a velvet cikkére reagálva, miszerint "Ön is egy 15 hónapos gyereket hord a retiküljében?", a válaszom nem, én egy 3 éveset hordok benne. De most leleplezem magam, és alant találhatóak a számomra napi szinten nélkülözhetetlen dolgok:

- 6 db alma (néha 7-8, mérettől függ, de a súly mindenképpen több mint fél kg)

- 1 joghurt (activia a bifidusok miatt)

- aznapi ebéd dobozban (ha túl sokat főztem, akkor plussz egy doboz a Lorettának)

ezek csak reggel a munkahelyig, hazafelé már csak az üres dobozok jönnek velem. Viszont amik mindig és mindenhova:

- fél liter víz

- 1 könyv (ha a végefelé járok, akkor még egy, erre szükség van az idegeim miatt, mert ha egyszercsak elfogy,olyankor nagyon megijedek)

- kulcscsomó

- kb. 20 db zsepi (mert reggel még nem voltam megfázva, de még lehetek, és hátha valaki viszont megvan)

- orvosi papírok (ha netán elvágódnék valahol, akkor ezzel segítem a magyar egészségügy munkáját)

- kék piperetáska (ezen belül gyógyszerek, tamponok, betétek, ragtapasz, borotva(?), akkor is ha nekem éppen nem kell, de egyből elő tudom rántani, ha valakinek mégis)

- pénztárca (két darab, de csak az egyikben van pénz)

- egy golyós deo

- egy parfüm

- hello kitty kulcstartóval irodakulcs

- szemüvegtok

- bérlet

- telefon

- három nejlonszatyor

- kis kézitükör

- ikeás ceruza 8 db (ahányszor ott járunk, Iván mindig beledob legalább hármat)

- mentolos cukorka (már két éves, ez nem meglepő, mert utálok mindent ami mentolos, kb. csak akkor eszem belőle ha előzőleg hagymát ettem. remélem sosem jár le)

- 2 labello (egy rózsaszín, egy meggypiros) 

Ebből le lehet vonni mennyire jó fej vagyok, mert egy csomó minden csak azért van nálam, hogy hátha másoknak szüksége lesz rá. most hogy ezt felismertem, ezeket otthon is hagyom.

amúgy ez nem is olyan sok....és nem, ebből semmit sem tudnék nélkülözni, ezek a dolgok nekem egyszerűen kellenek. a három nejlonszatyor főleg.... Most épp próbálom magam rávenni, hogy váltott oldalon hordjam a táskám, hogy ne csak jobb oldalra dőljek folyton. Bár így a hajlott hátú öregasszony az én esetemben majd új értelmet nyer. Nagyon gyorsan fel tudok majd kapni bármit, ami a megfelelő oldalamra pottyan le.  

a sámánok meg bekaphatják...

szeretném megkérni a helyi sámánokat, hogy azonnal járják el a tél és hóűző táncukat, mert nyilvánvalóan elfelejtették.

A lényeg viszont az, hogy Ivánnak lett új motorja. Végül is a sámánok tekintettel voltak ránk, mert legalább a hó nem esett miközben három órán keresztül motorokat tapogattunk meg próbáltunk ki, mármint főleg az Iván. én leginkább fényképeztem, fagyoskodtam, néha felültem hátra, mert azért olyan rendes fiú ez, hogy az is fontos neki hogy nekem kényelmes legyen. Ismerkedtem más motoros emberekkel is, de még van mit fejlesztenem a szakszövegemen, ennyi biztosan kiderült számomra, de úgy tettem mintha tök profi motorosbarátnő lennék. Végül vettünk egy motort, bár nem azt amit eredetileg kinéztünk, hanem egy szebbet, jobbat, újabbat, batmobilosabbat és drágábbat is persze. itt tenném közzé, hogy a következő két hónapra szeretettel fogadunk mindenféle reggeli-ebéd- vagy vacsora meghívásokat, az időpont nekünk mindegy, rá fogunk érni.

Így néz ki a "vas" ezt is tegnap tanultam, de lőjetek le ha ilyeneket kezdek el mondani...

http://parilla.hu/images/vzr%201800%20nk9.jpg

meg így is:

így meg a régi Iván néz ki az új motoron. úgy tűnik mintha nem lenne hová ülnöm, vagy pedig nagyon kéne kapaszkodnom a fönnmaradáshoz, de ez csak a látszat, a nagyon rendes motorosok végül bevallották hova dugták a hátsó ülést.

a távlati terveink mostmár úgy módosultak, hogy Iván egyrészt megnöveszti a haját, hogy befonva tudja hordani, lesz szakálla is, és folyton köpködni fog, ehhez majd szerzünk egy nyitottabb sisakot, mert az praktikusabb lesz. Ami viszont nem lesz, az 8 darab magyar zászló a motor különböző oldalaiba betűzgélve, birodalmi sas, felfestett lángok, címer a háttámlán, illetve menetszélben csapkodó bőrszalagok. renitensek leszünk. 

nekem meg már kinéztünk egy kis tűzpiros robogót, amihez veszünk majd piros bukósisakot és piros kosárkát, piros cipellőm már van, úgyhogy azt szerencsére nem kell, és azzal megyek majd a sarki sparba bevásárolni.

vajon mennyire befolyásolnám a kollégák életét, ha az egyik szabályzatban elrejteném ezt a mondatot:

válts munkahelyet

 menj és egyél inkább nutellás palacsintát

időnként elgondolkodom, hogy milyen jó lenne mondjuk egy kekszdobozoló üzemben dolgozni, egy csomó sikerélménnyel gazdagodnék. Nap végén örömmel tekintenék a 130 db kekszes dobozra, hogy milyen szép nagy kupac lett belőlük, és hogy az emberek akik majd elfogyasztják a finom kekszeket, mind hálával gondolnak rám, a dobozolóra, mert nélkülem nem jöhetett volna létre. nahát.

aztán a kis kekszdobozoló lányka egyik este, mikor nagyon fázott a 23 fokos nappaliban, egyenként felgyújtotta a dobozokat, de mivel sehogy sem akart megfagyni, ezért végül saját magát is, ám a hiányt nem vette észre senki, hiszen megüresedett helyére 453 kekszdobozoló szakmunkás vetette rá magát. Akik soha nem csempésztek csokis kekszet a vaníliás karikák közé.  

valaki magyarázza el nekem a chevrolet spark reklámot, amiben öt kretén elautózik a mc donaldshoz, és ott nagyon boldogok lesznek hirtelen, mert ott van még egy kretén. wtf?

Úgy tűnik ma ilyen odatesznek ott maradok napom lesz, és ezt ráadásul úgy kell csinálniuk hogy közben ne szóljanak hozzám, vagy csak nagyon halkan távolról suttogjanak. A fülem már bedugtam, (hogy ne halljam meg a távoli suttogást), és még mindig savage garden, ezt most addig hallgatom, míg a végén már saját magam is utálom hogy még mindig ez megy.

Tegnap este Iván megint későn jött, mert barátkozott, én meg közben kriminéző zombivá változtam a kanapén a takaró alatt. Nagyon álmos és fáradt voltam, de olyan nincs hogy lefeküdjek aludni míg haza nem ér, mert akkor biztos hogy jön a lapátos ember és fejbevág a lapátjával, hogy aztán elrabolhassa a szüzességemet spórolt 100 forintosainkat a dobozból, vagy túlméretes pókok támadnak meg hirtelen. Szóval a kanapén rendezkedtem be, és megnéztem egymás után a CSI-t, aztán a Nyomtalanult, aztán két Esküdt ellenségeket, de itt már kezdtem érezni a függést, hogy még akarok gyilkosokat meg fojtogatást meg nemi erőszakot, meg szomorúan néző ügynököket, ekkor szerencsére hazaért Iván és megnyugtatott.   

mondhatnánk, hogy némileg el vagyok maradva technikailag, mivel megint azzal kezdem, hogy hűűűű mennyire jó az új telefonom, mert zenét is lehet ám rajta hallgatni. a választásnál is észleltem  hogy rá van írva hogy walkman, de nekem a főbb szempont a színe volt és hogy menő kinyithatós, így most érnek ilyen apróbb örömök, szóval ma savage garden nap van nálam.  a munkahelyemen is lehetett régebben zenét hallgatni, de aztán írtak mailt hogy töröljem már le ugyan a gépemről a 86 albumnyi zenét, mert különben egyik este értem jönnek, és apró darabkákra szeletelnek, letörlik ők.

Tegnap Iván későn jött haza, mert volt edzeni (nekem ez most kimaradt mert estére is csak robotmozgással tudtam létezni), én meg kihasználtam az egyedüllétet és kivasaltam 10 inget, mert ilyen kegyetlen az élet hozzám, hogy inges helyen dolgozik, miért nem mondjuk postás, ott csak fogod az egyenruhát hetente egyszer, kimosod, a motoron úgyis összegyűrődik, mennyivel egyszerűbb... Na jó, valójában tök hamar végeztem ezzel az egésszel, utána meg már csak bekuporodtam a kanapé sarkába, betakaróztam és kiolvastam meg cabottól a jinxet (ami nagyon jó kis boszorkányos tiniregény), közben meg néha travelt néztem (a travel lassan olyan már nálunk mint a tesco, rajongás terén).

amikor megjött kapott vacsorát, amit egész esti fáradtságos munkával készítettem el az én páromnak, kelesztettem a kenyeret, vágtam a sajtot, véres verejtékkel gyúrtam a tésztát, gömbölygettem a gombócokat, és közben néha fájdalmas arccal megtörölgettem a homlokomat... mozzarellás melegszendvicset, (ebből a sajtot a szülei adták a múlt héten, a kenyeret vettük a cba-ban) és szilvás meg túrósgombócot* amit anyu csinált délelőtt. Így kell ezt.  

* a túrósgombóc nem elírás, tényleg túrós és nem túró. mindenki nagyon rá szokott csodálkozni, mert hogy olyan nincs is. pedig van, annyira bonyolult a dolog, hogy szilva helyett túrós krémet kell tenni bele a gombócba. olyat mint amit mondjuk a palacsintába is szokás. és megenni is úgy kell, mint a szilvásat.

és már kezd tök szép lenni a blogom, amitől legalább olyan boldog vagyok mint a rádiómtól. Az alakítgatás kapcsán kiderült, hogy nem mindegy hogy a benti monitoron nézem, vagy az otthonin, ami ötször ekkora. tegnap emiatt majdnem infarktust kaptam az egész monitort elfoglaló állati nagy cipőtől és karkötőtől, de szerencsére miután szomorúan néztem az Ivánra, megoldotta nekem a dolgot némi gumicukor fejében. Most legalább két napig nem fogom piszkálni a bloggal, pedig vannak még ötleteim.

viszont tegnap este még az is történt, hogy a lépcsőházban felfedeztem az első tavaszi pókot, és be is pánikoltam egyből. Mert tavaly iszonyú pókinvázió volt a kertben, mindent elárasztottak, és ráadásul ezek a mai pókok egyre nagyobbak. Eddig kb. ez a hátránya számomra a klímaváltozásnak, hogy ezek nőnek. Rettenetesen abnormálisan félek tőlük. ami abban nyilvánul meg, hogy például hetente minimum kétszer van pókos rémálmom, illetve ha bemegyek egy helyiségbe, nem tudatosan, de körbepillantok hogy hol a pók, és ha van, akkor onnantól kezdve semmi másra nem tudok koncentrálni, csak arra hogy megmozdult-e és felém-e, és én viszont nemtudok megmozdulni, mert rettegek. Olyankor mutogatok reszkető ujjakkal feléjük. Ha egyedül vagyok ennek semmi értelme amúgy.

ezért van az is, hogy nem nézek egyáltalán horrorfilmeket, hanem betegesen rajongok a pókos természetfilmekért. nekem az olyan, mint másoknak a horror.

Kijött tegnap a gázos ember, és megállapította hogy szivárgás nincs, mocsok viszont van a kazánon belül, úgyhogy azt eltüntette. Azóta visszatettük a csipogót a fürdőbe, mert egy éve is így kezdtük. és végül le is teszteltem egyből, mert megfürödtem a tornám után, szokás szerint iszonyú rettenetes forró vízben, és tegnapelőtt ettől még gázszag volt, most meg már nem, tehát van remény. Iván szokott ezen kiakadni, hogy úgy jövök ki a zuhany alól, hogy tisztára vörös foltos vagyok a forró víztől, de ebben nem ismerek kegyelmet, pont nem érdekelnek a hideg-meleg váltogatós mazochisták. Arra is rájöttünk már, hogy mi sosem fogunk romantikusan egy kádban fürdeni ketten, egyrészt mert ha mindketten beleülnénk, azon nagyon kéne röhögnünk, másrészt neki leégne a bőre, vagy én fagynék meg, és valójában nem egymás kínzása lenne a cél ugye.  

reggel úgy keltem, hogy az agyam kel csak, én viszont nem, pedig igyekeztem. aztán kiderült, hogy annyira elfeküdtem a nyakam-hátam-vállam kombinációját hogy ma csak nyögve létezem, még a buszon ülve is fájtam, és minden huppanónál nyikkantam egyet. A mellettem ülő ember már furán nézett mire le kellett szállni, de aztán szerintem kapcsolt mikor meglátta a darabos mozgásomat, vagy szimplán azt hitte hogy hülye vagyok.

ezt is bírom, hogy ugyanazzal a busszal járok már régóta, ugyanazokkal az emberekkel, akik ugyanazon a helyen ülnek mindig. Nekem meg most tűnt fel valamelyik nap, hogy már én is rigolyás vagyok, mert a vezető mögötti oldalon kell ülnöm, az első 6 sor valamelyikében, és konszolidált fejű ember mellett. Az első hat sor azért van, mert télen max odáig ér el a fűtés, hátul már vacognak a fogaid a fél órás út végére. Lehet hogy a hátsó részleg mondja is, hogy nézd már tuti megint oda fog leülni, vagy tippelgetik hogy melyik sort választom. Ez majd 70 évesen vicces is lehet akár. 

most meg hallgatom az új telefonomon az új rádiómat, és ettől nagyon boldog vagyok, hogy van nekem zaj a fülemben, és így lehetek végre antiszociális.  

Már tegnap este óta tudom a hírt, de még mindig csak emésztem, viszont folyton erre gondolok, úgyhogy muszáj erről írnom. A barátnőim közül kettőnek is gyermekvállalási tervei vannak, a Kornéliának már nem csak tervei. Szerencsére nincs túl sok barátnőm, ennyit is elég lesz feldolgoznom. Amúgy annak ellenére, hogy itt hisztizek, nagyon örülök hogy lesz belőlük egy kisebb változat és majd összebarátkozom velük is, és lehet majd őket gyömöszölni meg ilyenek. De mivel piszok önző vagyok és ez az én blogom, arról nyavalygok itt amiről akarok, szóval így rákényszerítenek hogy gondolkozzak ilyen gyerekes témákról magammal kapcsolatban is, meg a felnőtté válásról meg ilyenekről. 

Ami nekem ijesztő, mert kicsit félek a gyerekektől (és itt nem arra gondolok, hogy mondjuk átharapják a torkom), és mert még nagyon önzőek vagyunk mi Ivánnal együtt.

Másrészt meg pont elgondolkodtam tegnap a kiskutya kapcsán, hogy de édes meg nagyon mókás, meg nagyon aranyos, de hogy én inkább ez a távolról szemlélődő fajta vagyok, nem pedig a naphosszat simogatós, vagy télvíz idején órákig labdát dobálós. meg valójában nem szórakoztat hogy összeugrál és nyalogat, és ez nyilvánvalóan azt jelenti hogy egy érzéketlen nő vagyok. Mondjuk ezt a Loretta is megmondta már nekem a múltkor, csak ő úgy fogalmazott hogy érzéketlen bunkó. Mivel időnként tényleg az vagyok, nem sértődtem meg szóval még mindig szóba állunk egymással.

Az a szerencse, hogy tegnap a Kornélia hangjából is tisztán kihallottam a pánikot, és azt is mondta, hogy reméli azért köztünk nem fog változni semmi, szóval lehet hogy neki azért mégis nehezebb lesz feldolgozi hogy megváltozik az élete. Megnyugtattam, hogy nem fogok vele azért szakítani, ettől hogy terhes még ugyanúgy fogom szeretni, és mivel már egyikünk sem dohányzik még az sem lesz ok a hisztire, hogy nemdohányzóba kell ülni a kedvenc helyünkön. A babakocsi meg szerintem elfér majd az asztalunk mellett, és akkor már idejében elkezdheti magába szívni a női valóságot. Ha fiú lesz, majd néha bedugjuk a fülét.

és a kezdő lépéseket már lehet hogy meg is tettem, mert két gyerekes blogot is olvasok, mindkettő nagyon tetszik, és olyankor néha még az is eszembe jut, hogy ha majd nekem is lesz egy ilyenem, akkor majd az is ilyen aranyos lesz biztosan. Úgyhogy ebben bízunk.

hihi...Ivánnak nem sikerült feldolgoznia az internet kérdést, pedig olyan pálinkával itatták tegnap este, hogy kiégett a retinája. Ennek ellenére ma az ébrenlétünk első fél órájában elhangzott a mondat az internetről és a gyorsaságról. Azóta is mindenkinek elmondja hogy micsoda szégyen érte, aki csak hajlandó meghallgatni.

És tök vicces, mert mióta megint iskolás azóta mond ilyeneket, hogy a horgászok és a motorosok két olyan halmaz amelyeknek viszonylag szűk a  közös keresztmetszete, és vigyorog hozzá. Ezt azért mondta egyébként, mert mennyivel jobb volt régen, amikor még a motoros kiállítást meg a fehovát egyben tartották, mert akkor több ember és nagyobb műsor volt, de már nem. Azért idén is elmegyünk a motorosra gondolom, pedig tavaly is tök kihagyható lett volna, de ezt csak utólag lehet észrevenni sajnos.

A buli egyébként megnyugtatóan végződött számunkra, láttunk sok rockert, meg mókás embereket is, egy percet a sex action koncertből, és kevés 14 évest pedig azt hittük csak olyanok lesznek. Ivánék megvertek mindenkit csocsóban, mi meg a lánnyal megállapítottuk, hogy még mindig lenne esélyünk hosszú hajú ősrockereket felszedni, igaz hogy utoljára 17 évesen akartunk ilyet, úgyhogy végül mégis a rövid hajúakkal mentünk haza. és reggelit is kaptunk, csomó hagymával, szalonnával, kolbásszal és tojással, lehet hogy mégis van annak néha előnye ha ez ember nem otthon alszik, pedig már nagyon nem szeretek máshol ébredni. 

Délután még kutyáért is elmentünk az Iván szüleivel, és lett nekik félig labrador félig nemtudjuk hogy mi, de olyan mintha halvány zsemleszínű szetter lenne, keverék kiskutyájuk. Aki Alfréd névre hallgat, mert az olyan elegáns, bár ő még nem annyira az, hanem inkább megszeppent.

most meg már csak fetrengünk végre, meg összefoglalót nézünk az elmebetegről a discovery-n (ultimate survival). Az előbb volt a fagyott mókust eszik rész, amit úgy imitál hogy hozzácsapdossa egy fához, hogy lássuk hogy tényleg fagyott, nem viccel, aztán a döglött tevében bújt el a homokvihar elől, majd megissza a saját vizeletét a sivatagban. És nagyon durva, ezt nem is tudtam róla eddig: 

Bear-t első igazi túlélése a legváratlanabb körülmények között érte. A már fiatalon is vagány férfi épp' egy gyakorlóugrásra vetette magát a fellegekbe, ám ejtőernyője nem nyílt ki, ő pedig eszméletlenül csapódott a földbe. A végzetesnek tűnő balesetet egy évnyi rehabilitáció követte, addig talpra sem tudott állni. Életösztöne azonban nem hagyta cserben, így hamar visszatért, és ott folytatta, ahol abbahagyta: meg sem állt az Everest csúcsáig, ahová a legfiatalabb britként jutott fel...

túlvagyunk a családi murin, iszonyú mennyiségű kaja volt szokás szerint, ebből jelképes mennyiséget sikerült eltüntetnünk, pedig nem csak csipegetni szokott a nép...Beszélgettünk is a rokonokkal azért, de a délután túlnyomó részét az új telefonommal töltöttük, és ismerkedtünk vele. Ő az: http://www.3g.co.uk/PR/Nov2007/W380.jpg Szóval most boldog vagyok, mert lett szép színes telefonom, és van benne rádió is meg minden. És kaptam jácintot is, mert mindjárt nőnap, amíg ki nem nyírom tök jó illat lesz a lakásban emiatt. Utána majd az illatos gyertyáktól lesz az, mert azokat is kaptam.

Iván meg teljesen magába zuhant, mert kiderült hogy a szüleinek mostmár 20x gyorsabb internete van mint nekünk, azóta nem kommunikál, csak szomorúan néz maga elé, és időnként annyit mond, hogy "basszus, anyám 20x gyorsabban netezhet mint én". úgyhogy direkt jó, hogy megyünk ma kocsmázni, mert legalább italba folythatja bánatát.

Holnap meg lehet hozunk nekik kiskutyát, aki labrador. Most meg  lassan megpróbálok magamból buliképes nőt varázsolni, mert tréningben mégsem mehetek. kár.

Felmentem az iwiwre, és most kicsit megnyugodtam, mert a friss képek között leltem olyat is, amin mindkét szereplőt ismertem, és egyik sem volt esküvői ruhában, illetve 10 év alatt. Ezért velük jutalomból találkozunk is holnap este, és beszélgetni is fogunk. 

Mert a múltkor írtam pont a Briginek, hogy basszus nézd már meg te is, tiszta vicc hogy tavaly csupa esküvői fotót kellett nézegetnem a wiwen, mert mindenki azt pakolta fel egyfolytában, és ha már ott van, muszáj megnézni. Most meg akárhányszor a friss képekre kattintok, kizárólag csecsemők, kisgyerekek, vagy kicsit nagyobb gyerekek fotóival találkozom, szóval meg sem nézek egyet sem, mert a jó isten tudja, az most kinek a gyereke, így meg mit kezdjek ezzel egyáltalán. Vannak még esetleg a megkésett esküvői fotók, azokon felismerek jó esetben egy valakit legalább. Szóval Brigi felvilágosított, hogy ez a gyerekfotó dömping nem azt jelenti, hogy most akkor mindenkinek folyton gyereke születik (amúgy de), hanem hogy a 640 új fotó minden nap, valójában max két gyereket takar, meg a túlbuzgó szüleiket. Vannak dolgok, amiket nem érthetek meg na.

módosult a programunk tegnap, végül könyvem sem lett, és izmom sem. Helyette lett tesco, ami nekünk már úgyis olyan mintha hazamennénk. Holnap családi muri lesz, ezért ma rákóczi túróst meg tiramisut gyártok majd este, szóval meg kellett venni a hozzávalókat. Elég gyorsan lezavartuk, de mivel tényleg folyton a budaörsi tescoban élünk, ezért már jobban tudjuk hogy mi hol van, mint ők maguk. Most a szépségápolással kicsit összezavartak, mert több év után átrendezték nekem az egészet, de már tanulom újra.

Szoktunk röhögni Ivánnal, hogy egyszercsak majd jól felfedeznek minket, és mi leszünk a tesco reklámarcai, mert mi nem viccelünk, tényleg rajongók vagyunk. Ezt még azzal is tetézzük, hogy általában bekerül a kosarunkba legalább egy kék-fehér csíkos termék is, mert az Iván imád mindent kipróbálni ami a lehető legtávolabb áll bármi természetestől (lásd banán, illetve tutti-frutti ízű pudingpor), vagy egyszerűen csak röhejes. A chipsük viszont szerintem is az egyik legjobb. Vettünk borokat is, mert ugyan nincs egy vasunk sem, de nehogy már ne legyen otthon bor.

Otthon még kommandóztunk a tök sötét kertben, mert a 4 tekercs csomagolópapírból, és az egy kabátból amit épségben fel kellett volna juttatnom az emeletre, 1 tekercs papírt elhagytam ügyesen, de aztán ő győzött, szóval majd ma valaki megtalálja.

a gázszerelő meg csak jövőhéten, de nem csüggedünk...

Remek, ki kell hívnunk egy gázszerelőt, mert tegnap megint becsipogott a szénmonoxid jelzőnk. Így jobban belegondolva nem vagyunk egy idegbeteg típusok egyébként, mert ezt kb. egy éve játsszuk már. Eleinte a fürdőben tartottuk, de ott túl gyakran csipogott, szóval átraktuk a hálóba (ez is azt mutatja milyen felelőségteljesek vagyunk), hogy na ha már ott is csipog akkor már tényleg gáz van. Mostmár harmadjára tette ezt tegnap, egyszer hajnali háromkor keltünk fel szellőztetni kicsit, úgyhogy megérett az idő a gázszerelőre. Remélhetőleg kitartunk míg ideér. Lehet szurkolni.

és hazafelé akkor is megveszem az új nora robertset, mert reggel elfogyott a buszon a könyvem, és utazás közben muszáj olvasni, mert különben eltévedek. és ráadásul spórolok is, mert találtam a táskámban még egy darab ezer forintos ajándékutalványt, az pedig köztudott, hogy az ilyesmi nem pénz, hanem ajándékba kaptuk, ezért muszáj egyből elkölteni. Az Ivánnak mondjuk tök hiába magyarázom, hogy a melegjegy sem pénz, nem érti.

Estére meg nagyon izmosak leszünk mindketten, mert megyünk edzeni, Iván rendesen teremben ahogy kell, én meg csak úgy szakadtan otthon. Még az is a különbségek közé tartozik, hogy nekem 1 kg-s súlyzóim vannak, neki meg 70.

hát így fest a mi szépséges küszöbünk (az egyik), meg az Iván lába...

ja, és az Ivánnak van egy ilyen fóbiája, hogy egészkor és félkor nem lehet semmibe sem belekezdeni, mert azt csak a lúzerek csinálják. Így például soha nem állítunk ébresztést fél hétre, hanem 6:33-ra vagy 6:37-re, szerintem a 6:35 is kritikus.

vagy amikor beszélünk telefonon, és megkérdem hogy mikor ér haza, a válasz biztos hogy valami olyan, hogy kb. 12 és fél perc múlva. Ebben az az érdekes, hogy Apu is folyton ilyen időintervallumokat ad meg, szóval ebből a felsőbb éves pszichológus hallgatók levonhatják a megfelelő következtetéseket. De mivel legtöbbször igyekszem a kedvében járni neki, ezért miután egy párszor már rámszólt, ma sem indulok el háromkor hanem megvárom a 15:03 percet. Ilyenekből tudja, hogy fontos számomra a véleménye.

és sietek haza nagyon, mert ma szép új küszöbök kerültek a lakásunkba, pedig ott sem voltunk, és már nagyon várnak.

Tegnap kitettünk magunkért megint a Kornéliával, volt nekem öröm és boldogság, macchiato meg bor, neki meg forró csoki meg kevesebb bor. Ami kicsit meg is ijeszt, mert a végén még felnőtt lesz belőle, sőt másokból is az lesz körülöttem, mi meg itt maradunk az Ivánnal gyereknek. 

Meg is beszéltük, hogy majd én lehetek bunkó és mondhatom neki, hogy Te Kornélia, mostmár beszéljünk a ruhákról meg a diétáról mert a gyereked már unalmas, és nem sértődhet meg. Javasoltam neki azt is, mert túlteng bennem a jóindulat, hogy olvasson porontyot és akkor aztán biztos hogy semmi nem fogja felkészületlenül érni ebben a témában. De őt nem féltem amúgy, mert kemény csaj, szülésvideókat néz és közben nem fakad sírva egyáltalán. 

és mivel tegnap volt az éljünk társadalmi életet nap, ezért Ivánt meg a bátyámnál vártam meg, hogy vigyen haza. Addig is jól elvoltunk, megcsodáltam a halakat, mostmár a sok szürke és fekete-fehér között van olyan is, ami átlátszó, kicsike narancssárga pöttyel. Valamit félreérthetett amikor azt mondtam, hogy hűűűűűűű és vegyél sok sok színes halat. Aztán szétszedte a telefonját is, ami már több órája egyben volt, hogy kiürítse belőle a port, ami a munkájából kifolyólag kerül bele. A telefonok meg folyton tönkremennek, szerintem a porral még csak-csak meglennének, de az a sok szét meg összeszerelés...

Iván meg elverte az angolokat csocsóban, kapott enni is meg sütit is, szóval az ő estéje is sikeres volt.

Nem vagyok teljesen normális, hogy egyrészt éjfélig browniet sütök, másrészt még be is hozom a munkahelyemre, ahelyett hogy az Iván enné meg mind. (ezt mondjuk ő mondta) Azért kapják mert két éve dolgozom már velük, meg azért is mert négy hónapja folyamatosan azzal piszkálnak, hogy "mikor hozol megint browniet? mikor hozol megint browniet?" meguntam, szóval most.

Pedig nem érdemlik meg, mert időnként rímbe szedik a mondandójukat, és aztán egész nap azt éneklik. De Ágotától kaptam valentin napra hello kitty-s pezes cukorka adagolót (van ennek valami rendes neve vajon?) és ennek nagyon örülök. Most itt ül az asztalomon, vagy áll, nézőpont kérdése, és ha akarom kiköp egy cukorkát.

Ma jó nap lesz majd délutánra, mert találkozunk a Kornéliával, és ihatok karamellás macchiato-t meg bort is. Meg kitárgyalunk majd mindenféle fontos dolgot is, például hogy ki mennyit fogyott meg ilyeneket.

Iván is későn jön ma haza, mert neki meg céges vacsora lesz, de így legalább ő is beszélhet ilyen dolgokról hogy autók meg motorok meg számítógépek. Bár pont most olvastam, hogy már a pasiknak is lehet tesképzavaruk, hál istennek neki nincs, pont elég egy is otthonra az ilyenből.