Zenóbia

Zenóbia

Kávésbögre

2017. november 08. - Zenóbia

Térjünk vissza az elgondolkodtató dolgokra, például, hogy miért töröltem a tindert, vagy hogy a Jacobs reklámban miért nem teríti be a kávé mindhárom lányt, miközben csikorgó kerekekkel beparkolnak egy helyre, ahonnan soha többé nem tudnak kiállni. Hozzátéve, hogy azért ezek szerencsére különböző mértékben gondolkodtatnak el.

Mindig mondom, hogy ha még egyszer úgy kezdek el bele egy történetbe, hogy "az elmúlt három évben", akkor valaki azonnal üssön le egy rozsdás vascsővel, de nehéz leszokni. Randiztam szerintem az atyaúristenen kívül mindenkivel, mármint mindenki olyannal, aki teljesen és nyilvánvalóan alkalmatlan egy rendes párkapcsolatra, egy-két kivételtől eltekintve, akiktől ugyanolyan gyorsan menekültem, mint azoktól, akik nyilvánvalóan alkalmatlanok egy rendes párkapcsolatra. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a tanulságot, akkor ezek szerint én sem vagyok alkalmas momentán. Persze még ott van a becsaphat a villám magától történet, és akkor lehet, hogy újra alkalmas leszek, és teszem azt fogok mondjuk főzni, nem csak akkor gyújtom be a gázt, amikor ki akarom próbálni, hogy miért nem megy a fűtés, lesz otthon mindig rendes kávé, és meg is főzöm reggelente és lelkesen veszem elő a még egy kávésbögrét, esetleg még mosolygok is reggel, azt nem ígérhetem, hogy megszólalok, de esetleg mosolygok. Egy darabig nem akarok teljesen idegenekkel randizni, abban a reményben, hogy hátha egyszer nem leszünk teljesen idegenek. (jut eszembe, mindenki nézze meg a Teljesen idegeneket azonnal, ha még nem)

Még a saját arcom is idegen, mert azt is kitaláltam hirtelen, hogy húsz év után ki kell próbálni a kontaktlencsét, egyrészt hordhatok majd végre napszemüveget (az évszak választás ehhez például nem túl logikus, ezt én is belátom), de ez a legkevesebb mögötte nyilván, egyszerűen csak játszom magammal az adott keretek között, és reménykedem, hogy ez oda vezet, hogy elfogadom az adott kereteket. 

Nagyon akartam írni a me too-ról, mert nagyon foglalkoztatott az, hogy milyen hatással van rám, és pont ebben látom ennek az egésznek a lényegét, hogy engem is elgondolkodtatott, akit nem ért semmiféle komolyabb atrocitás. és még én is úgy gondolok vissza bizonyos esetekre - amik nem is feltétlen szexuális jellegűek, hanem csak simán valamit másképp tettem egy adott szituációban valaki kedvéért, mint ahogy én azt éreztem -, hogy szégyellem, hogy ott és akkor nem álltam ki magamért, mert aznap épp nem volt önbizalmam, vagy mert simán csak meglepődtem és képtelen voltam reagálni, vagy mert meggyőztem magam, hogy biztosan ez csak egyszeri eset, hát eddig olyan cuki volt, vagy mert nem vagyok képes konfrontálódni, főleg nem spontán, vagy mert megfelelési kényszerem van, vagy mert meggyőztem magam, hogy valamilyen körmönfont ravasz módon ez az egész az én hibám, biztosan kedvesen mosolyogtam, és nem kellett volna. Nekem annyit adott ez a történet, hogy ki tudom mondani, hogy bazmeg ez tök szar helyzet volt, és nem tudtam kezelni, és legközelebb ha valamire nemet kellene mondani zsigerből, akkor lehet, hogy nem az lesz, hogy előrántom a sokkolót a farzsebemből, hanem csak azt mondom, hogy elnézést, de ezt most talán mégsem, és szia. Szerintem ennyi már elég.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr9313072134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása