A krumplilángos óta váltottunk, az utóbbi pár hétben ahányszor megkérdem az Ivánt, hogy mit akarsz enni életem értelme, az rá a válasz, hogy: FÁNK! Így aztán amíg nem tanulok meg rendes fánkot sütni, addig sunyi módon ilyenekkel próbálom kiszúrni a szemét, mint ez:
Nagyik etetésre is kiváló ötlet, legalábbis az olyan nagyikéra, akik nem igazán esznek húst, mert az drága, meg eleve szeretik azt állítani, hogy ők semmit sem esznek, mert nem is éhesek, meg amúgy is kár beléjük már. Túrófánkot azért esznek. Porcukorral, eperlekvárral. Az Ivánok fahéjas porcukorral eszik.
Túrófánk - Horváth Ilonától
Az enyém fél adag, két személyre negyed kiló túróból tökéletes.
Hozzávalók a fél adaghoz:
- negyed kiló túró
- 2,5 dkg liszt
- 2,5 dkg zsemlemorzsa
- csipet só
- 2 tojás
A túrót jól törjük össze a tojások sárgájával, a liszttel, sóval, zsemlemorzsával. Majd adjuk hozzá a tojások felvert habját. Vizes kézzel formázzunk belőle lehetőleg minél amorfabb fánkocskákat, mert az szerintem vicces, de formázhattok belőle ugróegeret is. Forgassuk meg zsemlemorzsában, aztán süssük ki forró olajban, míg meg nem pirulnak. Úgy tíz perces művelet az egész, viszont kis családunk arcán az elömlő boldogság csak két percig tart, mert aztán átvált a keserű felismerésre, hogy nincs több fánk. Szívás.
