mondhatnánk, hogy némileg el vagyok maradva technikailag, mivel megint azzal kezdem, hogy hűűűű mennyire jó az új telefonom, mert zenét is lehet ám rajta hallgatni. a választásnál is észleltem  hogy rá van írva hogy walkman, de nekem a főbb szempont a színe volt és hogy menő kinyithatós, így most érnek ilyen apróbb örömök, szóval ma savage garden nap van nálam.  a munkahelyemen is lehetett régebben zenét hallgatni, de aztán írtak mailt hogy töröljem már le ugyan a gépemről a 86 albumnyi zenét, mert különben egyik este értem jönnek, és apró darabkákra szeletelnek, letörlik ők.

Tegnap Iván későn jött haza, mert volt edzeni (nekem ez most kimaradt mert estére is csak robotmozgással tudtam létezni), én meg kihasználtam az egyedüllétet és kivasaltam 10 inget, mert ilyen kegyetlen az élet hozzám, hogy inges helyen dolgozik, miért nem mondjuk postás, ott csak fogod az egyenruhát hetente egyszer, kimosod, a motoron úgyis összegyűrődik, mennyivel egyszerűbb... Na jó, valójában tök hamar végeztem ezzel az egésszel, utána meg már csak bekuporodtam a kanapé sarkába, betakaróztam és kiolvastam meg cabottól a jinxet (ami nagyon jó kis boszorkányos tiniregény), közben meg néha travelt néztem (a travel lassan olyan már nálunk mint a tesco, rajongás terén).

amikor megjött kapott vacsorát, amit egész esti fáradtságos munkával készítettem el az én páromnak, kelesztettem a kenyeret, vágtam a sajtot, véres verejtékkel gyúrtam a tésztát, gömbölygettem a gombócokat, és közben néha fájdalmas arccal megtörölgettem a homlokomat... mozzarellás melegszendvicset, (ebből a sajtot a szülei adták a múlt héten, a kenyeret vettük a cba-ban) és szilvás meg túrósgombócot* amit anyu csinált délelőtt. Így kell ezt.  

* a túrósgombóc nem elírás, tényleg túrós és nem túró. mindenki nagyon rá szokott csodálkozni, mert hogy olyan nincs is. pedig van, annyira bonyolult a dolog, hogy szilva helyett túrós krémet kell tenni bele a gombócba. olyat mint amit mondjuk a palacsintába is szokás. és megenni is úgy kell, mint a szilvásat.