Zenóbia

Zenóbia

Havazni tuti nem fog

2017. december 17. - Zenóbia

Pár nap és karácsony, nézzük hova jutottam eddig:

- vettem világító füzért az ablakba, ki is tettem, működik, be is kapcsolom minden nap, és örülök, hogy jé, világít

- vettem karácsonyi alvós szettet, fekete és arany színben pompázik, hátha alvás közben megjön a hangulat, meg egyébként is tavaly is vettem, így születnek a hagyományok

- túléltem mindkét karácsonyi partit, a második után azért el kellett telnie némi időnek, mire őszintén tudtam kimondani, hogy igen, a Jásdi chardonnay nagyon finom volt, mert ott volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a még egy pohár bor eljuttat majd a minden mindegy állapotba. Valamilyen állapotba végül is eljuttatott, ha a minden mindegybe nem is, de végül is sikerként könyvelhetjük el, nem smároltam senkivel, mint az itteni első karácsonyi partimon, ahol pezsgősüveggel a kezemben táncoltam hajnali háromkor, majd bent aludtam a gyárban, és flitteres blúzban dolgoztam végig a másnapot*

- idén be sem mentem

- vettem fahéjas meg almás? mécsest az ikeában, ahol mélységes csalódás ért, mert idén hiába mentünk ki karácsonyi hangulatot venni, semennyire sem tettek ki magukért, hangulat nélkül jöttünk el, meg én egy kurva nagy szatyor cuccal, amit nem mértem fel, hogy elbírom-e egyedül (nem)

- a fahéjas, meg almás? mécseseket rendületlenül meg is gyújtom esténként, másnap általában amikor belépek az ajtón, az az első gondolatom, hogy miajóisten

- ajándékot viszont még egyáltalán nem vettem, muffin babán kívül, abban viszont már vérprofira műveltem ki magam, van belőle illatos, ugrándozós, fagyikehelyből kikelős, a múlt héten egy órán keresztül játszottunk az ugrándozóssal, mert a mikulás azt hozta az egyik keresztlánynak, akarok egyet itthonra is azonnal. Ma a kisebbikkel azt játszottuk, hogy a reklámújságon minden egyes termékre ráhelyezte a mutatóujjamat, és meg kellett mondanom mi az "bontott csirke"  

- van adventi koszorúm, amit nem én csináltam, egyrészt mert béna vagyok, másrészt mert épp este tízig dolgoztam, amikor volt a szakkör, de csináltak nekem is, mert szeretnek

- megbeszéltük anyuval a menüt, ennek minden évben úgy állunk neki, mintha óriási projekt lenne, és a végén mindig ugyanazt sütjük mint eddig bármikor, imádom, hogy így van

- a karácsonyfa díszítős hagyományomat, miszerint lehetőleg ezerkétszáz darab díszt rakjunk rá a fára, idén próbálják bojkottálni, de nem hagyom magam

- elfelejtettem mondani, hogy vegyenek martinit, a nélkül nem díszítek fát

- idén is szeretni fogom, hogy fokozatosan bővül a létszám, és lesz két nap, amikor csak a szüleimmel, és abban a két napban csak ők látják, hogy órákig semmi mást nem csinálok, csak bámulom a fát, jé, idén is világít.** rám fér

- az éjféli misét szerencsére már ma elvetettük mert még soha az életben nem nem mentünk el, de minden évben kitaláljuk, hogy kéne, aztán este tízkor állapítjuk meg, hogy megint buktuk, reggel megyünk. ha idén kivételesen nem lenne a prédikációban semmi olyan, amitől azt érzem, hogy azonnal fel kell állnom és látványosan ki kell vonulnom rágyújtani, az hiányozna egészen felüdítő lenne

- már most tudom, hogy amikor vége és vissza kell jönni, az mennyire lesz rossz érzés

* tizenöt éve volt, úristen tizenöt éve

** a következő két napban ezt tizenhatan fogják nézni, úgyhogy proaktívabban fogok bámulni 

Zenóbia a Facebookon! 

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr2813505959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása