Nem tudom velem mi lett, de valahogy az utóbbi hónapokban eléggé citromos lány lettem. Ez meg egy világbajnok keksz egyébként, úgyhogy süssétek, sokáig eláll, citromszezon mindig van, meg még szép is. Viszont a citromos lány azért annyira nem citromos, hogy megszeresse a Limoncello-t, amit még Rómából hoztunk. Tavaly. Tele van. Így ilyen terveim vannak, hogy süssünk belőle sütit. Micsoda őrületes meglepetés, mi?! Gondoltam. Szóval lesz Limoncello-s Cupcake. Mondjuk holnap. Nektek az nem biztos, hogy holnap, de minden nem jöhet össze az életben.  

A sütinyalóka menő. Tényleg. Ezt onnan is lehet tudni, hogy a Restaurant day-re vittünk ki egy csomót, és volt egy lány, akit úgy fotózott le az Iván, hogy fog a kezében három cuki-színes Cake Popot, és ilyen teli szájjal vigyorogva, nagyra nyílt szemekkel örül nekik. Nem rakom ki, mert nem biztos, hogy örülne, ha így válna celebbé, bár sosem lehet tudni. A gyerekek is szeretik, főleg a whiskey-set. Azt nagyon. Meg az olyanok is szeretik, akik nem bírnak végigkóstolni egyvégtében egy egész cukrászda kínálatot, de mégis ennének három falat akármit, így ehetnek három falat különböző ízű akármit. Hű, most már kicsit túltömjéneztem a dolgot, mi?  

JD-Brownie Cake Pop

Hozzávalók az alaptésztához:

- 3 dl víz

- 400 g margarin

- 6 ek keserű kakaópor

- 400 g liszt

- 300 g porcukor

- 1,5 dl natúr joghurt

- 1 sütőpor

- 3 tojás

- 1 csomag vaníliás cukor

A cake pop-osításhoz:

- kb. 0,5 dl Jack Daniel's Whiskey (lenyúltam az Iván Single Barreljét. válik.)

- sárgabaracklekvár

Bevonáshoz:

- Candy Buttons PME bevonó

vagy

- tojásfehérje annyi porcukorral kikeverve, hogy cseppet se folyjon

- színes kristálycukor

Fogj egy lábost, mérd bele a kakaót, margarint, add hozzá a vizet, forrald össze. Mehet bele a liszt-cukrok-sütőpor keveréke, majd a villával felvert tojások, aztán legvégén a joghurt. Elég fakanállal, nem kell hozzá robotgép, ami már megint csak eléggé jó dolog. Süsd meg 180 fokon tűpróbáig, itt most nem feltétlen cél, hogy nagyon ragacsos legyen a belseje, mert még továbbfejlesztjük a dolgot.

Megsült, kihűlt, akár egy nappal előbb még jobb a történet. Morzsold össze a sütit egy nagy tálba, adj hozzá kb. fél deci Jack Daniel's-t, és annyi sárgabaracklekvárt, hogy könnyen tudj belőle masszív kis gombócokat gyártani. Gyárts. Rakd hűtőbe pár órára.

Aztán fogod a bevonómasszádat, felolvasztod a mikróban, fogod a hurkapálcára szúrt golyókat, és kiskanállal körbekened a cuccal, aztán hungarocelbe szúrva megdermeszted őket. Pamm. Paramm.

Vaaaagy fogod a majdnem keményre kevert tojásfehérjéscukrodat, és kiskanállal ráapplikálsz egy kis hósipkányit a popokra, aztán szórsz rájuk színes kristálycukrot, ami másra úgysem jó, mert ha kicsit is nedves felületre szórod, akkor menthetetlenül leolvad a színe. De például szalvétanehezéknek, vagy konyhai dísznek is kiváló. 

Zenóbia Cake Popjai az FB-n!

Vannak sütik, amik nem akarják, hogy sikerüljenek, és iszonyúan próbálnak neked keresztbe tenni, ez a torta konkrétan három napig szívatott, de végül a hosszú és véres küzdelmet én nyertem, őt meg ledöfték és felfalták, méltó vég, óh! Rettentő mód zavar, hogy a tortákat amiket másoknak készítek, nem tudom megkóstolni, és nem tudom, hogy néz ki belül. Úgyhogy a múltkor megvilágosodtam, hogy kell egy dinnyelékelő, és akkor az lesz, hogy a Zenóbia által levédetett tortadesign úgy fog kinézni, hogy középen lesz egy luk. Hát na, most miért? Az ötletdúsabbak feltölthetik gyümölccsel, tejszínhabbal, valami extrémen elütő ízű krémmel, mogyoróval, pirított kesuval, vagy beleállíthatják a cirokseprűt. Most komolyan egyébként, ez mekkora ötlet, mármint nem a seprű (bár), esküszöm ki fogom próbálni otthonra valamivel.

Év eleji elmebaj eredménye, azóta átszoktam a piára. 

Ha minimálisan igényesnek érzitek magatokat édesség terén, akkor legjobb lesz, ha visszatértek két nap múlva, addigra posztolok valami normálisat is, vagy olvasgassátok a régebbieket, vagy elmélkedjetek azon, hogy mennyire elmebeteg egy fogyókúrázó nő, vagy inkább ne. Fogyókúrázó édességmániás vagy, és leszarod, hogy miből van, csak sok legyen és kevés kalória*?

Tádámm:

Ezt még tavaly ilyenkor csináltam, azóta már rájöttem, hogy kell úgy bevonni, hogy ne legyen hullámos az oldala, de különben meg így rusztikus, azt meg szeretjük! Azóta megint eperszezon lett, úgyhogy most megkapjátok, meg a végére még masnis verzióban is, mert az belül ugyanilyen, és idén már ilyen is volt a repertoárban. Rózsaszín, szíves-masnis. Giccsfaktor?

Amikor majd a híresebb cukrászdákban megjelenik ez a süti mint a hónap újdonsága, majd egyre népszerűbb és népszerűbb lesz, és az összes gasztroblogger rekonstruálja otthon, akkor majd felmerül a kérdés a világban, hogy jó-jó, de vajon miért molnár kedvence, és egyáltalán ki a faszom az  a molnár. Akkor majd szárnyra kap a pletyka, amit egy rejtélyes idegen indít el egy szeles őszi estén, aki sosem tér vissza többé a városba. Hiánya csak a kóbor macskának tűnik fel, akit rendszeresen etetett diós gubával. Az emberek összesúgnak majd az első falat után, cinkosan összevigyorognak, hiszen tudod, a nő, aki először megsütötte, egy molnárral csalta a férjét. Eleinte akkurátusan odafigyelt otthon, hogy leplezze olthatatlan vágyát a lisztes, de annál markánsabb arcú férfi iránt. Titkos szerelmüket beledagasztották a városi pékek a kenyerekbe, szorosan összefonódó kalácsokba, akkoriban mindenkinek jobban esett a vajas-lekváros reggelente.  Aztán egyik nap, mégis arra ért haza a férje, hogy a nő háta csupa liszt, pedig aznap, hónapok óta először, nem sütött semmit.

Valaki mesélt egyszer egy paleos receptet, nekem meg ahogy meghallom a paleo szót, automatikusan kikapcsol az agyam (de lehet, hogy ez azért is van, mert hangzásra már majdnem Coelho, azt meg végképp nem bírom elviselni), de aztán szerencsére mégis félretettem belőle annyit, hogy eper meg habcsók, és sikerült megkreálnom ezt, paleotlan változatban. A Melissza mondja mindig, hogy ha egyszer mégis befutok, akkor muszáj lesz lefeküdnöm a trendnek, és gyártani paleot is meg lisztcukortojástejmenteset is, és tudjátok mit, ha egyszer megveszi nekem valaki azt a cukrászdát, akkor bármire hajlandó leszek. Nem vicc. Bár-mi-re. Még paleora is. 

Minimálbejegyzés, sok képpel, meg linkkel, hogy ha netán azért vagy itt, mert meg akarnád csinálni a Répatortát, vagy netán a Répatorta Cupcake-t, nem pedig azért, mert már hiányoztam, akkor azért ne csesszek ki veled túlságosan.  

Facebook menteseknek giga galéria az Rday-ről:

Azért nem írok hozzá kisregényt, mert képtelen vagyok leírni, mennyire nagyon durván jó volt az egész. Az elejétől a végéig. Csak most meg az van, hogy az elmúlt két hónap adrenalinja után, most egy hét kóma, aztán nézek nagy szemekkel, hogy most akkor tényleg nem kell kétszázhatvanhárom cupcake-et és tizenhathét darab pitét megsütni két nap alatt???!! és vége a konyhabuliknak is?! Dekár.

Meg még egy:

Mármint Diós, meg Karamellás, meg főleg Csokis. Meg főleg Pite. Ha sós mogyoróval csináljátok dió helyett, akkor meg főleg Snickers torta, de mivel nekem van egy bátyám, aki utálja a mogyorót, meg egy férjem, aki utálja a sósat meg az édeset együtt, így kénytelen voltam ezt kihagyni. Pedig fájt a szívem. De hát most tagadjam ki a családom? Váljak el? A sós mogyorós-csokis pitéért? Simán.

Egyébként meg az mennyire nagyon szürreális élmény, amikor este tizenegykor kapok egy sms-t a Melisszától, és nem az van benne, hogy mondjuk ezzel a kreténnel a büdös életben többet nem, hanem az, hogy mit csináljak, ha nem áll össze a pitetészta?!

Az évszázad süteményénél mi lehetne alkalmasabb arra, hogy Cake popot gyártsanak belőle, semmi, nyilván. Most csak ennyi bevezetőszövegre telik tőlem, mert épp depressziósan üvöltetem a fülembe Ellie Gouldingot, a nőt, akit nem bírok megunni egy hónapja, azóta nem is nagyon váltok szót senkivel, te jó ég, de rég csináltam ilyet. 

A depresszió azóta elmúlt, helyette átvette az uralmat az életem felett a Xanax SÜTI, meg a konyhabuli, meg a konyhabulikon elfogyasztott borok, szóval gyertek el szombaton a Restaurant day-re, mert lesz ilyen sárga cucc is: 

Nyalóka. De azért inkább harapd. Vagyne.

Van nekem ez az überfantasztikus Kávés kekszem, amiről csak arra emlékszem, hogy nagyon jó volt, csak éppen kávéíze nem volt. Na, még mindig az a legnyerőbb kávés keksz, csak legközelebb beleborítok majd egy vödör kávét, mert ugyan ez is elég jó, de az jobb. Ez olyan, mintha egy megrögzött feketekávé ivó elé letennél egy cappuccinot. Most, hogy ilyen szépen lehúztam, és a büdös életben nem fogod megsütni emiatt, felmerül a kérdés, hogy mégis mi a fenének olvasd el a receptet akkor meg?! Mondjuk mert hátha te pont imádnád, vagy mert te olyan vagy, hogy ha valamiről azt mondják, hogy ne, akkor ha beledöglessz is! Meg mert a végén megmondom, hol juthatsz kekszhez.  

Vannak egyébként pillanatok, amikor azt gondolom, hogy most komolyan ez kellett nekem, hogy itt rohadjak a konyhában napestig, munka után?! Ahelyett, hogy a kanapén döglenék és olvasnám a vadiúj e-bookomon (ami miatt szemen köpöm magam, de muszáj volt, és most már ráaásul szeretem is, rettenet) a következő Setét Torony részt, amin szarrá izgulom magam, és mennyivel jobb azon szarrá izgulni magam, mint azon, hogy a büdös életbe nem fogom tudni szépen rárakni a marcipánt a tortára. És nem is, mert gyűrődik az oldalán, és akkor még az is, hogy az arany színű csillag amit díszítésnek szántam, az végül sárga, és mikor ügyesen koncentrálva többször is megszámolom, akkor az is kiderül, hogy hat ága van. Remek. Tán szedjük le, mondta Zenóbia másnap reggel, a torta átadása előtt tíz perccel, és szépen újrahúzta a marcipánt, és tök szép lett. Ki mondja, hogy nem tesz jót a stressz? Szóval amikor viszont kész, akkor meg az van, hogy bontsunk pezsgőt, meg eregessünk lufikat az ég felé, meg azonnal süssünk valamit a maradék marcipánból, amit levaraktunk a tortáról, mert hol máshol akarom eltölteni az időmet, mint a konyhában, nyilván.

Brutális.

A Loretta már régi lakója a blognak, és nem egy szextelefon társaságnál dolgozik, mint ahogy azt a tőlem kapott nevéből gondolná az ember, hanem itt velem. Szóval mindketten szextelefon társaságnál dolgozunk. Nem. Viszont már nyolc éve kávézunk együtt, miközben megtárgyaljuk a mindent, meg nagyon vállalkozó szelleműen selejtezzük egymás ruhatárát félévente, miközben leisszuk magunkat, nagyon hatékonyak vagyunk egyébként olyankor. Emiatt pedig jár az sk csoki: 

Kinder Country csokoládé

Hozzávalók:

- 100 g Kinder mikulás, vagy Kinder tojás

- fél marék corn flakes

- szilikon csokitábla forma

A miku 2/3 részét gőz fölött felolvasztod, leveszed a gázról, hozzákevered a maradék 1/3 részt is, míg fel nem olvad benne teljesen. Akkor belekevered a corn flakest, majd ügyesen átöntöd a formába. Ha megvan odacsapkodod kicsit a konyhapulthoz, aztán mehet a hűtőbe. Pár óra múlva lefejtegeted róla nagyon óvatosan a formát, becsomagolod, tádámm, szülinapi ajándék Lorettáknak, akik imádják a Kinder Coutnry-t. Két másik szülinapos is volt aznap, így lett még aszalt áfonyás táblás csoki is, meg sós mogyorós tejcsoki is, amiből kettőt kellett csinálnom, mert az első eltört, mikor applikáltam kifelé a formából. Meg a második is, de még mindig jobb két törött csokit kapni, mint egyet sem. Nem? De.

A sós mogyorós rohadt jó volt, csak mondom.

Zenóbia a Facebookon! Hmm?

Egy éves kisfiúk szüliniapjára főleg. Lányoknak rózsaszín gyertyával és masnival adható, góth szülők gyermekeinek ugyanez feketében is kivitelezhető.

Én úgy vagyok a pitével, mint Gombóc Artúr a csokoládéval, úgyhogy ha akartok tőlem valamit, vesztegessetek meg pitével. Bármilyen töltelékkel működik, lehet kreatívkodni, meg bátorkodni, legközelebb kakukkfüves-papayás pitét csinálok, sós karamellfagylalttal, nem. De a biztonsági megoldás, mint az alma-dió-baracklekvár, vagy vaníliás-túrós, vagy citromos-mákos, vagy szilvalekváros-szilvás például, mindig működik. Mindig. Leszek majd merészebb is, nem fogtok lemaradni arról sem! Ez most amolyan otthonos ízű pite, meg különben is nem aludtam csak négy órát, azt is minek, szóval ennél nagyobb izgalmakat most úgysem bírnék elviselni. De.

Ezerrel készülünk a Restaurant day-re, és a Melissza a fő stylist, megérdeklődte, hogy mégis milyen stílusban szeretném én ezt, mert hogy nem csak sütik lesznek, hanem design is, ha már. A válasz egyértelmű volt, mert azt már milliószor leírtam, hogy én az a lány vagyok, aki nem hord színeket, tudjátok, szürke-fekete-fehér, slusszpassz, viszont a lakásban meg imádom, és a kedvenc sorozatom sem véletlenül a Halottnak a csók, nem kis részben a színvilága miatt, másrészt meg a hullák piték miatt, naná. Valószínű Trinny és Susannah sikítva-hörögve gyújtaná fel a ruhásszekrényemet, úgy ahogy van. Nem mellesleg az Iván is, de azért még bírja. A körmeimet viszont lakkozom szinte bármilyen színre, egyszer még ordenáré Lamborghini sárgára is, mondjuk attól azóta is rémálmaim vannak. 

Aki rühelli a Facebookot, annak elmondom, hogy május 17-én szombaton 14-18-ig a Gozsdu Udvarban megtalálsz, irdatlan sok süteménnyel, gyere kóstolni, vagy megdobálni rohadt paradicsommal!

Oké, a zebrás puding, meg a konzerv hó óta tudjátok, hogy mi aztán tényleg minden baromságot megveszünk, sőt, minél nagyobb baromság, annál inkább megvesszük. És hát mi ez, ha nem a sors keze, hogy miután megvettük ezt itt (egyébként rémisztő, mármint tényleg az, a gyerek arcán is látszik):

elolvastam Jenny Colgant, és ő meg kólás muffint csinált, hát mi mást.  

Gondolom azért éjszakázós süti, mert egy darab kekszből annyi energiához jutsz, hogy másnap reggelre simán felásod az egész kertet, és az sem fog zavarni, hogy marhára nem látsz semmit. Vagy azért is lehet éjszakázós süti, mert ha felébredsz, és nem tudsz visszaaludni, és még csak hajnali kettő, akkor ahelyett, hogy nekiállnál halakat nézni a Duna tévén, megsütheted ezt mondjuk, aztán megeszed, és jöhet a kertásás. A vége mindenképpen a kertásás lesz, úgy látom.

Majdnem leírtam, hogy semminek nem örültem még annyira, mint amikor megtudtam, hogy eztán a csupasz torta a menő, de aztán rájöttem, hogy egyrészt ez roppant szánalmas lenne, másrészt meg nem is igaz. És én csak viszonylag ritkán állítok nektek valótlan dolgokat. Viszonylag. Most persze elkezdtem azon agyalni, hogy minek örültem eddig legjobban az életben, és eszembe jutott egy csomó dolog, aminek eléggé nagyon, úgyhogy nem kezdem el sorolni, mert irritáló lenne biztos, és különben sem tudnám rangsorolni, meg hülyeség is lenne. Nektek van legjobb? Megírjátok? Sejtettem. Olyanok vagytok, most tényleg.