A cím már hetek óta megvan, mostanában dalszövegekben gondolkodom úgy tűnik, azóta már egy másikban, de ez már így marad. Elköltöztem, mostantól I. kerület, ami azzal is jár, hogy innentől befejeztem, hogy amiatt szabadkozzak, hogy jó helyen lakom, mert meguntam az elmúlt két évben (ez milyen jól hangzik, kár, hogy a fejemben sorakoznak a szabadkozós mondatok, de ha megdöglök se mondom ki őket többet). Száztizenhat darab macskaköves lépcsőn megyek fel minden nap, borítékolva, hogy a taposógépet nem hoztam magammal, és fél év múlva olyan seggem lesz, mint soha életemben. Azért voltak itt mélypontok mostanában, a kezdeti öröm után, hogy akkor én most tényleg önállóan boldogulok az élet viharaiban, végül is csak nyolc embertől kaptam mindenféle segítséget ehhez a projekthez, ami hiába természetes nekem is fordítva, de akkor is. Ez nem a mélypontok közé sorolandó, hogy van családom és vannak barátaim, akikre bármikor számíthatok, egyébként. A sarkokat azóta sem számoltam meg, végzetes hiba, érzem, de egyik este amikor feltett lábakkal ücsörögtem a kanapén laptoppal az ölemben, akkor tudtam, hogy jó lesz itt nekem. Egy dolog pipa az életben. A mélypontok alatt azt hiszem azt értem, hogy időnként eluralkodik rajtam a szorongás, tudod, amivel nem tudsz mit kezdeni, összerándul a gyomrod, azt érzed, hogy mindjárt elájulsz mert nem kapsz levegőt, mindez a legváratlanabb helyeken és helyzetekben, és pont az ilyenek miatt, hogy lakás-munka-pénz-magánélet négyszög, valamelyiknek stimmelnie kell ahhoz, hogy rendesen lélegezz. Nem kell mind a négynek, de a négyből egynek igen. Onnan tudtam ezt, hogy volt, hogy nem kaptam levegőt, de már igen. Mert már azt is tudom, hogy ha valami istentelen szerencsétlenség folytán a következő egy évben el kell költöznöm innen, akkor azt is megoldom. Dacból, ha másból nem.
Egyébként a költözést megúsztam egy törött vázával és három törött pezsgős pohárral, azóta vettem újat, pezsgőspoharat mármint, vázát nem. Egyelőre nincs adás a tévémben, aki ismer sejti, hogy ez mekkora tragédia az életemben, még egy hétig frusztrált leszek, de szerencsére megment a Szex és New York mind a hat letöltött évada. Utoljára három évvel ezelőtt töltöttem ezzel a szabad estéimet, mondhatnám, hogy van ami nem változik, de azért ennek a három évnek voltak apróbb tanulságai. Kevesebb, mint egy hónap, és jön a rettenetes bejegyzés a "mindjártharminc,janem,harminchat" címmel, még nem tudom mit kezdek vele, lehet, hogy átállok egy új szemránckrémre mondjuk.
Volt most három hónap, és még nem teljesen ért véget, hogy ugyanazt az egy albumot (Kispál-búcsúkoncert) hallgattam bárhova mentem, ez lehet nem tesz jót a lelkivilágomnak, meg az sem, hogy az "m" betű alá beszorult valami, amiről nem biztos, hogy akarom tudni, hogy mi, ezért teljes erővel kell leütnöm, ami viszont az idegállapotomnak vélhetően jót tesz. Egy kívánságom lenne, ha lehetne most, hogy tudjak megint úgy könyvet olvasni, hogy értem is, amit olvasok, és nem teljesen másra gondolok közben. Ennyi. Sok? Nem hiszem.
