Pammparamm, egyetek ilyet, mert a szokásos, tudjátok, a citrommegamák együtt, meg a linzer alatta meg fölötte az meg aztán főleg, meg a máz is ropog a tetején, imádni fogjátok, már ha nem utáljátok a mákot, mert akkor nem annyira valószínű mondjuk.

Szigorúan Kétségbeesetteknek! Direkt írtam nagybetűvel, mert egy rendes kétségbeesésnek súlya van. Jókedvűek egyenek valami mást. Főleg, hogy nekik tutira feltűnne, hogy ez mennyire szimpla keksz, a gödör mélyén meg már úgyis tökmindegy, csak az számít, hogy valamit mártogathass az olvasztott csokihegy alatt rejtőző két kiló fagyiba. Elvileg pont az a lényege a dolognak, hogy ha spontán jön rád a megdöglessz valami sütiért érzés, akkor ehhez tuti van otthon minden, főleg hogy nagyjából azt raksz bele ízesítőnek, amit akarsz. Jó, mondjuk ne keverj bele szárnyas fűszerkeveréket. Csak ha perverz vagy.

Piaci ebéd otthon, ilyenkor már ideális, mert lehet szellőztetni az olajszagot utána napokig, anélkül, hogy befagyna a seggetek.    

Ez kész regény lesz, már most megmondom, úgyhogy mondjuk ha monitor előtt ebédelsz (mint én), ami amúgy cseppet sem egészséges persze, viszont roppant mód kényelmes és antiszociális, amit meg szeretünk, akkor kiváló olvasmány arra a húsz percre. Emiatt muszáj lesz enned valami desszertet, szóval vagy hoz neked valaki egy szelet Dobostortát a sarki cukrászdából, vagy hozol magadnak, mert hogy ezek után te a büdös életében soha nem fogod megcsinálni, az is biztos.

Csináltam már ilyet, de az így nézett ki, és hiába volt finom, ha most meg ennek muszáj volt jól kinéznie, és végül úgy is lett, és mivel két nap alatt két tortát csináltam, ezért asszem az összes buktatóval tisztában vagyok. Az például nagyon sokat segített, hogy a Loretta egyik este ott ült végig velem szemben a konyhapultnál, és ha kifogyott a borom, akkor újratöltött, és néha megjegyezte, mélyen a szemembe nézve, jól artikuláltan, hogy: nagyon.ügyes.vagy.sikerülni.fog. Rendes lány.

Fúj a szél, mint az állat, de amikor közzéteszem ezt a posztot, akkor meg lehet, hogy pont nem fog fújni, és akkor nem fogjátok tudni annyira beleélni magatokat a sztoriba, de most fúj, na. Egyszer írtam erről egy fura, de legalább rövid mesét, itt van. Mindenesetre ha rossz kedvetek van, és még a szél is fúj, egyetek narancsos cupcake-et, és attól vagy elmúlik a rossz kedvetek, vagy nem.  

Akkor lett ez a süti, amikor otthon voltam egy egész csütörtököt, és gondoltam sütök valamit, és elkezdtem lapozgatni a könyveimet, és addig lapozgattam, hogy sütöttem két kekszet, meg ezt. Valaki üssön meg. Ugyan a vödrös narancsnak már lejárt a szezonja, de azért szerintem meg fogjátok tudni oldani.  

Jenny Colgan-tól, mert vonzódom a cukrászlányokról szóló könyvekhez.

Az van, hogy szerintem a lekvár mindenhez jó, majdnem, mint a majonéz. A majonézfogyasztásom sokat csökkent az utóbbi években, de volt egy évtized, amikor a tesómmal ketten elfogyasztottunk egy nagy tubussal egy hét alatt, csak akkor még jártunk karatézni (úgyhogy mi nem letekertük, hanem lecsaptuk a kupakot), az mondjuk jelenleg annyira nem hiányzik, de viszont a majonéz. A rakott káposztához is azt ettünk. Meg kenyeret. Szóval nekem most a lekvár a majonéz, bár nem eszem rakott káposztához. Így aztán úgy vagyok vele, mint más a cipőkkel, muszáj megnézegetnem, és ha szép az üvege, vagy valami olyan íze van, amilyet még nem ettem, akkor nekem olyat vennem kell! Ezzel az almalekvárral is így jártam, és még ráadásul az is rá volt írva, hogy gourmet, én meg vevő vagyok az ilyen hülyeségekre, tudjátok, mint a mézédes görögdinnye, én elhiszem, hogy az az, hát ha egyszer oda van írva. De aztán az történt, hogy anyósom elkezdett birsalma lekvárt befőzni, és onnantól meg semennyire sem érdekelt a gourmet alma, mert a birsalma lekvár kb. mindent felülmúl. Úgyhogy az extrán gourmet almalekvárom meg majdnem lejárt, amikor találtam ezt a receptet a februári GoodFood-ban, hát mi ez, ha nem a sors keze?! Ugye. Ugyan ehhez almapüré kellett volna, meg nem is torta, hanem kocka, de ilyen apróságokkal nem foglalkozunk.

Nőnapra rendelték tőlem a gyárban, a soron dolgozó nőknek a fiúk, mert rendesek és figyelmesek és mert abban reménykedtek, hogy majd ők is kapnak belőle, és kaptak is. Mi meg még Pistikét is kaptunk, amit majdnem annyira utálok, mint a cikláment, sikerült is rekordidő alatt kinyírnom, mert aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, ugye. De ezt tudom ellensúlyozni azzal, hogy elég jól tudok Rákóczi túróst sütni, így talán megmenekülök a Virágok Érdekvédelmi Szervezetének büntetésétől, hogy mondjuk bezárnak egy fóliasátorba egy csomó húsevő növénnyel két hétre. Feltéve, ha a tagok szeretik a sütit, mert ha nem, akkor villámgyorsan át kell állnom a húsos pitére. De az egyik virágládánkban például nagyon szépen megterem a fű, néha lenyírjuk ollóval. Mármint az Iván, na jó. 

Tudom, hogy mindenki a sós rudaimért van oda, és tényleg állati jók, én is oda vagyok értük, de szerintem akkor is ez az évszázad sós süteménye. Nagymamától van a recept, mint kiderült, marhára nem Lugó kifli, hanem Jugó kifli, csak mi mindig így olvastuk, úgyhogy nálunk most már így marad. Egy időben Dugó kiflinek is tippeltük, mert annak végül is van valami értelme, de aztán letettünk róla közös megeggyezéssel. Vajh miért.

Nem érdekel, megkapjátok harmadszor is az Isler receptet, mert ez megunhatatlan, és köztudottan betegségeket gyógyít, és barátságokat kovácsol össze, és még az a lány is evett belőle egy csomót, aki amúgy nem eszik édességet, mert nem szereti. És amúgy is, ezek a képek sokkal szebbek, mint a régebbiek, mert sokkal jobb géppel készültek, bár még mindig csak addig jutottam, hogy ételfotó, szevasz, mi lesz, ha egyszer végre tényleg megtanulom rendesen használni. A csokimáz is más rajta, úgyhogy ez is egy indok, és az direkt ilyen rusztikus, már most megmondom, egyszerűen csak nem volt kedvem mártogatni, kenegetni viszont de.

Nem, ebből itt nem süti lesz, bár végül is lehetne ezt is tortásítani, csak teljesen feleslegesen hülye ötlet lenne. Úgyhogy ez itt a hagymás bab, mert az Iván Bud Spencer rajongó, és ti meg azt mondtátok, írjam meg ezt is, én meg azt csinálom, amit a férjem, meg ti mondtok nekem. Nem.

Mitsüssekmitsüssekmitsüssekmitsüssek?! Kérdezgette Zenóbia egyre gyorsabban forgó szemgolyókkal, miközben lapozgatta a könyveit, mígnem végül erre jutott: Kekszetkekszetkekszet?!   

Az már úgyis rég volt, és én nagy kekszfan vagyok, hát ti? Ebből például ettem is egy egész darabot, aztán villámgyorsan átruháztam az egész dobozt, mert kemény vagyok, mint a fal, amibe hobbiból verem időnként ütemesen bele a fejemet. Közvetlenül a forgó szemgolyók után.     

Azt nem lehetne-e inkább, a tetves hétfő reggel helyett, hogy mondjuk úgy három hónapig egyfolytában csak vasárnap van? Hmm? Még mindig nem vagyok eléggé szociális, úgyhogy abból a háromból egy hónapot könyvekkel, meg sorozatokkal, meg tejeskávékkal az erkélyen, meg borokkal a bárhol töltenék, a maradék két hónapban már hajlandó lennék másokra is mosolyogni, az Ivánon kívül. Na? és ha minden héten sütök egy adag krumplis pogit? Akkor sem lehet minden nap vasárnap? Szerintem ez nem ér. 

Bónusz kérdés: Mi az a három dolog, amit magatokkal vinnétek egy lakatlan szigetre? (krumplispogi,hö?) 

Tejfölös-krumplis pogácsa (innen)

Hozzávalók:

- 4-5 db közepes méretű krumpli (főtt, áttört állapotában nekem 500 g volt)

- 1 kg liszt

- 1 nagy ek só

- 250 g vaj

- 375 g tejföl

- 1 tojás

- 1 élesztő (5 dkg) + 1 tk cukor + 1 dl tej a futtatáshoz

A krumplit főzd meg héjában, majd még melegen törd át krumplinyomón, hűtsd ki. Előző nap is megcsinálhatod, ha azt akarod, hogy ne barnuljon meg, adj hozzá egy kis vajat. Mindent dobálj bele a tálba, a legvégén a felfuttatott élesztőt, azt nem muszáj dobni. Dagassz belőle jól kidolgozott gombócot, majd hagyd megkelni egy óra alatt kb. Ha csak másnap reggel akarod sütni, akkor tedd hűtőbe a kelesztőtálat, úgy is tök jó lesz.

Nyújtsd el a tésztát ujjnyi vastagra, ütögesd meg a tetejét a kiszúróval, aztán szaggasd ki a pogikat, és tedd sütőpapíros tepsire. Hagyd állni további fél órát, mielőtt megkened őket tojással, aztán beteszed a 200 fokra előmelegített sütőbe. 20 perc. Nem több. Az Iván hiányolja belőle a krumplidarabkákat, legközelebb megpróbálkozunk olyannal is, mert ennyire jó fejek vagyunk mi Zenóbiák mind.

Itt is jó fejek vagyunk: Zenóbia a Facebookon!

Mert megérdemlitek, meg mert megígértem, meg mert móka, azt meg szeretjük! Meg a sütit! Azt főleg!

És köszi a 200 like-ot! A legközelebbi húszezernél lesz. Á, nem.

Ezt kell tenned, ha nyerni akarsz:

1. Like-old és oszd meg a Facebook oldalamon közzétett posztot a játékról! (ezt a bejegyzést is likeolhatod/megoszthatod, de az azért praktikus, mert azt ott látom, ezt meg itt nem, és akkor nincs süti)

2. Ha nem vagy Facebookon, akkor sem maradsz le, kommenteld be ehhez a bejegyzéshez, hogy mi a kedvenc süti alapanyagod, és máris irány a kalap!

Aztán ezekből majd kihozunk valamit, ígérem! A kalapból jövő vasárnap (9-én) húz az Iván, hogy őt szidjátok, ne engem, mert az ő háta szélesebb. Még jó.

Valami olyasmi lehetett, hogy az Iván elfelejtett elkapcsolni a Paprika tv-ről, át a Licitvadászokra vagy az Autókereskedőkre, így egyszer csak azonnalderögtön oda kellett néznem, félbeszakítva a nagyon fontos mosogatnivalómat, hogy lássam, ahogy Anne Burrell legyártja ezt a sütit. Bírom, hogy az Iván folyton ilyenekkel talál meg, fogod a leveles tésztát megkened valamivel, megsütöd, odaadod, örül. Most erről eszembe jutott, hogy milyen rohadt régen ígérgetem neki a hagymás babot, a'la Bud Spencer filmek, hát, az sem egy bonyesz kaja. Kéritek majd azt is? Irtó jól mutatna, Fahéjas szív, Hagymás bab, Csokoládé torta.

Ezt a szerencsétlen posztot már hetek óta őrizgetem, mert gőzöm sincs, milyen frappáns szöveggel vezessem fel a témát, pedig a süti egyáltalán nem szerencsétlen, sőt, az ám az igazán szerencsés, aki kap belőle egy kockát, nem az, aki megnyeri az ötöslottót. Hát ez szánalmas lett, mi? A süti nem az. Eskü.

Omlós magos kockák (innen)

Hozzávalók:

- 250 g olvasztott vaj

- 470 g liszt

- 100 g rétesliszt

- 3 tojássárgája

- 20 g só

- 1 dl tej

Géppel kidolgozod a hozzávalókat, nem kell nagyon, csak hogy összeálljon egy gombócba. Kinyújtod téglalap alakra, úgy másfél centi magas legyen. Karcold be a tetejét késsel, kb. 2,5 -3 cm-es négyzetekre, majd tedd be a mélyhűtőbe egy órára. Az alatt összefagy annyira, hogy simán felkockázhatod, de ne szedd szét. Kend meg a tetejét egy tojással, és szórj rá mindenféle magokat, amiket gondolsz, pl. mákot is szoktak, az enyémre szezámmag, parmezán, és napraforgó mag került. Sütőpapíros tepsire rakosgasd át a kockákat, mehet közel, mert nem fognak megnőni. 200 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra, az alatt aranyszínűre sülnek. Sokáig elállós, dobozban tárolós, omlós-sós. Meg magos.

Zenóbia a Facebookon. Pammparamm.

Ismét Nagyi recepteséből, de ezt sütötte is, csak az emlékeim szerint marhára nem ilyen volt, de attól még ez is finom. Meg ezt most már hatlaposnak hívja mindenki, úgyhogy a Bácskai torta tulajdonképpen hatlapos, csak öt lapból. Bírom amikor ilyeneket ír a sütikhez, hogy töltsd meg csokis vagy diós krémmel, recept óne, mert hát ő tudta fejből, de már nem, én meg a büdös életben soha nem fogok rájönni, hogy csinálta azt a diós krémet olyanra, amilyen volt. Vagy hát gondolom azért is volt olyan, mert ő sütötte az ő konyhájában, és sosem lesz olyan, mint az enyém az én konyhámban. Azért a 91. születésnapjára megsütöttem, és azt kell mondjam, hogy ez tényleg az a süti, amit csinálj meg két nappal előre, ez már csak munkabeosztásilag is praktikus, meg azért is, mert két naposan sokkaldesokkaldesokkal jobb volt, mint pár órásan. A végén adok tippet is a kibírásra, mert ennyire jó fej vagyok meg mert kapok érte ingyen pizzát.

És csak nekem visszatért a köd végre, már épp elég nehezen viseltem, hogy az időjárás nem hajlandó alkalmazkodni a hangulatomhoz, ami nem csupa napfény meg csicsergés! De nem ám. Hanem kanapé sarkába kucorodós, horrort olvasós, úgy könnyebben képzelem el, hogy aki hozzámszól, arra ráveti tüzes tekintetét Randall Flagg. Meg ha már itt tartunk akkor Nigella nézős, mert napokig el tudnám bámulni ezt a nőt, miközben bevernék vagy három szeletet ebből itt lentebb, azzal aztán garantáltan leszedálnám magam teljesen. Hát, álmodozni azért lehet, nem?

És mennyire rohadt jó lett már ez a kép, tisztára mintha aranyszínű lenne a csokoládé, pedig nem de nem.

Az volt, hogy elmentünk a Balatonra három napra semmit csinálni, és kienni a négycsillagos szállodát a süteménykészletéből. Ebből a semmit csinálás remekül összejött, és még bírtuk fokozni, ha ezt nehéz is lehet elképzelni. A mérhetetlen sütikievés viszont nem jött össze (kénytelen voltam a helyi cukrászdában enni egy akkora adag tiramisut, mint a fejem), mert a négycsillag annyira volt négy, hogy inkább másfél, de legalább sírtunk a röhögéstől. Nézzük az előnyös oldalát, nem híztam még négy kilót a négy nap alatt, mint ahogy nálam az ilyenkor történni szokott, áh.

Emiatt hazajöttem és kivettem a mélyhűtőből fél kiló túrót, hogy már pedig én ezt most belesütöm valamibe. A nagyi receptjei között találtam ezt, és bár teljesen értelmezhetetlen volt a leírás, hogy milyen formájúnak is kéne lennie a végén, és a nagyi sem tudott hathatós segítséget nyújtani hozzá, mert mint kiderült, soha életében nem sütötte meg, de mindenesetre eléggé csillagos lett az eredmény.Úgyhogy ti ne tegyetek úgy, mint a nagyi.

Ez abszolút méltó süti volt arra, hogy ez legyen az utolsó Ungvár utcába kézbesített süticsomag a Melisszáéknak, ahova már soha többé nem mehetek süti nélkül, mert az olyan lenne, mintha a Mikulás nem hozna többé ajándékot, vagy valami hasonló rettenetes dolog.    

Diétázóknak különösen ajánlott, főleg, ha végigolvasod mi van benne, úgy kb. két vékonyabb szelettel meg van oldva egy napra az 1200.

Csokis-kekszes őzgerinc (ebből a könyvből)

Hozzávalók:

- 200 g háztartási kekszpor

- 1 csomag győri zabfalatok darabosra törve

- 2 ek rum

- 125 g vegyes olajos mag (nekem került bele dió és sótlan napraforgómag)

- 125 g meggy

- 225 g étcsokoládé

- 3 ek méz

- 200 g vaj

Olvaszd össze egy akkora lábosban a vajat és a mézet az étcsokoládéval, amibe majd az összes többi cucc is bele fog férni. Ha összeolvadt, vedd le a tűzről, borítsd bele a kekszeket, keverd össze, majd mehet bele az összes többi hozzávaló.

Bélelj ki folpackkal egy őzgerincformát, egyengesd bele a masszát, jól paszírozd össze, kicsit hozzá is csapkodhatod a konyhapulthoz, hogy ne legyen levegős. Tedd mélyhűtőbe egy órára, aztán mehet a rendes hűtőbe, másnap szeletelheted, de napok múlva állítólag még jobb, mert addigra összeérnek az ízek, de hát ki a francnak van türelme azt kivárni.

Gyertekgyertek ide is, mert vannak még ott hasonló jók: Zenóbia a Facebookon!

Ugyan én most itt döglök a Balatonnál, emiatt nem annyira utálom a világot, de ha hazamegyünk, pont annyira fogom utálni, és hátha ti meg annyira beidegesedtek a gondolattól, hogy én itt vagyok, ti meg nem, hogy azonnal sütnötök kell valamit. Ezt:

Ez a tipikus hétköznapi süti nálam, nem azért, mert nem annyira finom, mint a hétvégi süti, hanem mert ez az aminek simán nekiállhatok egy kedd este, ha épp utálom az egész világot, és különösen azokat, akik benne élnek, és azt szeretném, hogy soha többé a büdös életben ne szóljon hozzám senki. Azt is utálom, hogy jön vissza a világos, nekem amíg hideg van, addig legyen sötét a reggel, sötét a délután, most hogy járkáljak bedagadt szemekkel, félig sminkelve hajnalban, ha mindenki belát a kapucnim alá, és hogy legyek melankolikus, gyertyás-boros kora este, ha még besüt a nap az ablakon. Hülye nap. Tudom-tudom, ráadásul mindenki más odáig van, hogy de jó, már nincs sötét amikor felkelünk. Rettenet. Na, ilyenkor jön a terápiás süteménysütés (világosban. szörnyű.), és mire végzek, már képes vagyok normálisan kommunikálni, pedig nem is én eszem meg az összeset.

Hannah Swensen féle Német csokitorta-süti 7/6

Lövésem sincs, honnan jött a Német csokitorta süti elnevezés, bár asszem mindegy is.

Hozzávalók:

- 10 dkg vaj

- 5 dkg tejcsokoládé

- 15 dkg kristálycukor

- 1 tojás

- 1 tk sütőpor

- csipet só

- 1 tk vanílila aroma

- 30 dkg liszt

Olvaszd össze a vajat a tejcsokoládéval, borítsd rá a kristálycukorra. Keverd bele fakanállal a villával felvert tojást, a sót, vaníliát, sütőport, majd apránként a lisztet. Tedd hidegre, míg összekevered a tölteléket, aztán szerezz egy pohár bort is, az is jót tesz az elmebajnak. Rontani legalábbis nem fog a helyzeten.   

A kókuszos cumóhoz:

- 4 dkg barnacukor

- 4 dkg kókuszreszelék

- 3 dkg darabolt dió

- 2,5 dkg puha vaj

- 1 tojássárgája

- 0,5 dl tej

Ezt mind kutyuld össze. Papparamm, kész!

Na most akkor melegítsd elő a sütőt 175 fokra, és mehet a gömbölygetés, luggatás, töltögetés. Diónyi gombócokat a tésztából, rakd őket egymástól 5 cm-re a sütőpapíros tepsire. Az ujjaddal nyomj mindegyiknek a közepébe mélyedést, abba pedig tegyél egy mokkáskanálnyi  kókuszos tölteléket. Csinálj pár darált dióval kikevert nutellásat is azoknak, akik hánynak a kókusztól. Ez egy fokkal ropogósabb lesz, mint a kókuszos, mert a nutella nem puhít, de nem baj.  

Az FB-n még azt is megláthatod, milyen a Balaton télen, ha esetleg nem tudnád elképzelni: Zenóbia a Facebookon.!!!