Ez kész regény lesz, már most megmondom, úgyhogy mondjuk ha monitor előtt ebédelsz (mint én), ami amúgy cseppet sem egészséges persze, viszont roppant mód kényelmes és antiszociális, amit meg szeretünk, akkor kiváló olvasmány arra a húsz percre. Emiatt muszáj lesz enned valami desszertet, szóval vagy hoz neked valaki egy szelet Dobostortát a sarki cukrászdából, vagy hozol magadnak, mert hogy ezek után te a büdös életében soha nem fogod megcsinálni, az is biztos.

Csináltam már ilyet, de az így nézett ki, és hiába volt finom, ha most meg ennek muszáj volt jól kinéznie, és végül úgy is lett, és mivel két nap alatt két tortát csináltam, ezért asszem az összes buktatóval tisztában vagyok. Az például nagyon sokat segített, hogy a Loretta egyik este ott ült végig velem szemben a konyhapultnál, és ha kifogyott a borom, akkor újratöltött, és néha megjegyezte, mélyen a szemembe nézve, jól artikuláltan, hogy: nagyon.ügyes.vagy.sikerülni.fog. Rendes lány.

Na hát akkor, kezdjünk a krémmel, mert annak hűlni kell, meg összeállni, az nem lesz durva egyébként.

Dobostorta

Hozzávalók a krémhez:

- 6 tojás

- 25 dkg porcukor

- 2 tk vanília aroma

- 15 dkg étcsokoládé

- 3 púpos ek kakaópor

- fél dl rum

- 30 dkg vaj

Fogsz egy rézüstöt, mármint én azt fogok, mert az van. Beleütöd a tojásokat, hozzáadod a porcukrot és a vaníliát, majd gőz fölött addig kevergeted, míg besűrűsödik. Ha ez megtörtént, vedd le a tűzről, tördeld bele a csokoládét és addig kevergesd habverővel, míg felolvad. Akkor mehet bele a kakaópor és a rum is, kikevered, kiteszed a spejzba, míg ki nem hűl. Ha kihűlt, hozzáadod a puha vajat és robotgéppel habosra kevered, aztán mehet vissza a hidegre.

Jöhetnek a piskótalapok, ez a mennyiség itt három darab laphoz elég, nekem ez így bejött, mert az egy tojásból túl vékony, a két tojásból túl vastag, úgyhogy a négy tojásból három lap, az pont jó. Én persze beszívtam, mert nekem a hat lap túl alacsonynak tűnt a 26 cm-es formámhoz, de megkockáztatom, hogy 24 cm-eshez meg elég lett volna a hat lap. Így aztán én megtoldottam még két lappal, meg még fél adag krémmel, de ezt a belátásodra bízom.  

Három piskótalaphoz:

-          4 db tojássárgája

-          4 db tojásfehérje

-          80 g kristálycukor

-          120 g búzaliszt

-          csipet só

Sütőpapíron körberajzolod a tortaformádat, megfordítod, hogy ne a filces felére kend a tésztát. A sütőt kapcsold be 180 fokra. Kezd el felverni a tojásfehérjét a sóval, és közben adagold hozzá a kristálycukrot, míg teljesen kemény nem lesz. Akkor aztán tedd félre a robotgépet, és kézi habverővel óvatosan keverd hozzá a tojássárgákat, majd szitáld hozzá a lisztet, és azzal is keverd simára. Lassan. Óvatosan. Alulról felfelé mozdulatokkal. Jó lesz. Oszd el három felé, én természetesen lemértem mérlegen, mert az a biztos, és mert rettegtem, hogy elszúrom, és olyankor nincs spontaneitás, meg szemmérték, mondjuk az amúgy sincs.

Kend el a megrajzolt körön a tésztát, egyrészt úgy, hogy túllógjon rajta egy centit, mert az az egy centi akkor megpirulhat és törhet, de a lényeg viszont tök jó lesz. Próbáld minél egyenletesebben kenni, és ne masszírozd fél órát lehetőleg. Amikor már úgy nagyjából jónak tűnik, csapd oda a tepsit a pulthoz egyszer-kétszer, aztán mehet a sütőbe. 12 percre. A Loretta mérte nekem. Stopperrel. Nem tehetek róla, muszáj volt, hogy ne öljön meg az ideg.

Átfordítod, lehúzod a papírt, rárakod a formát, körbevágod késsel, a leeső darabokat megeszi a Loretta, biztosít róla, hogy finom. Rácson kihűtöd a tésztát, majd egy tálcán gyűjtögeted őket, de szórd meg liszttel enyhén, mielőtt ráteszed a következőt, mert összeragad különben.

Így megsütöd az összes lapot, kiválasztod a legszebbet a tetejéhez. Én két legszebbet is választottam, ezért is csináltam több lapot, mert tudtam, hogy az ki van zárva, hogy elsőre sikerüljön az összes dob. Tudom, nem dob, hanem karamell-lapocska, de nekem jól esik dobnak hívni, majdcsak túléljük. Gyakoroltam is előtte két nappal, az Ivánnal mindenféle kreatív megoldást kidolgoztunk, de végül az nyert, amit a cukrászok mondanak, micsoda meglepetés.

Vedd ki a krémet, keverd habosra a robotgéppel, vegyél ki belőle öt evőkanálnyit a tetejére a díszítéshez, a többit meg oszd el, és töltsd meg a tortát, elvileg úgy kéne, hogy a krém és a tészta ugyanolyan vastag legyen. Szemmérték? Van? Vond be a krémmel a torta oldalát meg tetejét is, a megpirított darabolt diót pedig nyomkodd rá az oldalára, hogy szép legyen. Na. Akkor most már van egy csudaklassz Stefánia tortád, úgyhogy végső esetben rákened még a tetejére az öt ek krémet, megszórod kakaóval, aztán szevasz. De egyébként így utólag azt mondom, hogy a dob gyártás volt a legjobb móka, a végére már irtóra belejöttem.

Mielőtt nekiállsz a karamellnek, az öt ek félretett krémedet habzsákba töltöd, és nyomsz 16 helyes kis krémrózsát a tortádra, jelölvén a szeleteket. Mehet hűtőbe, mert a lapokat már csak akkor helyezd rá, ha megszilárdult rendesen a krém.  

Karamell-lapok:

-          200 g kristálycukor

-          pár csepp citromlé

Fogod az egyik szép piskótalapodat, és pontosan félbevágod, ha csak nem vagy Villám-Jack. De induljunk ki abból, hogy nem vagy. Elhelyezed egy sütőpapíron, mellette két kést, egy laposat, amivel kenni lehet, meg egy éles nagykést, meg egy kocka vajat, vagy margarint, amiben a nagykés élét előzetesen jól meghúzgálod. Aztán odafordulsz a tűzhelyhez, és olvasztod a cukrot egy serpenyőben, a pár csepp citromlé azért kell hozzá, mert az nem hagyja besötétedni a karamelledet. Amikor már olvadt de még vannak szemcsék, akkor vedd le kicsit a tűzről, míg szétlapítod a szemcséket, aztán tedd vissza. Ha teljesen homogén, fogod, ráborítod a piskótalapodra, a kenőkéssel elsimítod, hogy mindenhova jusson, kicsit lefolyik, nem baj. A kenőkést ne tedd le a sütőpapírra, mert menthetetlenül odaragad, úgyhogy nekem praktikusan ott állt anyukám (mert a Loretta nem tudott két napra is odaköltözni sajnos) a túloldalon, és elvette a kezemből a serpenyőt, meg a kenőkést. A vajas késsel villámgyorsan bejelölöd a nyolc szeletet, minden jelölés után meghuzigálod a vajkockában, úgy nem ragad rá a cukor. Aztán ha mind bejelölted, akkor megint vajazás, és ráfekteted teljesen a kést, majd rátenyerelsz, és elroppantod a cikkeket. Amik lefolytak, azokat ugyanígy le tudod róla roppantani. Tudom-tudom, nekem másfél piskótalapból lett meg a 16 szép cikkely, de a kevésbé szépeket odaadtam mellé bónusznak, nem szomorodtak el tőle.

Éééééés, jöhet a finálé, a dobokat ferdén rárakosgatod a krémrózsákra, lehetőleg ugyanabba az irányba induljatok el a férjeddel, mert különben itt lesz még egy utolsó vicces kis momentum. A közepén lesz egy kicsike luk, oda szórj még diót, vagy ha kislány szülinapjára lesz, akkor rózsaszín és lila cukorszíveket.

Ebéd? Elfogyott közben?

Zenóbia a Facebookon! - is dobol.