az Ágota minden pénteken felpakolva jön a piacról, ahol már saját külön zöldségese van, félretesznek neki dolgokat, meg hiteleznek is neki meg minden. a Péter Annának meg saját külön hentese van, bár ez nem annyira misztikus asszem, és a mai malackarajban az agyról vannak véres fotók, és hogy együk meg. naná. közvetlenül az ecetes malacfül után fogom megenni.

én meg akarok egy saját külön cipőboltost, közvetlenül mellette pedig egy saját külön sütiárust  aki félreteszi nekem a legfinomabb süteményeket, aztán akarok egy saját külön zsírleszívó embert is majd a későbbiekre.

és észrevettem, hogy amikor reggel kihúzom a szemöldököm, akkor ahhoz ráncolom a homlokomat, és mikor már befejeztem akkor is percekig ott maradnak még a ráncok. és este büszkén meséltem Ivánnak, hogy ugyan elfogyott a szemránckrémem is, de képes vagyok meglenni nélküle a következő fizetésig, mire ő megjegyezte hogy ő nem is tudta, hogy neki olyan nője van akinek szüksége van szemránckrémre. és itt a jól bevált szempillarebegtetést alkalmaztam ártatlan nézéssel, mint a múltkor mikor megjegyezte hogy de hát neked nincs is narancsbőröd, hogy ááá persze tényleg nincs, de a megelőzésben hiszek. fontos hogy fenntartsuk az illúziókat, amíg csak lehet.

a tulipánok pedig teljesen összeasztak itt, és elkezdtek feketedni a szirmaik, tiszta horror. Abban a pillanatban ahogy kimászik belőlük egy pók, felmondok, és hazamegyek.