Tegnap elolvastam az idei évre vonatkozó Kínai horoszkópomat. Kakas. Kicsit aggódom, mert az első bekezdésben egy az egyben leírta a tavalyi első félévemet, valaki nagyon vicces kedvében van a sorsrendezőknél. A második félévre említést tett arról, hogy könnyen előfordulhat, hogy férjhez megyek, na most szólok, hogy ne legyenek gátlásaitok, üssetek agyon egy baltával. Semmi bajom a házassággal, de tényleg, sőt, nagyon szép dolog az, csak én egyen már túl vagyok, és nem volt vicces rájönni, hogy a következő hatvan évet akkor mégsem így. A hiba az én fejemben van, de nem megyek ebbe bele jobban, mert ez itt nem az a blog, és az elmúlt hét nagyon sűrű volt. 92 évesen elment a nagyi, sokat szerepelt ő is a blogban, akik régen olvasnak, tudják. Volt neki egy félfülű kislábosa, ami annyira a mama volt, hogy hiába van egy füle, vagy pont azért, mert egy füle van, a legnagyobb becsben volt tartva. Szóval a kislábos most már az enyém, majd fogok benne karamellizálni, meg ilyeneket, sztem ennek örülne, ha látná. Aztán elváltunk az Ivánnal, gondolom rájöttetek már erre is. Volt egy-két nap mostanában, amikor csak ahhoz volt erőm, hogy nézzek, és közben próbáltam gondolkodni, de feladtam. Ennyit erről, mert még mindig nem az a blog, de süssetek sütit, majd posztolok sűrűbben most már, hogy legyen ötletetek. Mondjuk addig is ezt itt, alma mindig van.