Zenóbia

Zenóbia

neismondd

2019. január 31. - Zenóbia

Vettem kanapét. Ikea, szuper. Erről csak ennyit akartam mondani. Így január utolsó napján levonhatom most már tényleg, hogy 2018 egy igazi fos volt. Visszaolvasva azt a nagyjából öt bejegyzést amit tavaly produkáltam, ezt mindegyikben le is írtam, januárban mondjuk még élt bennem a remény, de aztán elmúlt. Nyilván nem tragikus mértékben volt fos, mármint szerencsére, csak ilyenek voltak, hogy vagy szeptemberig küzdöttem egy nyomorult arcüreggyulladással, így a folyamatos antibiotikum mellett sajnos nem tudtam annyi alkoholt inni amennyit szerettem volna, vélhetően valójában ez volt a baj, nem. Sok szorongás volt benne, aminek időnként már fizikai tünetei is lettek, ennek a december volt a mélypontja, csodásan telt a karácsony. Próbálok rájönni, hogy mi az oka és kezdeni ezzel valamit, nem pedig a szokásos majd elmúlik magától, illetve a kurvára ne szóljunk erről senkinek egy szót se módszert alkalmazni, szerintem fejlődőképes vagyok. El kéne engedni egy csomó mindent, főleg, hogy olyan, amin esetleg még változtatnék, már nagyon kevés maradt, azok meg nagy általánosságban nem rajtam múlnak. Kicsit nyitottabb lettem a lelki dolgok felé, aki ismer az tudja, hogy tőlem ez mennyire kurva nagy szó, de nyugi, nem fogok Müller Péter összest olvasni, hanem egyszerűen csak hajlandó vagyok foglalkozni az okokkal, és olyan lehetőségeket is végiggondolni, amikre eddig csak simán azt mondtam, hogy ez egy faszság.

Ami nem változott*, például a karácsonyban sem, a rettenetes fasiszta papunk, az idei beszédbe sikerült neki belecsempészni valami olyan gondolatmenetet, amiből kiderült, hogy sokkal többre tartja Hitlert és az általa hirdetett eszmét, mint a mai liberálisokat, akik esélyt adnak a nemváltoztatóknak is. Teljes sokkban ültem végig a maradék fél órát, rajtam kívül senkinek nem látszott az arcán döbbenet, vagy mert aludtak, vagy simán süketek, vagy ők minden héten ezt hallgatják, nem úgy mint én aki csak évente egyszer. Innentől évente egyszer sem szeretném, nem kimondottan adta meg a szeressétekegymástnagyonlegalábbkarácsonykor életérzést, én mondjuk a végére az összes nemváltoztatót imádtam.

Kicsit félrettettem a tindert, úgy fél éve volt az utolsó randim innen, azért is tettem félre, mert azt a randit sikerült azzal a mondattal zárnom, hogy szuper, hogy találkoztunk, most már  legalább sokkal többet tudok a mindenféle kutyafajták szaporodási szokásairól, mint eddig.  

De ne csüggedjetek, holnap február, mindjárt tavasz. Bár én most jobban viselem a telet, mint szoktam, szerintem az az oka,  hogy annyira sekélyes vagyok, hogy képes vagyok örülni annak, hogy így hordhatom az öt darab télikabátomat amiket összevásároltam tavaly.

Zenóbia a Facebookon! 

*a mi változott még, meg mi nem még, majd legközelebb, hátha idén is írok vagy ötször legalább 

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr3214569084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása