Vannak ilyen közléskényszeres emberek, akik elmondanak nekem olyan dolgokat, amikhez semmi közöm, nem is érdekel, viszont muszáj rá reagálnom, miközben magamban azt gondolom, hogy "miajóisten"?! Meg vannak büdös emberek is, ez mindkettő a heti villamos élményemhez tartozott, és még csak szerda. A büdös emberrel az van szerintem, hogy persze megpróbálunk minél távolabb húzódni tőle, aminek az a végeredménye, hogy a villamos egyik fele szinte üres, kivétel ugye a büdös ember, a másik fele tömve van.

Lehet, hogy megint velem van a baj, és hogy nem szenvedek feltűnési viszketegségben, de ha nagyon zavar a bűz, akkor leszállok és várok egy másik villamost, vagy megyek gyalog. Ha meg fent maradok, akkor ne játszuk már a hangosan sóhajtozó, nyitott ablakra tapadó, és még a kabátomat is az orrom elé szorító, és jaajj hát mindjárt elhányom magam típust. Ez van, a város tele van csövesekkel, naponta találkozom velük, szerintem mindenki más is, ne tegyünk már úgy mintha sosem láttunk volna egyet sem. Sőt, még az ülésre is leülünk utánuk, meg a kapaszkodót is megfogjuk és levegőt is veszünk a moszkva téren áthaladva is minden reggel. Vagy megint az van, hogy az én szaglásom nem olyan jó?