Zenóbia

Zenóbia

Diós lepény

2013. április 10. - Zenóbia

Vannak napok, amikor nem érdemes felkelni. De mivel ezt reggel még nem tudod - mert honnan tudnád, hogy ez egy ilyen nap lesz, aminek a végén ezt fogod rezignáltan megállapítani, olthatatlan vágyat érezve egy flakon koccintós borra, mert ez a nap nem érdemel többet -, ezért aztán felkelsz. Ha tudnád, nem kelnél fel, csak a megrögzött optimisták kelnének fel ilyenkor, akik azt hiszik, hogy a jókedvükkel jobbá teszik a világot. Az ilyeneket mindig szerettem volna jól megcsapkodni egy klopfolóval. Hacsak nem azért ilyenek, mert szednek valamit, mert akkor megbocsátható. Ez egy ilyen nap volt, amikor ez a süti készült. Délben levertem egy üveg savanyú káposztát az asztalról, az üveg atomjaira robbant, így mire összevakartam a konyhát, kihűlt az ebédem, amihez immáron nem volt savanyú káposztám, de azért megettem, bár belül zokogtam. Miután megettem, úgy két-három órán át azt vizionáltam, hogy mindjárt meghalok, mert tuti a kajámba is jutott az üvegszilánkból, én hülye meg megettem, már biztosan belső vérzésem van. Erről sikeresen elterelte a figyelmemet életem első almás pitéje, amit úgy elbasztam, mint annak a rendje, de annyira, hogy kihajítottam az egészet a kukába. Na és akkor láttam neki ennek, mert holnap jönnek a Piék és nincs olyan Isten, hogy ne legyen sütemény vasárnap délben az asztalon.

dioslepeny1.jpg

Diós lepény

Hozzávalók a tésztához:

- 46 dkg liszt

- 40 dkg margarin

- 26 dkg porcukor

- 4 tojássárgája

- 0,7 dl rum

- csipet só

Keverd ki a margarint a cukorral, a tojássárgájával, a sóval és a rummal. Ha nincs rumod de beéred a prosztó  módszerrel, mint én is, akkor nemes egyszerűséggel higíts fel némi rumaromát, a mai napnak már úgyis mindegy alapon. Ha lett volna rum, lehet, hogy akkor is inkább megittam volna, minthogy beletegyem. Se savanyú káposzta, se almás pite, se rum, az élet kegyetlen. Apránként adagold hozzá a lisztet. Sütőpapírral kibélelt nagy tepsibe (32x30-as kb.) simítsd a tésztát spatulával. Már ha kínozni akarod magad. Ha nem, akkor ne tegyél bele sütőpapírt, hanem csak vajazd ki jól a tepsit. A tészta se nem nyújtható, se nem folyik, így a sütőpapíron csak csúszkálni fog, aminek nem örülnél, én legalábbis nem örültem, de lehet, hogy a recept írója direkt írta bele, és azóta is ezen röhög. Szóval kend szét spatulával, menni fog.

Hozzávalók a tetejéhez:

- 6 tojásfehérje

- 10 dkg porcukor

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1 citrom reszelt héja

- 20 dkg margarin

- 20 dkg darált dió

dioslepeny2.jpg

Verd fel a tojásfehérjét keményre. Egy másik tálban keverd ki a többi hozzávalót, majd óvatosan forgasd bele a felvert habot. Ha ilyen miniatűr tojásaid vannak, mint nekem, akkor adj hozzá még pár tojásfehérjét a habhoz, és magasabb lesz a krémed. Legközelebb én ezt fogom tenni, mert lesz legközelebb, ez a süti és én szerettük egymást. És nem, nem fogok ám lekvárt kenni a diós cucc alá, á, dehogy fogok. Vanília öntettel egyébként aranygaluska érzete lesz a dolognak, kipróbáltuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr155214145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása