Tegnap Melisszával mi voltunk a "mit csinál két nő ha csajos estét tart" sztereotípia élő megfelelője.

Kinyúlt tréningruhában döglöttünk a kanapén, - szarunk a fogyókúrára - így 30 felé már úgyis mindegy - jelmondatokkal felszerelkezve pizzát ettünk (hagymásat), szex és new york filmet néztünk, közben elfogyasztottunk némi maradék pezsgőt, egy üveg bort és egy doboz pilóta kekszet. (most még több kakaóval) Közben dumáltunk nagyon és kevésbé fontos dolgokról, de annyira azért mindig tudtunk figyelni a filmre, hogy például az olasz szomszéd pasinak aki minden este más nővel kefél és Miranda nagyon szeretne az egyik nő lenni ezekből, a zuhanyozós részénél kimerevítsük a megfelelő képkockát, amiről én elsőre lemaradtam. Mert nem figyelek eléggé a részletekre ez azért van.

számomra durván jó a film, főleg bizonyos jelenetek nagyon szépek és ütősek képileg és zeneileg, lásd big mégsem nősül momentum. fájdalmasan szép 10 perc a filmből, és a barátságról.

Melisszáéknak pedig olyan matracuk van az ágyban, ami fűthető. Olyan mint az autóban az ülésfűtés, csak ez nem autó és nem ülsz. Valahogy nekem hiányzott így az az érzés, hogy bebújok a paplan alá, egy perc alatt megmelegszem, és akkor jön a kuckós érzés. Így egyből ott volt a kuckó, de az úgy nem az én kuckóm. és valójában tényleg nem, mert a Melisszáéké, csak kölcsönvettem. pedig az ülésfűtést szeretem. 

meg a sztereotíp estéket is.