Tegnap kitettünk magunkért megint a Kornéliával, volt nekem öröm és boldogság, macchiato meg bor, neki meg forró csoki meg kevesebb bor. Ami kicsit meg is ijeszt, mert a végén még felnőtt lesz belőle, sőt másokból is az lesz körülöttem, mi meg itt maradunk az Ivánnal gyereknek. 

Meg is beszéltük, hogy majd én lehetek bunkó és mondhatom neki, hogy Te Kornélia, mostmár beszéljünk a ruhákról meg a diétáról mert a gyereked már unalmas, és nem sértődhet meg. Javasoltam neki azt is, mert túlteng bennem a jóindulat, hogy olvasson porontyot és akkor aztán biztos hogy semmi nem fogja felkészületlenül érni ebben a témában. De őt nem féltem amúgy, mert kemény csaj, szülésvideókat néz és közben nem fakad sírva egyáltalán. 

és mivel tegnap volt az éljünk társadalmi életet nap, ezért Ivánt meg a bátyámnál vártam meg, hogy vigyen haza. Addig is jól elvoltunk, megcsodáltam a halakat, mostmár a sok szürke és fekete-fehér között van olyan is, ami átlátszó, kicsike narancssárga pöttyel. Valamit félreérthetett amikor azt mondtam, hogy hűűűűűűű és vegyél sok sok színes halat. Aztán szétszedte a telefonját is, ami már több órája egyben volt, hogy kiürítse belőle a port, ami a munkájából kifolyólag kerül bele. A telefonok meg folyton tönkremennek, szerintem a porral még csak-csak meglennének, de az a sok szét meg összeszerelés...

Iván meg elverte az angolokat csocsóban, kapott enni is meg sütit is, szóval az ő estéje is sikeres volt.