Zenóbia

Zenóbia

Mókusok

2017. március 04. - Zenóbia

Így lassan három év masszív orvoskerülés után gondoltam ugorjunk bele az egészségi állapotom hanyatlásának feltérképezésébe, ráadásul januárban kezdtem ezt, mert annál úgysincs szarabb hónap, tavaszra végzek is mindennel, s lőn. Ennek folyományaként kiderült, hogy a szívem még mindig rendben, gyógyszer marad, mondjuk nem tudom mi venne rá, hogy én még egyszer a büdös életben belevágjak abba, hogy hagyjam abba, majd meglátjuk mi lesz alapon. Javasolták, hogy egyek több salátát és kevesebb sült krumplit, nyilván nem pont ezekkel a szavakkal, de azóta vettem salátát vitamint. Egy újabb fantasztikus problémával is gazdagodtam, szerencsére múlandó problémával, de okozott egy pár iszonyú szar napot, visszarepített a múltba, azóta értem a hipochondereket és egyben mélységesen sajnálom őket. A mélypont az volt, amikor a kontroll kapcsán a doki tett egy tök ártatlan megjegyzést, amitől én még aznap röpke fél óra alatt hergeltem bele magam a trombózistól kezdve a vérmérgezésen át a lepráig bármibe. Nagyon kemény fél óra volt, aminek a végén megbeszéltem magammal, hogy ezt én most hagyom abba, mert nem vagyok hajlandó belebolonduli hülyeségekbe, főleg, hogy az az elmúlt pár nap amúgy is csak erről szólt, hogy újraéltem gondolatban az összes tetves rosszullétet a szívemmel, de basszus ezek öt éve voltak, ne vicceljünk már. Elmúlt egyébként, azóta újra normálisnak tűnök, egyszerűen csak fura volt nagyon, hogy én is tudok ilyet, nem gondoltam volna. Az igazi hipochondereknek rettenetes szörnyen szar lehet, erre jöttem rá.

Azért is volt fura, mert én általában nem magamért aggódom, hanem mindenki másért, mármint szűk körben mindenki másért, de értük aztán nagyon tudok, egész biztos például, hogy ha a családtagjaim nem veszik fel a telefont, akkor balesetet szenvedtek boltba menet, vagy elcsúsztak a jégen (közben kitavaszodott, akkor a sárban, tökmindegy) és eltört a lábuk, lehetőleg mindkettő egyszerre, vagy leégett a ház, vagy betörtek az éjjel és fejbe vágták őket lapáttal, rettenetes. Ezzel szemben magamnak nem veszek szénmonoxid mérőt többek kérésére sem, mert tuti folyton csipogna, most mit idegeskedjek ilyen hülyeségeken.

A kulcsmondat ez volt, ha valaki nem jött volna rá: "közben kitavaszodott"! Ez több okból is pozitívum, egyrészt a következő bejegyzésben vélhetően nem akarok majd leprás lenni, másrészt aki régen olvas úgyis tudja, az erkélyen ücsörgés borral, miközben mókusok rohangálnak a fákon, az lesz az. A mókus nem muszáj.  

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr9412251996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása