Zenóbia

Zenóbia

Diós rágcsa

2012. szeptember 20. - Zenóbia

Persze, hogy megsütöttem tegnap, legszívesebben minden nap sütnék valamit, kezdek megszállott lenni attól tartok. Annyira kikapcsol és annyira szeretem csinálni, ezt is nagyon mókás volt keverni, látni, hogy az összetevőktől hogyan változik az állag meg az illat, gömbölygetni meg bármikor gömbölygetek, hajnalban, álmomból felkeltve is lelkesen gömbölygetnék. Ja, a dió nem pekán, csak dió, de ettől nem lett rosszabb azt hiszem.

pekándiósrágcsa6.jpg

Hannah Swensen féle Pekándiós rágcsa 1/3

Hozzávalók:

- 10 dkg vaj

- 30 dkg barna cukor

- 2 tojás

- 1 tk sütőpor

- 0,5 tk só

- 1,5 tk vanília aroma

- 10 dkg finomra vágott dió

- 30 dkg liszt

pekándiósrágcsa5.jpg

A vajat megolvasztottam a mikróban, és ráöntöttem a barna cukorra, amit előzőleg már kimértem egy tálba. Míg hűlt kiteregettem a ruhát, mert az nem árthat. Utána hozzáöntöttem a villával felvert tojásokat, összekevertem fakanállal. Aztán jött hozzá a dió, a só és a vanília aroma, velük is kevertem egy kicsit. Végére maradt a liszt és a sütőpor keveréke, addig kevertem a fakanállal, míg klassz massza lett, nem tart túl sokáig egyébként. Az illata már nyersen is csodálatos, az íze is, simán meg tudtam volna enni úgy ahogy volt sületlenül az egészet. Diónyi golyókat formázunk belőle, amiket bevizezett műanyag spatulámmal lelapogattam, a víz azért, hogy ne ragadjon rá a tészta. Mert egyébként ráragad ám. Kipróbáltam. A diók nálam kis diók, Hannah-nál biztos, hogy nagy diók, mert ő harmincvalahány darabot ír ennyiből, nekem meg 67 darab lett.

pekándiósrágcs41.jpg

190 fokra előmelegített sütőben kivajazott tepsiben sütjük, úgy 10-12 percig. Kivétel után a tepsin kell hagyni egy percig, azalatt megkeményedik annyira a keksz, hogy tök egyszerűen le lehessen szedni. Annyira viszont nem keményedik meg, mint az előző gyömbéres, hogy ölni lehessen vele, hála a jó égnek, ez keksz állagú keksz lesz. Rohadt finom, egyétek! Tápértékre majdnem koccra ugyanannyi, mint egy darab jó reggelt keksz, csak ez diósabb és vaníliásabb és finomabb. Tényleg, pedig én azt is nagyon szeretem. Szóval ez egy klassz recept, megtartjuk, szeretjük, az Iván is szereti reggelire, meg a Loretta is, úgyhogy lesz még ilyen, mert én meg azt szeretem, ha ők örülnek reggelente.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr824789050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása