Én úgy vagyok a pitével, mint Gombóc Artúr a csokoládéval, úgyhogy ha akartok tőlem valamit, vesztegessetek meg pitével. Bármilyen töltelékkel működik, lehet kreatívkodni, meg bátorkodni, legközelebb kakukkfüves-papayás pitét csinálok, sós karamellfagylalttal, nem. De a biztonsági megoldás, mint az alma-dió-baracklekvár, vagy vaníliás-túrós, vagy citromos-mákos, vagy szilvalekváros-szilvás például, mindig működik. Mindig. Leszek majd merészebb is, nem fogtok lemaradni arról sem! Ez most amolyan otthonos ízű pite, meg különben is nem aludtam csak négy órát, azt is minek, szóval ennél nagyobb izgalmakat most úgysem bírnék elviselni. De.
Dióhabos-almás pite
Linzertészta recept: itt
Hozzávalók a töltelékhez:
- 3 tojás sárgája
- 110 g porcukor
- 200 g darált dió
- 3 tojásfehérje
- 2 db alma
- baracklekvár
A tojásfehérjét felverjük keményre, majd óvatosan hozzákeverjük a többi cucchoz, amiket már előzőleg simára kevertünk egymással.
A kivajazott pitesütőbe beleegyengetjük a kb. fél centi vastagra elnyújtott linzertésztánkat, nem baj ha túllóg, azt lecsípjük, megesszük, mert a nyers linzertésztát szeretjük nagyon. Megkenjük baracklekvárral, rávagdossuk a meghámozott két darab almánkat, aztán ráborítjuk a diós cuccot. A linzertésztából hengergetünk kukacokat, azzal berácsozzuk a tetejét, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. negyven percig sütjük, de lehet nem kell neki annyi, ha már pirulnak a rácsok, meg a tészta a szélén, akkor jó lesz az. Pite.
Ha marad tészta, szurkáld ki vicces formákra, mint például zsiráf, vagy kacsa, és ragaszd össze nutellával mondjuk. De semmiképpen se tonhalkrémmel.
A hasonlóan pitefanatikusok itt meg is kóstolhatják ám, lesz csomó-csomó pite: Restaurant day - Zenóbia süt
