Ez lehetne egy orosz népmese címe is, de abban Együttérző Iván valóban együttérző lenne, a mi esetünkben viszont nem annyira az. A tegnapi napunk kb. ebben a szellemben zajlott, mert mi egy egymás lelkivilágára nagyon odafigyelő pár vagyunk. Iván hazajött az isiből, én meg már nagyon vártam, mert eléggé nyűgös-hisztériás-szeretetre éhes voltam pms meg egyéb ilyenek miatt.
én: képzeld, annyira rosszakat álmodtam egész éjjel.
Iván: lepattogzott körömlakkokról?
én: hülye bunkó. azt álmodtam, hogy volt egy sziámi ikertestvérem aki meghalt, és le kellett rólam operálni.
Iván: de visszatért, és levakarta a körömlakkod...
így aztán az eredeti terv, miszerint majd az erkélyen eszünk romantikus napsütésben somlóis fagylaltot, az elmaradt.