Nem vagyok teljesen normális, hogy egyrészt éjfélig browniet sütök, másrészt még be is hozom a munkahelyemre, ahelyett hogy az Iván enné meg mind. (ezt mondjuk ő mondta) Azért kapják mert két éve dolgozom már velük, meg azért is mert négy hónapja folyamatosan azzal piszkálnak, hogy "mikor hozol megint browniet? mikor hozol megint browniet?" meguntam, szóval most.

Pedig nem érdemlik meg, mert időnként rímbe szedik a mondandójukat, és aztán egész nap azt éneklik. De Ágotától kaptam valentin napra hello kitty-s pezes cukorka adagolót (van ennek valami rendes neve vajon?) és ennek nagyon örülök. Most itt ül az asztalomon, vagy áll, nézőpont kérdése, és ha akarom kiköp egy cukorkát.

Ma jó nap lesz majd délutánra, mert találkozunk a Kornéliával, és ihatok karamellás macchiato-t meg bort is. Meg kitárgyalunk majd mindenféle fontos dolgot is, például hogy ki mennyit fogyott meg ilyeneket.

Iván is későn jön ma haza, mert neki meg céges vacsora lesz, de így legalább ő is beszélhet ilyen dolgokról hogy autók meg motorok meg számítógépek. Bár pont most olvastam, hogy már a pasiknak is lehet tesképzavaruk, hál istennek neki nincs, pont elég egy is otthonra az ilyenből.