Zenóbia

Zenóbia

Üdvözöllek Babám

2017. augusztus 01. - Zenóbia

irtózatos nagy változások álltak be az életemben idén, mondja a 36, azaz harminchat éves Zenóbia, akit ráadásul addig piszkált végig a bátyja, míg tartott a családi szülinap, hogy már egy nappal közelebb vagy a harminchéthez, hogy a gyertyaelfújásnál konkrétan azt mondtam, hogy basszus így harminchét évesen még jó, hogy csak egy szál gyertyát raktatok rá. Szóval 36, ezt dolgozom fel immáron két hónapja, mire sikerül beüt a harminchét, aztán kezdhetem elölről. Két bejegyzéssel odébb írtam valamit arról a bizonyos négyszögről, amiből jó, ha valami legalább stimmel, tudjátok, munka-magánélet-lakás-pénz ilyenek, a stimmelések száma azóta egyel csökkent, kettőről fel sem merült a változás lehetősége, de ne csüggedjetek, lottózom és tinderezek, nem tudom melyiknek nagyobb a valószínűsége főnyeremény ügyben. Az új lakhelyem remek, már egészen megszoktam, sőt mi több, megszerettem a minden éjjel az ablak alatt közlekedő részeg turistákat, de komolyan, ha felébredek rájuk, akkor konkrétan mosolygok, de jó nekik, én meg mehetek reggel dolgozni. Úgy hetente egyszer belehallgatok egy-egy szakításba is, a ház melletti padról szép a kilátás, így oda szeretnek leülni a szerelmespárok és miközben nézelődnek, rájönnek, hogy na most van itt a kiváló alkalom, hogy elmondják, szerintük a másik kiválóan tudja egyedül is bámulni azt a kilátást tovább. Közben a háttérben Zenóbia szívja a cigarettáját, feltűnően a várfalat bámulva, hátha azt hiszik, hogy ha nem oda nézek, akkor nem is hallok semmit. Ilyen szórakoztató társaságom szokott lenni az utcában, meg a varjak. A tetves varjakat is baromira próbálom megszeretni, de az istennek nem bírom őket cukinak elképzelni, eleve nyilván teljesen leamortizálom a rólam alkotott elképzeléseket, mármint arról, hogy előfordulhat, hogy van némi agyam, azzal, hogy én úgy képzeltem, hogy varjak csak télen vannak. Bosszúból harmincan kárognak nekem minden hajnalban, szerintem nem kedveseket mondanak. Esetleg írhatnék mégis bemutatkozó szöveget a tinderen, valami olyasmit mondjuk, hogy imádnám, ha együtt lőhetnénk varjakra az ablakomból, beválhat. Valamelyik éjjel konkrétan azt álmodtam, hogy elkezdtem képregényt rajzolni, a főszereplő egy varjú, amolyan fekete macska stílusban.

7_kep.jpg

Esetleg lehet, hogy azóta nem járok annyit feketében, ebből még ki lehetne hozni mélyen szántó fejtegetéseket. A hajszínem is változik drasztikusan, a világosbarnánál megállok, a szőkét még tartogatom nehezebb időkre. Nagyon nagy elméletet ebben azt hiszem nem kell keresni, meguntam a fekete domina stílust, amit nagyon szerettem sokáig, de aztán egyszercsak meg már nem éreztem annyira a magaménak. Minden korszaknak vége szakad egyszer, sajgó szívvel tekertem fel az ostort, a könyékig érő fekete bőrkesztyűmben. Ahogy elmúlt a piték iránti lelkesedésem, úgy múlt el a kizárólagfeketébenjárok énem is, most megismerhetitek a melegszívű barnát. Nem. Túlzásokba ne essünk.

Zenóbia a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr5212614861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása