Mókakacagás csak nekem volt, mert Loretta épp tüdővészben készült elhunyni, én csak asszisztáltam ehhez. Azóta még mindig elhunyni készül, mert az öt orvosból tegnap négynél bepróbálkozott, de szerintük az az utca nem hozzájuk tartozik, hanem a másikhoz, ezt addig ismételték míg egy maradt csak. A végső próbálkozás ma délután lesz, megbeszéltük Lorettával, hogy vagy egyszerűen csak keresztbefekszik az ajtó előtt, és hörög amíg meg nem vizsgálják, vagy előveszi a szabolcsi lányt, és (sírva fakad) lepipálja a hőbörgő néniket is. Ma csak távolról drukkolok a beteg diadalának az empatikus orvosok felett. 

a mókakacagás rész az, hogy van ilyen plazmatévé kifüggesztve a plafonról, amin kiírják a sorszámát a következő embernek. Két sorszám között pedig egyértelmű üzeneteket közvetítenek a nyugdíjas népesség felé nevelő célzattal, a hogyan használjuk helyesen kártyánkat, illetve a türelem fogalmáról. Azt elfelejtették figyelembe venni, hogy vagy nem látnak el odáig, vagy fárasztó sokáig felfelé nézni, ezért ugyanúgy lincselik egymást mint bármelyik másik rendelőben. Esetleg még jobban, mert uszításnak veszik. "Biztos direkt rakták olyan messzire a tévét, hogy mi ne láthassuk." 

Mifelénk sokkal komfortosabb a váróterem is, mert kicsi és ezért összebújunk benne úgy harmincan egyszerre. Így legalább plussz egy betegséggel mehetünk haza, viszont mindenkiről tudjuk hogy tegnap hányt-e vagy majd csak ma fog, férjhez ment-e már, és miért nem.  

A mosdóban nagyon jó illatú kézmosó lett, a pók viszont eltűnt, így ma egész nap a kezemet szagolgatom. Gépelni is csak fél kézzel, hogy a másikat addig se kelljen elvennem az orrom elől. A szagolgatást hozta magával a tavasz nekem, ez is annyira hiányzott mikor lehet a másiknak a napsütötte illatú bőrét szagolni. A folyosón meg virágillat volt reggel, valaki biztosan vett a moszkván a néniktől. Mindezt úgy, hogy nekem tök szar az orrom, soha nem érzek meg semmit, vagy a dohányzás miatt lett ilyen, vagy már előtte is, nemtudni. Bezzeg a Pi már pesten érzi hogy mi lesz a vasárnapi ebéd.

Ő ezt nyerte meg a génekből, én meg a nagy szememet, hogy anyám vékony combját miért nem? Emlékszem egyszer a Melisszával meg egy harmadik lánnyal azon gondolkodtunk, hogy ha hármunkból összeraknánk a lehető legjobb nőt, akkor ki melyik testrészével szállna be. na nem a combom lett a nyerő. 

Az utóbbi egy évben ráadásul még az a lehetőség sem adatik meg nekem, hogy magassarkú cipellőkkel optikailag javítsak a dolgon, mivel a jobb lábamban lévő izmok úgy döntöttek, hogy nem nyúlnak eléggé. Esetleg a bal lábamon tudnék javítani, de attól tartok azzal nem a megfelelő  hatást érném el... Valamiért nekem csupa olyan egészségügyi problémám van, amitől az orvos hümmögni kezd, majd odarendel még öt professzort akikkel aztán együtt hümmögnek tovább.

majd mindenféle kísérleti gyógymódot próbálnak ki rajtam, amik rendre sikertelenek, de legalább segítek az orvostudomány fejlődésében. A végén úgyis megműtenek, mert nem marad több ötletük. bár most a lábam esetében nagyon bízom benne, hogy mégis inkább így maradok, még ha le is kell mondanom a magas sarkakról örökre. (azért majd rendezek valami cipő elsirató estét egyszer, sok alkohollal) 39-es magas sarkak valakinek?

Közben voltam megint kezet mosni, mert kezdett fogyni a szag. 

Ez lehetne egy orosz népmese címe is, de abban Együttérző Iván valóban együttérző lenne, a mi esetünkben viszont nem annyira az. A tegnapi napunk kb. ebben a szellemben zajlott, mert mi egy egymás lelkivilágára nagyon odafigyelő pár vagyunk. Iván hazajött az isiből, én meg már nagyon vártam, mert eléggé nyűgös-hisztériás-szeretetre éhes voltam pms meg egyéb ilyenek miatt.

én: képzeld, annyira rosszakat álmodtam egész éjjel.

Iván: lepattogzott körömlakkokról?

én: hülye bunkó. azt álmodtam, hogy volt egy sziámi ikertestvérem aki meghalt, és le kellett rólam operálni.

Iván: de visszatért, és levakarta a körömlakkod...

így aztán az eredeti terv, miszerint majd az erkélyen eszünk romantikus napsütésben somlóis fagylaltot, az elmaradt.

persze az előbb kimentem kezet mosni, és ott mászott egy pók a csapon rajta. ezentúl kizárólag olyan blogbejegyzéseket fogok írni, hogy: szeretemapókokatszeretemapókokatszeretemapókokat...

most pedig piszkos kézzel fogok enni.

Ha összeveszel életed párjával este, reggel ágyba viheted neki a reggelit, amitől megkönnyebbül (mert naív) hogy hűűű akkor ezekszerint minden rendben és megbocsájtottál. A piritóson viszont a "remélem a torkodon akad" felirat szerepelhetne.

Iván találta és írta nekem egyből, hogy vegyünk ilyet. Nekem egyrészt az ugrott be, hogy inkább ilyet, és erről meg az, hogy nesze neked női meg férfi ízlés. Másrészt meg a fenti szösszenet, nemtudom ez mennyire jellemzi a lelkivilágomat, hogy nem ügyülübügyülü üzenetet képzeltem oda rá a piritósra. Harmadrészt soha nem eszünk piritóst, de mindketten vágyunk kenyérpiritóra. Ha lenne vajon ennénk?

és ha már az elmebeteg ötleteknél tartunk, akkor ezt ajánlom minden pókfóbiásnak. Nekem sajnos ez sem jó, mert ugye én ledermedek és mozgásképtelenné válok. Csendes belenyugvással megvárom míg felfalnak, kezemben a pókfogó eszközzel.

Tegnap Melisszával mi voltunk a "mit csinál két nő ha csajos estét tart" sztereotípia élő megfelelője.

Kinyúlt tréningruhában döglöttünk a kanapén, - szarunk a fogyókúrára - így 30 felé már úgyis mindegy - jelmondatokkal felszerelkezve pizzát ettünk (hagymásat), szex és new york filmet néztünk, közben elfogyasztottunk némi maradék pezsgőt, egy üveg bort és egy doboz pilóta kekszet. (most még több kakaóval) Közben dumáltunk nagyon és kevésbé fontos dolgokról, de annyira azért mindig tudtunk figyelni a filmre, hogy például az olasz szomszéd pasinak aki minden este más nővel kefél és Miranda nagyon szeretne az egyik nő lenni ezekből, a zuhanyozós részénél kimerevítsük a megfelelő képkockát, amiről én elsőre lemaradtam. Mert nem figyelek eléggé a részletekre ez azért van.

számomra durván jó a film, főleg bizonyos jelenetek nagyon szépek és ütősek képileg és zeneileg, lásd big mégsem nősül momentum. fájdalmasan szép 10 perc a filmből, és a barátságról.

Melisszáéknak pedig olyan matracuk van az ágyban, ami fűthető. Olyan mint az autóban az ülésfűtés, csak ez nem autó és nem ülsz. Valahogy nekem hiányzott így az az érzés, hogy bebújok a paplan alá, egy perc alatt megmelegszem, és akkor jön a kuckós érzés. Így egyből ott volt a kuckó, de az úgy nem az én kuckóm. és valójában tényleg nem, mert a Melisszáéké, csak kölcsönvettem. pedig az ülésfűtést szeretem. 

meg a sztereotíp estéket is.

hááá! eszembe jutott! összeomlottam teljesen, mert kiderült hogy mégsem élek egészségesen, pedig azt hittem. Igaz, hogy nálam az egészséges életmód abban nyilvánul meg, hogy megeszem napi 6 db almát, egy joghurtot (mármint nem csak ezeket, de ezek az állandó táplálékok), és hetente átlag 2-3x tornázok otthon egy órát. Erre most nem kiderül, hogy az almám sem elég jó? mert nem bio, és emiatt vannak benne káros anyagok*, ki is mutatták meg minden. főleg ha ekkora mennyiségben fogyasztom. nincs mit tenni, elkezdek inkább keményen inni, és visszaszokok a dohányzásra is..

*Az almánál kimutatták a klórpirifosz nevű rovarölőszer, a tau-fluvalinát, a difenil-amin, a metoxifenozid gombaölőszer maradványait, de ezek a megengedett határérték alatt voltak. www.nlcafe.hu/nlegeszseg/20100321/tenyleg_jobb_a_bio_mint_a_nem_nem_bio_most_kiderul_/

március 19-én pénteken lesz az alvás világnapja, ezzel a hasznos információval gazdagodtam az előbb, és meg is örültem egyből. aztán mégsem, mert nyilván nem veszek ki egy nap szabit azért hogy aludjak, ha meg kivennék, akkor biztos hogy nem aludnék. és tulajdonképpen nekem minden nap az alvás világnapja, mert minden nap annyit alszom, amennyit csak lehet, ha öt órát akkor annyit, ha 14-et akkor annyit, míg fel nem kelt az óra vagy valaki. magamtól sosem kelek fel.

most erről eszembe jutott egy régi álmom ami megvalósulásra vár, mégpedig az, hogy medvének lenni lenne jó. több okból is:

- téli álom, tehát megszabadulok az utált évszaktól, az utált hőmérséklettel együtt

- kb. szeptembertől iszonyú zabálásba kezdhetek, mert gyűjteni kell a téli bundára, de mire észrevennék hogy nahát hogy meghíztál, addigra elalszom

- tavasszal karcsún és fitten kerülök elő, mert ugye a hosszú téli hónapok alatt leolvadt rólam a zsír, alvás közben

- alhatok

Ezzel most lehet hogy feltaláltam egy új fogyókúrás módszert, szerintem ez is van annyira jó, mint amiről ma olvastam, szintén a hasznos információk táborába sorolható....az pedig a légdiéta, ami abból áll vagy inkább nem áll, hogy főzöl, megterítessz, szagolgatsz, villádra púpozol, elemeled a szádig, esetleg ki is nyitod, de be már nem kapod, és főleg nem nyeled le. (a félreértések elkerülése végett asszem érdemes az egész bekezdést elolvasni) ez az új divat. A dolog lényegét jól megfogták szerintem, mert a leghatásosabb fogyókúra valóban az, ha nem eszel semmit. Azt most szépen becsomagolták nekünk.

a mai hasznos információk közé tartozott még valami, de az is annyira hasznos volt, hogy mostanra elfelejtettem. ez egy hasznos nap.

értem én, hogy mi a célja és értelme az e-könyvnek, de ebben olyan leszek mint a nagyi a porszívóval, soha nem fogom használni. Nekem kell, hogy a könyvnek legyen borítója meg lapjai, amiket meg lehet tapogatni, és örülni neki ha szép és jó minőségű a nyomtatás. Szeretem megszagolni a könyveket, mert jó illatuk van, és attól érzem a sajátomnak, így tudom birtokba venni, a lehető legtöbb érzékszervem igénybevételével. Azt el sem tudom képzelni, hogy mivé lennék könyvespolcok nélkül, az tragédia lenne.

és Teremtő Alvinnal nemsokára végzek, még mindig rajongó vagyok, viszont felfedeztem érdekes párhuzamot is. Ami vagy azt jelenti hogy alvin vámpír, csak jól titkolja, vagy azt hogy a mormonok hasonlóan gondolkodnak. mert mindkét író mormon vallású, és Stehpenie Meyer szinte ugyanúgy írja le az alkonyatban a hogyan futunk a természetben gyorsan-hangtalanul-beleolvadva dolgot, mint ahogyan Alvin fut a vidék zöld dalát hallva. Jópofa volt elgondolkodni ezen, hogy vajon van-e köze Alvinnak Edwardhoz. Valószínű sosem fogom megtudni, de ha valaki szintén felfedezte esetleg a hasonlóságot, akkor kérem írja meg nekem.  

ma teljesen vegetatív állapotban vagyok egész nap. gondolom az alma életmód sem tesz kifejezetten ugribugrivá, és még álmos is vagyok és haza akarok menni. Ilyenkor nem segít a pozitív gondolkodás, ezért haza is megyek nemsokára.

másrészt meg ebben az állapotban könnyű nekem örömet szerezni, mert Loretta hozott nekem vásárfiát, magyar népviseletbe öltözött néni alakú tollat, hát kell ennél több? nekem nem. ráadásul a Kornélia megdicsérte magunkat hogy mennyire jól nézünk ki mindketten, de ez még reggel volt, és most leesett hogy basszus ehhez a megállapításhoz egy 283 kg-s nő fényképe kellett neki. Szerintem megártott neki a sok szénhidrát, amit megetet vele a gyerek.

az avonos szemöldökceruzám is megérkezett, ami szintén tiszta öröm, mert pont elfogyott a régi, és mondhatjuk úgy, hogy kihúzás nélkül nem túl markáns a szemöldököm. rájöttem amúgy, hogy bepaliztak mert ilyen hogy szemöldökceruza nem is létezik, csak az avonnál. Valójában ugyanezt a hatást éred el szemceruzával is, de mióta tudom hogy náluk van kifejezetten szemöldökceruza, kénytelen vagyok megvenni. és lelepleztem őket még abban is, hogy most akciósan adják a kedvenc szempillaspirálomat, amit ilyen bénáknak találtak ki mint én, mert az egyik végén van a kifestő rész, a másikon meg a leszedheted vele amit rossz helyre kentél rész. Na és ezt most iszonyúan leárazva adják 1000 ft-ért, állítólag 2300-ról. ez pedig nyilvánvaló hazugság, mert holt biztos hogy nem adok 2300 ft-ot egy szempilla spirálért. nahát.  

de azért rendeltem egy eper és guava illatú testápolót, mert nagyon jó illata van. nyáron mondjuk szerintem nem jó használni, mert tuti jönnek rá a méhek, vagy ilyesmi. és vajon mi a jóisten az a guava?*

*Ennek az apró szemű trópusi gyümölcsnek Mexikó az őshazája. A guava kis, bokorszerű fákon nő. A mirtuszfélék tagja, ide tartozik még a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors és a szerecsendió is. A guava mind illatát, mind zamatát tekintve finom és gazdag C- vitaminban is, különösen a rózsaszín húsú változata. Natúr-, élőflórás joghurttal keverve a világ egyik legpazarabb csemegéje. Antioxidáns, immunerősítő, méregtelenítő, rákmegelőző. Csökkenti a koleszterinszintet, enyhe hashajtó hatása  is van. Kalóriaértéke: 25 kcal egy átlagos gyümölcsben.

most akkor vajon magamra kenjem, vagy megegyem?

Mostantól pedig minden héten legyen háromnapos hétvége. Köszönöm.

A fentiekből levonható, hogy egész jól sikerült a hétvégém. Volt ünneplés, a Pi szülinapja miatt, és ebben végképp nem dőlünk be az egészséges életmód hirdetőinek, ragaszkodunk ahhoz, hogy márpedig az ünnepléshez hozzátartozik a plussz két kg távozáskor. Mi ráadásul nem is távoztunk sehova a végén, szóval nálunk plussz három. Ebből megkíséreltem ma letornázni egy keveset, de aztán kiderült hogy még maradt süti. nem baj, holnaptól visszatérek a - mit ettél ma? - almát életmódhoz. (meg bifidust)

Voltak ma nálunk Kornéliáék, megcsodáltuk az új autót, menő. Kaptak sütit meg pizzát, ami most különösen jól jött, mert a Kornélia panaszkodott, hogy a gyerek folyton szénhidrátot akar enni, ami azért szörnyű mert ő meg már 10 éve nem eszik olyat. szóval még vannak dolgok amikben meg kell kötniük a kompromisszumot.

Ivánnal meg tavaszias hangulatban örültünk egymásnak egész hétvégén, ő főleg annak örült hogy (van mellem) öt fokban is felültem mögé a motorra, hogy kipróbálhassuk végre, és amikor 10 percenként megkérdezte hogy fázom-e, mindig azt hazudtam, hogy nem, dehogy drágám. Én meg annak örültem, hogy mikor motorossá változik olyankor rámkacsint, én meg erre elkezdek idétlenül vihogni, pedig nem is egy hónapja vagyunk együtt. és egyébként nem minden motorostól vihogok idétlenül, ez nem ilyen betegség nálam.

az is kiderült számomra, hogy mégsem cipő és karkötő vagyok, legalábbis nem ez a cipő és ez a karkötő, de ettől Iván olyan arcot vágott, hogy inkább jegelem a kérdést egy (napig) időre.

más fontos dolog nem történt azt hiszem, még annyi, hogy kilakkoztam a körmöm ordenáré rózsaszínre, de aztán kiderült hogy még foltos is, úgyhogy lemostam.

az érdekes hely, ahol szerdán voltam, mostmár elmesélhetővé vált, de nem is volt olyan érdekes mint vártam.

annyi az előzmény, hogy bátyám szülinapjára kerestem ajándékot, és vele mindig így járok, mert folyton ősmagyaros dolgokba keveredek miatta. Egy időben tomcat-hez jártam pólókért, az nagyon kellemes mikor bemegyek öt kopasz bomberdzsekis közé, akik bombákról beszélgetnek. és mikor bejön a hatodik, úgy köszön nekem hogy "kitartás".

most a változatosság kedvéért könyveket kellett beszereznem, de mivel a kalandor kiadónál nem lehet rendelni, a telefonszámuk megszünt, ezért a netes keresés eredménye kidobta a Magyar Menedék könyvesházat. itt már kezdtem félni, hogy na megint kezdődik. gondoltam megrendelem, az a biztos, hátha nem öt kopasz bomberdzsekis fogja kihozni, de aztán kiderült hogy közel vannak, és akkor inkább megúszom a futárt. mivel a rendelést félbehagytam, másnap kaptam tőlük levelet, hogy érzékelték a próbálkozásomat, ha mégis akarnám, írjak. A feladó Vitéz Nagybányai Horthy Miklós volt, és hazafias tisztelettel és üdvözlettel búcsúzott.

Ezek után felkészültem, hogy a márvány utca sarkától kitartással kell köszönnöm minden szembejövőnek, és az eladót nagydarab férfinak képzeltem el, lelógó bajusszal, amit majd magyarosan pödörget nekem. Eltéveszteni nem lehet, mert magyar zászló lobog a bejáratnál, és székelykaput is gyártottak az ajtó köré, szóval nagyon impozáns.

Odabent viszont teljesen csalódnom kellett, mert egy nagyon kedves apró néni fogadott és adott nekem leventés könyvet, és egy darab fiú is volt ugyan a boltban, de volt haja. Szóval a hely veszélytelen, az emberek kedvesek, ez a magyar menedék.

ma már a bal oldalon ültem le a buszon, nem is jött a büdös ember.

ma az volt, hogy kiderült, hogy az ebédes dobozomnak nem túl stabil a teteje, viszont tarhonyát hoztam. Nem lakok majd nagyon jól, de legalább 3/4 órán keresztül apró tarhonyákat szedegethettem az asztalomról meg a székemről. és még csak reggel 8.

Jól elvagyunk egymással a közlekedés meg én, lassan feladom szerintem. ma reggel megint megszivattam magam, mert valami belső sugallat miatt a jobb oldalon ültem le a buszon, aztán rájöttem, hogy a belső sugallatokra nem szabad hallgatni. Legalábbis az enyémekre semmiképp.

egyrészt felszállt egy olyan ember a buszra, aki eddig még sosem, már ez elég durva. másrészt ez egy igen büdös ember volt, így aztán nyitott ablaknál utaztunk a hangulatos hóesésben. A hóesés különösen hangulatos ha a buszban is esik, nem csak kint. a büdös ember a rohadék 139-es buszra is követett, ahol még csak odébb sem tudsz menni, mert mindig annyian vannak rajta mint a heringek. (akik amúgy boldogok)

szóval a kísérletem, hogy mától radikálisan megváltoztatom az életemet nem jött össze, holnaptól marad újra a bal oldal. ez most úgy hangzik, mintha nem túl rejtett politikai mondanivalóm lenne.

az iwiwen pedig egy újabb volt osztálytárs, aki a tegnapi nap folyamán 36, azaz harminchat darab képet rakott fel a pocakjáról.

Szerencsére jövőhéten egyik este a Melisszánál alszom, vele már a múltkor is megállapítottuk, hogy valaki félreérthetett valamit anno, mert az akkori elképzelésünk szerint már kéne lennie két gyerekünknek akik több mint 1 évesek, egy férjnek, meg kertes családi háznak kutyákkal. Lehet venni kéne egy kutyát, és meg kellene keresni az elképzeléseinket. hová lettek? - de mikor egész jól elvagyunk nélkülük is -

az közben nincs elfelejtve, hogy mindjárt itt a nyár, és lesz még fagylaltevés is, meg barátokkal kerthelységekben ücsörgés is.

valami bajuk van velem a sámánoknak, de mostmár akkor sem tudják elvenni a kedvem, ha még egy hétig hófúvásokkal terrorizálnak. mert tudom, hogy két hét múlva már emlékezni sem fogok erre, hanem tavasz lesz, és kiscipő meg kiskabát, nem lesz viszont harisnya, sapka, meg három darab csíkos térdzokni a csizmában, mert csizma sem lesz. 

borzasztóan utálom a telet egyébként, nekem a hideg a legnagyobb ellenségem. szép a hó meg minden, de kizárólag a meleg nappaliból a takaró alól nézve, egy pohár borral a kezemben, a másikat meg fogja az Iván. De most jön a kedvenc időszakom őszig, ez most az én nyaram lesz. Lemosom az erkélyünket, teleültetjük a virágládáinkat megint büdöskével, és ott fogunk élni a világ legkényelmesebb ikeás kertiszékein. Ilyenkor ott reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk, ott olvasunk, Iván ott fog laptopozni, ott borozunk és beszélgetünk, őt eszik a szúnyogok, mert ha ő ott van, akkor én nem kellek nekik. Tiszta haszon. Esténként gyertyaégetés lesz, ebben semmi romantikus felhang nincs, egyszerűen csak folyton kapunk nagyon randa gyertyákat, és hát ez a legkézenfekvőbb módja annak hogy megszabaduljunk tőlük. Ha nem kapunk veszünk, csak mi szebbeket.

hű és lesz még grillezés is a kertben, a füvesítésünkön tavaly mindenki szanaszét röhögte magát, hátha most javult az állapota a télen a hó alatt. Ha nem, akkor egyszerűen beborítjuk betonkockákkal, szarunk a természetre. A grillünk sem kevésbé vicces, mert mondták hogy fessük már be betonfestékkel, hogy ne ázzon szét, a felénél elfogyott a szürke festék, Apu meg uv zöldre cserélte, mert az volt otthon. A tetejét most télen egy marha nagy sötétkék vödör takarja, még a google műholdról is látszik, szerintem ők meg ezen röhögnek. 

lesz még vízpartozás lángossal meg hekkel, és gofrival, mert a velencei csokis gofri az olyan. Tejszínhabbal. Fürdés is lesz, úszás az nem, mert 14 évesen tanultam meg úszni egy perverz oktatótól, de csak annyira hogy nyakig érő vízben kiválóan tudok úszni, annál mélyebb vízben viszont már egyáltalán nem.

lesz még 40 fokban izzadás is a nappaliban, és átkozódás Iván részéről hogy mikor veszünk már klímát, de ettől függetlenül mi leszünk a legboldogabban izzadó páros ezen a nyáron.

ma egész nap ilyenekről fogok álmodozni, és olyanokról amik még lesznek, vagy lehetnének.  

...most én vagyok az a nagyon sejtelmes meg nem értett lány a filmben, aki merengve néz ki az ablakon, semmivel sem törődve... majd hirtelen felpattan, lerohan az utcára, zsebreteszi a kezeit, felhatja a gallérját, és határozott léptekkel indul célja felé..

Iván elkezdte alkatrészenként hazahordani a motort, mert ez egy ilyen türelmetlen ember. Szóval már van egy olyanunk, amit a hátsó ülés helyére lehet tenni, ha arra éppen nincs szükség. (mégsem vagyok elég jó motorosbarátnő, mert fogalmam sincs mi ennek a valaminek a rendes neve) Ennek annyira örültünk tegnap este, hogy Iván a háta mögé tette, és kicsit berregett is föl-alá a nappaliban, így motorozunk mi mostanában.

azt is tisztáztuk, mert én egy olyan tökéletes barátnő vagyok, aki sosem féltékeny, hogy ha nem vagyok vele, akkor a hátsó ülést itthonhagyja, és felszereli azt a bizonyos alkatrészt mert különben úton-útfélen mindenféle nők fognak felpattanni mögé, ez teljesen nyilvánvaló. Nem győzi majd őket lelökdösni. De mert igazán jó fej vagyok, és azt már régen megbeszéltük hogy az összes nő akivel bármiféle kapcsolatba kerül mind egytől-egyig kövér és csúnya, ezért azok felülhetnek.

egyébként azt nagyon fogom bírni, amikor már jó idő lesz, és megyünk majd mindenfelé vele, és lesz sok kirándulás. meg majd felveszem azt a fölsőt ami olyan mintha tele lennék tetoválva, pedig nem is, és nagyon vagánynak tűnök majd. 

- "mit jelent számodra a motorozás kedves Zenóbia?"

- "ó hát a szabadságot, a száguldást bele a naplementébe, ez egy életstílus, amit csak más motorosok értenek..blabla...   ööö...felvehetem a tetovált fölsőt"

ma pedig megyek délután egy elég érdekesnek tűnő helyre, de  erről majd pár nap múlva részletesebben. ki kell találnom egy jelszót.

egyszerűen nem lehet nem olvasni a porontyot, amikor ilyeneket lehet találni a kommentek között.

Tünde írt egy teljesen ártatlan cikket arról, hogy a kislánya aki eddig nagyon szeretett iskolába járni, most egy pár napja nem annyira szeret, mi lehet ennek az oka. mire a körülbelül harmadik hozzászólásban ez olvasható: 

a gyereknek több mint valószínű, hogy agydaganata van....(és nem viccel)

és az milyen, hogy ezerrel nyomogatom a telefont, meg rángatom a zsinórokat, hogy de hát miért nem szól a zene, mire kiderült, hogy nincs a fülemben a dugó....

miután intelligensen megoldottam a problémát, hallgattam egy kis savage gardent (de ez már egy másik album) meg amy mcdonaldot felváltva. 

Ők meg itt a hű segítőtársaim az irodában, a kitty aki tud cukorkát köpni, de ezt már említettem, és a birka, aki pecsételni tud ha letekerem a fejét. most épp nagyon sejtelmesen és igazán titkosügynökösen állnak.

a nagyon vicces viszont az, mikor valaki behozza a gyerekét aki nem észleli hogy félek tőle, szóval megpróbál barátkozni velem. Ilyenkor pánikszerűen (mert most akkor vagy leharapja a fejem vagy nem) előrántom kittyt meg a birkát, mint a westernfilmekben a pisztolyokat szokták, és kérdés nélkül elárasztom cukorkákkal meg birkás pecsétekkel, amitől annyira meglepődik, hogy otthagy.

és itt megy el a kedvem az egésztől, és akkor sem sütném meg, ha ez lenne a világ legjobb süteménye, mikor a hozzávalók között így szerepel valami: 

• reszelt citromhéj (csakis kezeletlen bio citrom héját használni!)