Zenóbia mélyen elmerülve a szakácskönyvben, mormogja magában:

- ha fél kiló darálthúshoz két tojás kell, akkor egy kiló darálthúshoz négy tojás kell..

Pi:

- na látod! mégiscsak volt haszna, hogy közgazdász lettél!

A travelen a fickó úgy itta meg a whiskey-t, hogy a pohárban volt egy megkövesedett emberi lábujj, amiről időnként kicsike darabkák is leváltak. A helyi szokás szerint úgy kellett meginnia, hogy közben hozzáért a szája a lábujjhoz.

biztos mert kevés inger éri manapság az embereket..

Tegnap este Iván mondta, hogy milyen szép vagyok, ma meg az egyik biztonsági őr srác dícsért agyonra, hogy mennyire jó illatom van. Pedig még mindig Pistike hajam van, még mindig le kell fogynom három kilót, ma még annyi smink sincs rajtam mint általában, és a szokásos tornacipő-farmer-fekete póló kombinációba öltöztem. Tudom, hogy ezeknek semmi köze az illatomhoz, de naívan azt feltételezem, hogy a kedves biztonsági őr fiú ha azt gondolná magában, hogy hű bazdmeg de randa ez a nő, akkor nem jegyezné meg, hogy jó az illatom. Lehet persze, hogy tényleg naív vagyok, de ez a verzió nem igazán dobná fel a napomat, úgyhogy ezt a lehetőséget most nem veszem figyelembe.

Ma reggel hallottam a buszon ezt:

"-és képzeld el, a múltkori buliban az egyik srác megivott 30 sört, és 72 jagert!

- Tényleg? de durvaaaa!"

Megjött az avonos (guano) guava krémem, epres joghurt illata van. Mindenki megszagolgatta és mondogatták, hogy hűűűű meg hááááá. Gondolkodtam, hogy itt hagyom kézkrémnek de ettől Loretta hidegrázást kapott, mert hogy ez nem kézkrém, hanem testápoló. (ehhez nagyon felháborodott arcot vágott) Szerinte ha például kézkrémmel kenném be az arcom attól lerohadna a bőröm. Hozott nekem bónusz termékmintát, az meg nekem nem kell, mert nem kenek zacskóból krémet magamra. Erre mondják, hogy a nők kiszámíthatatlanok. (meg mást is, csak azt nem írom ide le) 

Nemrég azon is kiakadt, hogy tök boldogan nekünk ajándékozott egy nagy flakon habfürdőt, amiről kiderült aztán később, hogy simán elhasználom tusfürdőnek, mert mi sosem fürdünk kádban. Egy világ dőlt össze benne, most épp van neki 6 flakon felesleges habfürdője, mert vásárlásnál ő is meg a pasija is benézte az akciót (ebből is látszik, hogy összeillenek), de én biztos nem kapok belőle.

Abban viszont egyetértünk, hogy márpedig a sötétbarnát nem illik felvenni feketével. Aki mégis felveszi, arra összehúzott szemmel nézünk szigorúan.

Iván ilyen viccet küldött nekem délután, el is gondolkodtam vajon ez előre vetíti-e jövendő életünk közös örömteli eseményeit.

Jön egy nő a dokihoz, kékre - zöldre verve, a doki felkiált: Istenem mi történt magával?
A nő mondja: Akárhányszor jön haza az uram részegen, annyiszor megver.
Hm, mondja az orvos, tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert.
Azután amikor jön az ura haza, vegyen egy csésze kamilla teát és öblítse a torkát, alaposan öblítse...

2 hét múlva jön ugyanaz a nő a dokihoz, de virágzóan néz ki és mondja:
- Doktor úr ez csodálatos amit javasolt, képzelje, jön az uram holt részegen én meg csak öblítem, meg öblítem a torkom, ő meg nem bánt engem...

- No látja, egyszerűen csak kussolni kell...

Mikor hazaért, adtam neki gyorsan vacsorát meg sört, nehogy itt agresszívvá váljon. Azóta ülünk a kanapén és azon fantáziálunk, hogy a kindertojásból kinyert kisautó meg kisbusz biztos, hogy mihelyt kitesszük a lábunkat reggelente, elkezd versenyezni a pirostojások és csokibirkák állította akadálypályán. Most éppen úgy tesznek mintha nem történt volna semmi napközben, de mi azért tudjuk amit tudunk.

most meg túrórudit eszik, és feltette az asztalra a lábát....ez már a kezdődő agresszió jele. "P. Iván az előző este elfogyasztott alkoholtartalmú italok hatására bántalmazta élettársát K. Zenóbiát oly módon, hogy brutálisan letömködött a torkán egy fél túrórudit" 

Ma sikerélményekben gazdag napom van, a társadalom aktívan hasznos tagja vagyok itt az irodában, mivel telepakoltam 4 zúzdás zsákot, és ugyanennyi zsákot üres európa dossziékkal. juppi.

Ebből is látszik mennyi haszna volt anno 16 évesen a szakmai gyakorlatnak, aminek keretében két hétig A4-es papírokat tépkedtünk apró darabokra, mert még nem találták fel az aprítógépet. Nem kis művészet volt munkanaplót írni belőle utána, olyanokat hoztunk össze, hogy például "titkos adatok likvidálása". A fénypont mindig az volt mikor kimentünk a szomszéd abc-be, ahol a néni csinált nekünk párizsis zsömlét, és a járdaszélen ülve megettük. Vajon mi lett azóta a fiúval aki a társam volt ebben, és azt találgattuk hogy meleg-e, mivel nagyon kedves volt, jó humora volt, és jókat dumáltunk vele. Hetero fiúk, ne legyetek kedvesek.  

Kiolvastam ma egy best magazint is, mert Ágota mindig behozza nekünk, pedig neki sem jár, csak a postás ezt nem tudja, hogy már egy éve rossz helyre dobálja az újságokat. Valaki meg biztosan zokog, hogy nem tudja mi lett zámbó jimmy volt feleségével. Én viszont már tudom.

Nemsoká hazamegyek nagyihoz, megnézem mit ültetett át a kertben, és hogy tényleg megette-e az ebédjét, mert tegnap megpróbálta nekem bebeszélni, hogy két szelet sajttól annyira jóllakott mint a duda.  

Charlie Sheen a Két pasi meg egy kicsiben körülbelül annyira szexi szerintem mint egy teve. Rettenetes ingekben jár, a zoknija mindig akkurátusan fel van húzva ameddig csak lehet, és folyton keresztbe tett lábakkal ül. Egy pasi ne üljön keresztbe tett lábakkal. Mostmár csak azt kéne megtudnom, hogy direkt csinálták ilyenre, vagy én vagyok ilyen elfajzott akinek nem tetszik. 

A húsvét amúgy jól telt, 29 éves koromra még mindig nem sikerült megtanulnom, hogy nem kell megenni az összes süteményt ami a tepsiben van, senki nem fog rámlőni ha marad benne. Bár lehet hatásosabban adnám le ezt a három kg-t, ha valaki lövöldözne rám. Iván az előbb levonta az élet egyik nagy tanulságát, miszerint a tescoban vásárolt 35 ft-os zacskós leves esetében az ár-érték arány teljesen helytálló. Most kénytelen mégis sonkát enni főtt tojással.

Anyuék meg sárváron áztatják magukat szombat óta, nagyi gyorsan át is vette az uralmat a kert felett, a család összes tagja által utált kaktuszt fogta és átültette egy cserépből ötbe, mert milyen szép. Telefonált az összes ismerőse is boldog húsvétot kivánni, ami nagyon kedves tőlük, de tény, hogy bizonyos kor után a nénik és bácsik nem mutatkoznak be a telefonba, hanem elvárják hogy megismerd a hangjukat. Mivel sosem láttam egyiket sem, ezért ennek igen kicsi az esélye, de ők lelkesen örülnek, hogy Szervusz Angyalom! Hát hogy vagytok drágaságom? meg hasonlók. mindezt persze reggel hét és kilenc között, mert addigra ők már régen meg is reggeliztek meg minden.

Valamelyik este pedig igazat adtam Ivánnak a kihalás elméletében (az életképteleneket régen megették az oroszlánok, és nem volt velük gond a továbbiakban), mert a life networkon volt egy nő aki rettegett a csövektől. Nem mert egyedül elmenni a vécére, a férjének kellett elkísérnie. Ha nem volt otthon a férj, akkor egy vödörbe szart bele. WTF?! A másik egy fickó volt, aki az öreg néniktől félt. Asszem nem attól hogy agyonverik a botjaikkal, hanem hogy ő bántja őket. a miértet már átaludtam. A nagyinak néha mégis igaza van, és a sok istentelen emberre már ráférne egy harmadik világháború, hadd tudják meg azok is.

ja, és a könyvek amiket olvasok átkerültek a zenolvas.blog.hu-ba, ez a link meg a Zenóbia olvassa dobozba. 

reggel a villamoson* (holmáshol) azt beszéltük a Pivel, mennyire egyértelmű, hogy egy férfiaknak szóló magazint pucér nővel az elején lehet eladni. Ugyan neki ez már kevés, szerinte lehetne fokozni azzal, hogy a pucér nő egy menő autó motorháztetőjén fekszik, és a derekára pedig egy rolex van felcsatolva. Esetleg kubai szivart dörzsöl a mellei között, de azért látszik rajta, hogy tud paprikás krumplit főzni.

aztán egy másik villamoson már egyedül, elgondolkodtam rajta, hogy még soha egyik pasimnak sem járt semmilyen férfimagazin, bár volt egy aki minden hónapban megvette a Kretént.  

*és hogy a mai napi gusztustalanság se maradjon ki, ma horkantgatós ember volt, aki majdhogynem oda nem köpött a padlóra le

Nagypéntek van, az én vallásosságom pedig elég képlékeny, de azért ma nem eszem húst. Római katolikusként voltam elsőáldozó, bérmálkoztam, rögtön utána pedig nem mentem templom közelébe csak húsvétkor és karácsonykor. Ma már ez a szám megnőtt évi pár alkalomra az ünnepeken kívül, nagyszülők halálának évfordulója miatt. Ennyi nekem belefér, bár sokszor csak akkor veszem elő az imát amikor kérésem van, vagy félek valamitől. Jellemző gondolom.

Kislányként egy utcabeli barátnőmmel jártunk hittanra és templomba, télen szánkózni lógtunk el mise  helyett, nyáron pedig a vándor körhintásnál lehetett kettőt is pörögni a perselypénzből. Talán havonta kellett gyónni is, amit úgy oldottunk meg, hogy odafelé menet kitaláltunk egymásnak három bűnt, mert kettő mégiscsak kevés, és próbáltunk figyelni hogy ne ismétlődjön az előző heti, mert az ciki. Vajon az idős emberek, akik mai napig rendszeresen gyónnak milyen bűnöket sorolnak fel?

Emlékszem egy bűnre, amit meggyónhattam volna, de nem tettem, mert szégyelltem bevallani. Valószínűleg itt omlott össze a vallásos neveltetésem. Látogatóban voltunk egy másik kislánynál, akitől én elloptam egy rózsaszín-kék mintás radírt. Tudom, hogy nem azért mert ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy márpedig ez nekem kell, hanem azért hogy kipróbáljam megtehetem-e. Olyan 10 év múlva pedig párizsban loptunk egy ruhát, majdnem le is buktunk, móka volt és izgalom. Azóta eltelt még 10 év, vagy még több is, és nem loptam semmit mégsem. Pedig lehetett volna belőlem merész kalandornő. Vagy lopós kis ribanc, nézőpont kérdése.

Ehelyett becsületes állampolgár lettem, aki a gazdagodást nem saját magától hanem a havi lottószelvénytől várja, tartós párkapcsolatban él, minden nap bemegy dolgozni fix munkaidőben, és ráadásul ettől nem is érzi különösebben rosszul magát. Azonnal csináljunk valami botrányosat.

Loptatok-e már valaha?

Vannak ilyen közléskényszeres emberek, akik elmondanak nekem olyan dolgokat, amikhez semmi közöm, nem is érdekel, viszont muszáj rá reagálnom, miközben magamban azt gondolom, hogy "miajóisten"?! Meg vannak büdös emberek is, ez mindkettő a heti villamos élményemhez tartozott, és még csak szerda. A büdös emberrel az van szerintem, hogy persze megpróbálunk minél távolabb húzódni tőle, aminek az a végeredménye, hogy a villamos egyik fele szinte üres, kivétel ugye a büdös ember, a másik fele tömve van.

Lehet, hogy megint velem van a baj, és hogy nem szenvedek feltűnési viszketegségben, de ha nagyon zavar a bűz, akkor leszállok és várok egy másik villamost, vagy megyek gyalog. Ha meg fent maradok, akkor ne játszuk már a hangosan sóhajtozó, nyitott ablakra tapadó, és még a kabátomat is az orrom elé szorító, és jaajj hát mindjárt elhányom magam típust. Ez van, a város tele van csövesekkel, naponta találkozom velük, szerintem mindenki más is, ne tegyünk már úgy mintha sosem láttunk volna egyet sem. Sőt, még az ülésre is leülünk utánuk, meg a kapaszkodót is megfogjuk és levegőt is veszünk a moszkva téren áthaladva is minden reggel. Vagy megint az van, hogy az én szaglásom nem olyan jó?

A tegnapi napnak volt aztán fénypontja is, mégpedig hogy az Iván kukoricát pattogtatott, én meg életemben először végignéztem a mikróban a műsort, és ez jó volt, örültem nagyon. De vajon hogy néznek ki a zacskóban a kukoricák, mielőtt kipattognának? Elég szar íze volt, bár nekem mindegy, mert nem eszem ilyesmit, mert (nagy a hasam) nem szeretem. Ivánnak sem ízlett annyira, így most van egy fél tál pattogatott kukoricánk, állati finom lehet másnaposan, meg egy fél tál kukink, vagy pukink, vagy hogy hívják azt a kukac alakú rágcsálnivalót, amit viszont tényleg utálok. Ma mindkettő kihajításra fog kerülni. Miért kell valamit pukinak vagy kukinak elnevezni, amit meg kellene hogy egyen az ember?!

Bár nem szólhatok egy szót sem azok után, hogy a pannónia sajtot lábszagú sajtnak hívjuk a csirkemell sonkát meg dögszagú csirkének. Ettől még jóízűen szoktuk elfogyasztani, csak közben pofákat vágunk és néha megjegyezzük, hogy basszus te is érzed ez mennyire rohadt büdös?!? még szerencse, hogy néha főzök, és nem mindig nyers krumplit.

Családunk kajaközpontúságát még az is jellemzi, hogy anyuék elmennek majd szombaton egy hétre, és mi magunkra maradunk a nagyival. Tegnap este már azt terveztük, hogy mit fogunk enni egy hétig, és majd mit főzzek, meg ő mit főz, és ha vajon két csirkéből csinál pörköltet, meg 20 liter húslevest az elég-e, és vajon három vagy négyféle sütemény legyen. Hárman leszünk, hétvégén a Pivel együtt négyen. Szerintem majd elosztogatjuk a hátrányos helyzetű locsolóknak hétfőn, akiket eddig csak a függöny mögül szuggeráltam, hogy menj már innen, menj már innen, mit képzelsz te. Tényleg nem értem őket amúgy, mert a saját rokonaimtól rendben van a locsolás, festek nekik tojást is meg minden, főleg mert Iván imádja a színes tojásból készült rakott krumplit, de egy vadidegen miből gondolja, hogy a mai gyanakvó világban majd beengedem, hagyom hogy rám öntse a ki tudja mit (szappanos vizet) az üvegéből, és még kap is valamit. Na de most szakítunk a gyanakvással, be persze nem fogjuk őket engedni, de kis papírtányérokban mindenki kap egy adag húslevest. Csak gyorsan kell majd enni, mert átázik a papír. 

Bár belegondolva, a házunk körül terjengő egyre intenzívebb trágyaszag miatt lehet, hogy nem is akarnak majd meglocsolni. Húslevest valaki?

utáltam reggel felkelni, nagyon utálom még most is hogy felkeltem, de nincs elég szabija az embernek, hogy csak úgy otthon maradhasson az ilyen utálom napokon, úgyhogy tűrök. Viszont hamar elkészültem, mert ilyenkor nem érdekel mi van rajtam, bár amikor érdekel általában akkor is farmer, tornacipő és valami szürke póló lesz a végeredmény, mert fantáziadúsan öltözöm. Az ajtón kilépve sokat javult a helyzet, mert kiderült hogy csak öt fok van, de én egy hét alatt megszoktam a tizet, szóval ezt támadásnak véltem, és megcsapott a szomszédból áradó trágyaszag is, mert berendelt 1 tonnát, amit akkurátusan szétterített a kertben három napja, de beásni valsz három hetébe fog kerülni. De nem baj, az első csókom is trágyakupac mellett történt anno, közben végig azon gondolkodtam, hogy basszus ez tök nyálas és fujj hozzám ér a nyelve, de undorító, és a könyvekben azt írák hogy leszakadnak a csillagok, hát hol vannak, és még büdös is van, a fenébe.  

A hétvége fontosabb eseményei:

1. ablakpucolás, függönymosás, függöny visszarakosgatás, függöny leszedegetés mert nem is ide való és megint függöny visszarakosgatás, takarítás-takarítás-takarítás. siralmas-e, hogy ez a fontos események közé tartozik, és ráadásul ezzel kezdtem a sort.

2. barátkozás, adtunk nekik vacsorát is, és a helyi diszkót is bemutattuk amit nem lett volna muszáj, mert így kiderült számomra hogy nem tudok modern talkingra mulatni, pedig azt hittem

3. magunk mögött hagytuk végleg a gyermekkorunkat, mikor élőben láttuk és hallottuk ahogyan Dévényi Tibi bácsi kiejti a száján a pénisz szót

4. nem kaptunk pontos labdát sem

5. Pi-nek lett tök jó dzsekije, meg két pólója, nekem meg csorgó nyálam és semmim

6. iszonyú önuralmam van, hogy képes vagyok egy olyan lánnyal kedves lenni aki éppen hízni készül 7 kg-t

7. ma life networkot néztem egész délután ahol többek között egy 180 kg-s nő fogyott le 20 kg-t hat hét alatt. Az volt a célja, hogy beleférjen a repülőgép ülésébe. Persze sikerült neki, és elmehetett az aranypartra a siket unokatestvérével, amin könnybe lábadt szemekkel merengtem egy darabig. Ennél már csak az lett volna rosszabb ha a "menjen a busz"-on sírok.  

8. és még mennyi minden történhetett volna az alatt az egy óra alatt amit a gonosz időelrabló mumusok (mert mégsem foghatok mindent a sámánokra) lenyúltak tőlünk

9. nézek még egy kis fogyjállefogyjállefogyjálle egyél nyers hántolt kendermagot, műsort a life networkon, aztán levetem magam az erkélyről

10.vasaltam is ma, meg mostam még három adagot, hogy holnap is legyen mit vasalni. és csak ketten vagyunk, hogy a fenébe koszolunk össze ennyi ruhát mikor pedig nem hempergünk sárban egész nap. ezentúl legalább hemperegjünk sárban

11. most nem azért, de megjelent itt mellettem a padlón egy pók. eltapostam, mert egy hős vagyok, és mert elég kicsike volt, de biztos hogy meg akart nőni

és tökre megéri a villamostól a buszig tartó távon nézelődni, mert így felfedeztem, hogy tegnap óta felhúztak egy 10 emeletes parkolóházat a buszpályaudvar mellé, meg azt is hogy eddig azt hittem hogy a kenel az kenel, de nem, mert kennel. kinyílt nekem a világ.

az Ágota minden pénteken felpakolva jön a piacról, ahol már saját külön zöldségese van, félretesznek neki dolgokat, meg hiteleznek is neki meg minden. a Péter Annának meg saját külön hentese van, bár ez nem annyira misztikus asszem, és a mai malackarajban az agyról vannak véres fotók, és hogy együk meg. naná. közvetlenül az ecetes malacfül után fogom megenni.

én meg akarok egy saját külön cipőboltost, közvetlenül mellette pedig egy saját külön sütiárust  aki félreteszi nekem a legfinomabb süteményeket, aztán akarok egy saját külön zsírleszívó embert is majd a későbbiekre.

és észrevettem, hogy amikor reggel kihúzom a szemöldököm, akkor ahhoz ráncolom a homlokomat, és mikor már befejeztem akkor is percekig ott maradnak még a ráncok. és este büszkén meséltem Ivánnak, hogy ugyan elfogyott a szemránckrémem is, de képes vagyok meglenni nélküle a következő fizetésig, mire ő megjegyezte hogy ő nem is tudta, hogy neki olyan nője van akinek szüksége van szemránckrémre. és itt a jól bevált szempillarebegtetést alkalmaztam ártatlan nézéssel, mint a múltkor mikor megjegyezte hogy de hát neked nincs is narancsbőröd, hogy ááá persze tényleg nincs, de a megelőzésben hiszek. fontos hogy fenntartsuk az illúziókat, amíg csak lehet.

a tulipánok pedig teljesen összeasztak itt, és elkezdtek feketedni a szirmaik, tiszta horror. Abban a pillanatban ahogy kimászik belőlük egy pók, felmondok, és hazamegyek.

Krumplistésztát ebédeltem, finom volt, én csináltam, volt benne nyers krumpli is és sótlan volt. hogy megmentsem tőle Ivánt, elhoztam amennyit csak bele tudtam pakolni a dobozba, a többit nekiadtam anyuéknak, hogy örüljenek. A száraz kenyeret is mindig nekik adjuk, mert olvastunk erről hogy a felnőtt gyermeknek támogatnia kell a szülőket. 

Cserébe kaptunk paprikás krumplit Ivánnak vacsorára, amiben szintén nyers a krumpli, mert ugyanabból a fajtából készült, de ez legalább csípős lett. 

Közben még utoljára a sámánok is bepróbálkoznak nálam, mert Ágota hozott egy csokor tulipánt, és minden nap végén elmondja, hogy na holnapra már biztosan kinyílnak. Csak ő nem tudja, hogy gonosz picike sámánok laknak bennük akik belülről összeragasztották a szirmokat, és inkább feláldozzák önmagukat, csak nehogy már kinyíljon ennek a virág az asztalán.  

Eddig is azt gondoltam, hogy tulajdonképpen én nem szeretem a camembert sajtot, de most azzal volt töltve a csirkém. (aki azon gondolkodik, hogy ha eddig sem szerettem akkor miért eszek olyat amiben van, akkor azért mert csak) Megettem, és aztán fél óráig próbáltam diszkréten szaglászni magam körül, hogy mi ilyen rohadt büdös, és hogy basszus ez a sajt ennyire bűzlött, én meg megettem, tényleg egy állat vagyok. Erre kiderül, hogy a kolleganő lebomló szatyra ennyire penetráns. Hát én elviszem a szelektívbe az üvegeket meg a műanyag palackokat, a dohányzásról is leszoktam (igaz, nem azért) de amíg nem találják fel a szagtalan, vagy rózsaillatú lebomló szatyrot, addig nekem nagyon jó lesz a nem lebomló is. A muslincák is jönnek rá, itt szálldosnak, most kentem szét egyet a monitoron.

A malackarajt is nagyon lelkesen olvasom, de inkább a stílus mint a kaják miatt. A konzervatívabb dolgokat nagyon megenném, de ebbe nem tartoznak bele a büdös sajtok, főleg a fagylalt büdös sajtból nem, az ecetes oldalas, vagy ecetes bármi, a nyers hal bármiféle formában, meg a véres húsok sem. Ellenben imádom a trappista sajtot, és semmi bajom a margarinnal, amiért pedig lincselés jár, de majd letagadom mert elvtelen vagyok.

Amiatt viszont, hogy nagyon egészséges legyek, a héten átszoktam a barna rizsre. mennyire számít vajon egészségesnek a zacskós barnarizs, és hogy pépesre főztem, nehogy kicsit is ropogós legyen, mert azt meg utálom. De ettem hozzá almát is.

Iván meg tegnap értetlenül nézett vacsoránál, mikor epres joghurtot ettem füstölt párizsival (az is aztán nagyon egészséges ám), és adott nekem ajándékba egy pár darab uborka karikát, amit duzzogó arccal visszautasítottam, hogy naaa, az uborka nem való az epres joghurthoz. Mer' a párizsi az igen!- mondta Iván.  

Iván megnyugtatott, szerinte még mindig jobb hogy Pistike vagyok mellekkel, mintha Pistike lennék de mellek nélkül...

egyrészt nőhetne már gyorsabban a hajam, hogy ne úgy nézzek ki mint Pistike mellekkel, másrészt meg basszus hogy nő már ez, megint átüt a barna a barnán...