg 12 - akkoriban már nem is ütöttük egymást annyira, hanem épp kezdtünk barátok lenni-,  azzal kompenzáltuk, hogy megettünk a hétvégén fejenként egy tepsi süteményt. Ez volt az egyik:

Lúdláb (Péter Jánosné receptgyűjteményéből)

Süssetek piskótát, erre mindenkinek van egy tuti módszere, vagy nem olyan tuti, de legalább módszer. A lényeg, hogy piskóta legyen a vége. Az enyém nyolc tojásból készült egy kb. 25x30-as tepsiben.

Hozzávalók a krémhez (egy adag):

- 7 ek liszt

- 7 ek kristálycukor

- 3 ek kakaópor

- rumaroma

- 4 dl tej

- 25 dkg margarin

A lisztet, kristálycukrot és a kakaót simára keverjük a tejjel, majd sűrű krémet főzünk belőle. Kihűtjük, aztán hozzákeverjük a habosra kavart margarint és a rumaromát. Tádámm!

Nos, akinek elnézegetve a képeket eszébe jutott az a mondat, hogy - Most nem azért, de mintha kicsit sok lenne ez a krém ezen a tésztán! - az fogja be nem gondolt annyira nagyon hülyeséget, annak fényében, hogy én dupla adagot csináltam belőle, a tészta meg csak másfeles. De Zenóbia éppen akkor úgy volt vele, hogy le van szarva a világ, legfeljebb nem kenem rá mindet ha úgy látom, hogy sok. Úgy is láttam, mégis rákentem, ki érti ezt, senki. Simán beleraktam két üveg magozott meggyet, mert nekem ez a süti úgy isteni, ha minden egyes falatra legalább három meggy jut, de ha ti beéritek csak eggyel, akkor elég lesz egy üveg is.

A csokoládémázhoz két tábla tortabevonó, két evőkanál olaj, gőz felett összeolvaszt, ráborít. Ha kevés olajat tettél bele, mint én, akkor kurva nagy rábaszás lesz másnap a szeletelés, mint ahogy nekem az is volt. Forralj vizet, öntsd bögrébe, mártogasd bele bőszen a kést, és órákig húzigáld a mázon, míg repedés nélkül sikerül elvágni. Remek reggeli program, főleg, ha az Iván nevű férjed még tanácsokat is ad a kanapéról, közben eszegeti a frissen kisült tepertős pogácsát. De te legyél jó fej és továbbra is a forró vízbe mártogasd a nagykést ne a férjedbe. Összevérezné a pogácsákat. Egy tálcáig bírtam a stresszt, a többinek rusztikusan szarrá tört a teteje, de a lényeg úgyis a csoki és a meggy. Mi a franctól lúdláb ez tulajdonképpen?   

héten vagy három bejegyzést, mármint gondolatban, aztán mire ide jutottam, az lett belőlük, hogy ültem hülyén a monitor előtt tizenkét percig, aztán pont annyit írtam, amennyit olvastatok. Tök hülye álmaim voltak például, amiket le akartam írni, hogy ti is lássátok, hogy - Tényleg, milyen hülye álmai vannak ennek a Zenóbiának! -de mára már nem emlékszem csak egyre, amiben az volt, hogy lezuhantam egy lifttel a hetedikről, de túléltem, pedig közben azt gondoltam, hogy nem fogom. Ez még nem annyira hülye, mert mindenki álmodott már zuhanó liftről, de a hülye részt már elfelejtettem. Arról is akartam írni, hogy egyik reggel egy nő csacsogott mellettem végig a buszon, és ezen teljesen kiidegeltem magam, mert nekem reggel ne csacsogjanak, ha már muszáj létezniük, akkor azt legalább halkan, nagyon halkan tegyék. De még nem is az új cipőjéről, hanem arról, hogy az e-mail fiókot időnként ki kell pucolni, mert a reklám újságot sem hagyod örök időkig a dohányzó asztalon, mindezt reggel hatkor, mi viszi rá az embereket, hogy reggel hatkor gondolkodjanak? Egyébként meg az örök időkre ott hagyott reklámújság nagyon jól jön, amikor le kell ütni egy legyet, vagy amikor az Iván úgy dönt, hogy pillanatragasztani van kedve, vagy el lehet gondolkodni, hogy mégiscsak meg kellett volna venni januárban azt a kiló párizsit, mert nézd meg, most már negyvenhárom forinttal drágább, ezért nem tudunk mi spórolni. Vagy összecsavarva fejbe lehet vágni vele olyanokat, akik korán reggel csacsognak. Hangosan.

A csapkodásos vágyálmaimról meg eszembe jutott, hogy nem vagyok egy különösebben verekedős lány, általános iskola óta nem ütöttem meg senkit, ennek is biztos a lassú szívritmusom az oka, ha gyorsabb lenne, lehet, hogy folyton monoklikkal járkálnék a szemem alatt, ki tudja. Az egyik az volt, amikor lekentem egy pofont egy lánynak, aki csúfolta a Lányt, aki sétál velem, és ezt meguntam. Aztán annyira befostam, hogy most ez a lány, aki nagyobb is mint én, hogyan fogja ezt megtorolni, hogy amikor odajött bocsánatot kérni, akkor nagyon fennsőbbséges arccal, de belül nagyon gyorsan verdeső szívvel (mert akkor még tudott ilyet, hogy gyorsan verdesés) azt mondtam neki, hogy nem tőlem kell bocsánatot kérned, hanem a Lánytól aki sétál velem. Utána egy hétig nem vettem levegőt. A másik az volt, amikor engem csúfolt a Tibi, akit ezért tökön rúgtam, mert azt hallottam, hogy az hatásos, és tényleg az volt, ettől megint iszonyúan megijedtem, verdeső szív meg minden, úgyhogy itt adtam fel végleg a verekedéses terveimet a jövőre nézve. Tibi ráadásul egy pár éve meghalt, mert túl gyorsan akart odaérni valahova, és ez nem ér, mert olyan idős emberek mint én, nem halhatnak meg, és olyanok sem, akikről ilyen emlékeim vannak, hogy tökön rúgás, és hogy annak ellenére azért utána még hazakísért egy párszor.

A Szabadság hídon pedig kedden délután sétált velem szemben egy tizennégy körüli lány és egy fiú, és a lány mondta a fiúnak, hogy majd ha te is megtalálod életed szerelmét, akkor majd érteni fogod, amiről most beszélek neked. És akkor azt éreztem, hogy de rohadtul elmúltam harminc, és aztán meg azt, hogy de hát tulajdonképpen én hat éves koromban találtam meg életem szerelmét, csak aztán kicsit elhúztuk a dolgot.

Holnap már sütök!

azt gondoltátok, hogy viccelek, pedig nem vicceltem ezzel a mai másnaposság dologgal, bár az csak ma reggel derült ki, hogy mennyire nem vicceltem. Az ágyból az első utam az algopyrinig vezetett, de nem túl gyorsan, csak olyan szépen megfontoltan, ahogy a nap további része is telni fog. De még nem késő, küldhetitek azt a másnaposság elleni sütireceptet, vagy még az lehet, hogy a tegnapi negyvenhárom és fél olvasómból senki nem ismeri a titkot. Affene. Csülköspacal-muffin?

Kész lett végre a holter eredményem, a portörlés sem vitte hatvan fölé a pulzusomat, de 39 alá sem ment, aminek örülünk, már amennyire az ilyennek örülni szokott az ember. A hétvégén pedig az lesz, hogy nem lesz süti. Legalábbis olyan süti nem lesz, amit én sütök, még nem tudom, hogyan fogom ezt feldolgozni lelkileg. Süti evéssel?

Hogy hiszek-e benne, hogy a sütiknek varázsereje van? Persze, hogy hiszek. Most például kimondottan jól jönne egy olyan süti, amitől nem lennék ilyen kibaszott másnapos, főleg, hogy holnap megint az szándékozom lenni, ez nem az a kimondottan spontán lerészegedés lesz. Úgyhogy ha valakinek van olyan sütitippje ami jó ilyesmire, ne habozzon megosztani velem. Amúgy is, ez valami iszonyú kulináris újítás is lehetne, mert másnaposságra inkább csülkös pacalt szoktak enni, mint mézes krémest, pedig ki tudja, ugye. 

Lehetne éppen pont ez a süti is a tuti megoldás, de mivel már nincs belőle egy darab sem, ezért ezt a büdös életben nem fogjuk már megtudni. Az viszont biztos, hogy a hétvégén nem indultak nagyon rosszul a reggeleim ezzel a keksszel, meg forró tejeskávéval.

Hannah Swensen féle Lisa varázslatos csokisa 3/6

Hozzávalók:

- 20 dkg vaj

- 18 dkg kristálycukor

- 18 dkg barnacukor

- 2 tk vanília aroma

- 1,5 tk szódabikarbóna

- fél tk só

- 2 tojás villával felverve

- 30 dkg liszt

- 20 dkg fehércsokoládé

- 15 dkg aprított dió

A vajat megolvasztjuk a mikróban, hozzáöntjük a cukrokhoz, elkeverjük. Hozzáadjuk a vanília aromát, a szódabikarbónát, sót, és a két villával felvert tojást, megintcsak elkeverjük. Apránként a lisztet is, végül a fehércsokit és a magokat. A jól összekutyult masszából teáskanállal kis halmokat rakunk nem kikent tepsire, egymástól 7-8 centire. 175 fokra előmelegített sütőben maximum 8-10 perc, két percig hagyjuk hűlni, utána leszedegetjük és rácson hagyjuk tovább hűlni őket. Majd egyenként nevet adunk nekik. Nekem 90 darab lett, nesze nektek kalória értékek is, ha már így belelendültem az elmebajba: 67,35 kcal, 1,05 fehérje, 3,5 zsír, 7,64 CH.

Csak hogy látszódjon, hogy nem a levegőbe beszélek, csinálok majd egy-két kötetenként ilyen összegzést, mint ez itt alant, mert tényleg megsütöm ám a sütiket, nem csak úgy megígértem. Most ide írhatnám, hogy mert én egy olyan nő vagyok, aki mindig megtartja, amit ígér, de ez kurva nagy kamu lenne, úgyhogy inkább nem írom ide. Sütik terén mondjuk de. Más meg úgysem számít.

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság - Hannah Swensen titokzatos esetei 1.

Hannah Swensen féle Egzotikus csók 1/1

Hannah Swensen féle Romantikus tallér 1/2

Hannah Swensen féle (Pekán)Diós Rágcsa 1/3

Hannah Swensen féle Fekete-fehér sütemény 1/4

Hannah Swensen féle Csokoládéba mártott meggyes csemege 1/5

Hannah Swensen féle Nosztalgia cukroskorong 1/6

Hannah Swensen féle Rácsos citromos szelet 1/7

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság - Hannah Swensen titokzatos esetei 2.

Hannah Swensen féle Swensen-féle epertorta 2/1

Hannah Swensen féle Barackos kenyérfelfújt 2/2

Hannah Swensen féle Mazsolás zabpehely-csemege 2/3

Hannah Swensen féle Kakaós csoda 2/4

Hannah Swensen féle Hawaii sült puding 2/5

Hannah Swensen féle Mézes ropogós 2/6

Hannah Swensen féle Hegyvidéki remete szelet 2/7

Válogassatok, sütögessetek, attól lesz szép napfényes az élet. Vagy ha nem, a cukorkóma mindig segít a bajban.

Itt van végre a második kötet utolsó sütije is, megérte rá várni. Nagyon durva, meleg-tejszínes-vajas, kényeztetős sütemény, ha depressziós vagy, egyél ilyet. Ha depressziós vagy és fogyózol, akkor ne egyél ilyet, mert utána kénytelen leszel tizenötször körbefutni a Margit-szigetet, abba meg úgyis beledöglessz. Bár az megoldja a depresszió problémáját, ugye.

Hannah Swensen féle Barackos kenyérfelfújt 2/2

Hozzávalók:

- 8 szelet fehér toast kenyér, ez függ a jénai nagyságától is, nekem 15 lett

- 10 dkg vaj, ami lehet több, ha több a kenyér, nekem pl. 20 dkg kellett

- 5 dkg kristálycukor, ami így is elég lett

- fél bögre aprított aszalt sárgabarack, vagy egy egész, mert épp annyihoz volt kedvem

- 3 tojás

- fél liter habtejszín

Vajazz ki jól egy jénait. Vagdosd le a kenyereknek a héját ügyesen, majd vágd őket négy darab háromszögbe, azaz mintha egy x-et vágnál a késsel. Szuper. Ha ez megvan, akkor a megolvasztott vajba forgasd bele a kicsike háromszögeket, majd rakd ki velük a jénai alját. Hogy minek kellett jól kivajazni, amikor most vajba forgatott kenyereket raksz alulra, meg ne kérdezd. Szórd rá a cukor egyharmadát, és az aszalt sárgabarack felét. Rakj rá még egy réteg vajba forgatott kenyér háromszöget, amit szórj meg megint cukorral, és hajigáld rá a maradék barackot. Juppi. Ha ez is megvan, fedd be vajba forgatott kenyér háromszögekkel, majd szórd a tetejére a maradék cukrot. Most fogj egy tálat, és verd fel benne villával a három tojást, majd öntsd hozzá a fél liter habtejszínt és keverd össze. Az egész masszát borítsd a jénaiba, majd rakd félre úgy fél órára, hogy jól megszívja magát a cucc. Fél óra múlva tedd 180 fokra előmelegített sütőbe, és süsd 45 percig. A teteje és az alja klassz ropogós lesz. Hagyd egy kicsit hűlni, majd szeleteld és tálald, lehetőleg tejszínhabbal, nehogy tejszínhiányod legyen még a végén, vagy egy kis vanília fagyival, vagy inkább mindkettővel, az lehet az igazán durva, de sajnos nem volt itthon vanília fagyink. Csak narancs sorbet van itthon, az meg egy fos, vagy legalábbis én rühellem. 

Ez egy igazi fagyos téli vasárnap délutánra való desszert, még jó, hogy én meg megvártam vele a tavasz első napjait. Más gyümölccsel is tök jó lehet, fahéjas almával például, ó-jajj.