Nem, ebből itt nem süti lesz, bár végül is lehetne ezt is tortásítani, csak teljesen feleslegesen hülye ötlet lenne. Úgyhogy ez itt a hagymás bab, mert az Iván Bud Spencer rajongó, és ti meg azt mondtátok, írjam meg ezt is, én meg azt csinálom, amit a férjem, meg ti mondtok nekem. Nem.
Főzni nem annyira tudok, csak szólok, mert nem írják le nekem, hogy két deka sót rakjál bele, meg három és fél deka kurkumaköménymagot, és aztán kevergesd pontosan huszonhárom percig, oszt akkor olyan jó lesz, hogy mind az összes ujjadat lenyalod utána. Meg fantáziám sincs, meg gyáva is vagyok, és nem tudom, hogy mi illik mihez, a főzés félelmetes, és nagyon csodáló pillantásokat vetek arra, aki tud, és csak úgy ad hoc belehajigál a lábosba dolgokat, aztán abból lesz valami tíz ujjas. Óh, szakácsok.
Na, ez nem annyira félelmetes. A rajongói oldalon mondták, hogy így kell, én meg elhittem.
Hagymás bab
Hozzávalók:
- 2 doboz konzerv bab
- 2 nagy fej vöröshagyma
- pirospaprika
- zsírszalonna
- baconszalonna
- füstölt-főtt császár
- csípős pirosarany
A szalonnákat felkockázod, mehet a serpenyőbe, ha kiolvasztotta az összes zsírját látszólag, akkor dobd rá a karikázott hagymát, és kevergesd, míg üveges lesz. Akkor pirospaprika, konzervbab, az egyik levestől, a másik nem. Főzd, míg elfő majdnam az összes leve, ízesítsd egy kis csípős pirosarannyal. Hát, szerintem ezt tényleg fakanállal kell enni serpenyőből, és friss fehér kenyérrel, másképp semmi értelme. Eléggé finom, én is kaptam belőle egy fél fakanálnyit, mert ilyen rendes férjem van, és nem sajnálja tőlem a kaját.
Zenóbia a Facebookon! - is, ott van. Ha netán!
