ha nekiállok az időjárásról nyavalyogni, és mivel sosem lehet tudni ezeknél az átkoknál, különösen azoknál nem, amiket én szórok saját magamra, ezért most mégsem döglök meg, bár rohadt nagy a kísértés. Mármint nem a megdöglésre, hanem a nyavalygásra. Egy egész hosszú posztot tudnék neki szentelni, hogy élveznétek mind. Ehelyett ilyen roppant fontos dilemmákról írok, hogy most akkor befestessem-e a hajam, mert már nyolc hete, és itt most a rendszeresen hajat festő és nagyon igényes nők mind felhördültek, vagy várjak még egy-két hetet, hogy akkor már kibírja Rómáig (mert hogy oda megyünk május végén, oda meg mégsem mehetek lenőtt hajjal, mert a pápa félbeszakítaná imáját és tévedhetetlenül megtalálna mutatóujjával a tömegben, én meg szégyenemben még jobban megőszülnék), itt már a rendszeresen hajat festő és nagyon igényes nők le is ájultak a székről. Meg hogy milyen színű legyen a húsvéti körmöm. Kommentekben lehet szavazni ma estig, attól ne féljetek, hogy olyan színt írtok, amivel nem rendelkezik a fiókom.

Az Ivánnak kirántották tegnap egy bölcsességfogát, hála a jó égnek a dolog egy percet vett igénybe, ő nem az a típus, mint én, aki bemegy a fogorvoshoz és úgy jön ki, hogy tudod mit drágám, vegyünk inkább egy protkót, sokkal jobb lesz az mindenkinek. Az autó felé menet pedig megérdeklődte szorosan összezárt szájjal (ez ilyen ügyes ember, hogy így is tud érdeklődni), hogy mégis mikor veheti ki a véres vattát a lukból, mire mondtam neki, hogy szerintem egészen nyugodt lélelekkel odaköpheti majd a dzsuvás hóba a kocsi mellé, addigra pont le fog járni a húsz perc. Erre felháborodott, szerencsére szorosan összezárt szájjal azért ez nem olyan egyszerű, ezért csak én értettem, ahogy azt mormogja, hogy persze és akkor te majd megírod a blogodban, hogy a férjed véres tamponokat köpköd a hóba. S lőn.