Eddig is azt gondoltam, hogy tulajdonképpen én nem szeretem a camembert sajtot, de most azzal volt töltve a csirkém. (aki azon gondolkodik, hogy ha eddig sem szerettem akkor miért eszek olyat amiben van, akkor azért mert csak) Megettem, és aztán fél óráig próbáltam diszkréten szaglászni magam körül, hogy mi ilyen rohadt büdös, és hogy basszus ez a sajt ennyire bűzlött, én meg megettem, tényleg egy állat vagyok. Erre kiderül, hogy a kolleganő lebomló szatyra ennyire penetráns. Hát én elviszem a szelektívbe az üvegeket meg a műanyag palackokat, a dohányzásról is leszoktam (igaz, nem azért) de amíg nem találják fel a szagtalan, vagy rózsaillatú lebomló szatyrot, addig nekem nagyon jó lesz a nem lebomló is. A muslincák is jönnek rá, itt szálldosnak, most kentem szét egyet a monitoron.

A malackarajt is nagyon lelkesen olvasom, de inkább a stílus mint a kaják miatt. A konzervatívabb dolgokat nagyon megenném, de ebbe nem tartoznak bele a büdös sajtok, főleg a fagylalt büdös sajtból nem, az ecetes oldalas, vagy ecetes bármi, a nyers hal bármiféle formában, meg a véres húsok sem. Ellenben imádom a trappista sajtot, és semmi bajom a margarinnal, amiért pedig lincselés jár, de majd letagadom mert elvtelen vagyok.

Amiatt viszont, hogy nagyon egészséges legyek, a héten átszoktam a barna rizsre. mennyire számít vajon egészségesnek a zacskós barnarizs, és hogy pépesre főztem, nehogy kicsit is ropogós legyen, mert azt meg utálom. De ettem hozzá almát is.

Iván meg tegnap értetlenül nézett vacsoránál, mikor epres joghurtot ettem füstölt párizsival (az is aztán nagyon egészséges ám), és adott nekem ajándékba egy pár darab uborka karikát, amit duzzogó arccal visszautasítottam, hogy naaa, az uborka nem való az epres joghurthoz. Mer' a párizsi az igen!- mondta Iván.