És még a címbe is beleírtam, nem hiszem el.. Na jó, akik régebben olvasnak, már tudják, hogy vannak problémáim a Paleo-val, meg úgy általában ezekkel a dolgokkal, ezért most ők értetlenül csóválják a fejüket, és gondolkodnak, hogy ha összefutunk, vajon átmenjenek-e az utca túloldalára, vagy ne. Jó, hát nincsenek elveim, eddig is ez az egy volt, akkor meg ehhez már minek ragaszkodjak, csak nyomasztja az embert az a sok elv. Úgyhogy igen, ha Nektek paleo kell, akkor paleo is lesz, mert különben sosem kerülök be a Blikkbe, hogy mondjuk a híres gasztroblogger susogósban ment bevásárolni, miközben nem volt rajta melltartó. Meg smink se, ami sokkal jobban megrázta a közvéleményt. Milyen smink illik egy susogóshoz? És hányan fogják megsütni a paleo sütimet, miután ezt ilyen frappánsan és szimpátiát keltően vezettem fel? 

Na jó. Egy valamit azért be kell vallanom. De csak halkan mondom. Tök finom lett!!

Mivel ez a torta egy ötvenedik házassági évfordulóra készült, ezért mondhatnám, hogy ez a torta azoknak szól, akik még hisznek az örök szerelemben, de most abból a három emberből mi van, ha mind a három utál sütni, úgyhogy ezt ne erőltessük. Maradjunk a racionalitás talaján, szerintem ez a torta azoknak lesz jó, akik szeretik a diót is, meg a karamellát is, ezzel vélhetően nem lövök mellé olyan nagyon. Ugye.  

Oké, nekem az "AZ" a terápiás könyvem, úgyhogy nagyon ne lepődjetek meg a romantikus hozzáállásomon. 

Ha már itt gasztrobloggerkedek, legyen ilyenem is otthon, és akkor már csináljam én, mert rohadt drága lenne megvenni, és akkor a büdös életben nem használnék mást, mint aromát. Nem mintha nekem azzal is bármi bajom lenne, de ez erősebb és évezredekig elég, és leírhatom a receptekben, hogy egy tk vanília kivonat, ami viszont úgy hangzik, mintha tényleg gasztroblogger lennék, nem csak egy elmebeteg nő, aki a konyhában éli ki az elfojtott szenvedélyeit, ahelyett, hogy meginná inkább azt a vodkát, amit elpazarolt a kivonathoz. Hmm.  

A Gozsdu után nagyon kérte valaki, hogy ne tartsam már óriási nagy titokban a receptet, netán jól elrejtett páncélszekrényben, amit maga Hulk őriz. Hááát. Jó.   

Lement a Restaurant Day, lement pihenésképpen a StrandFeszt, mármint marha nagy pihenés volt nyilván, de legalább nem láttam konyhát öt egész napig, azért ez most kellett a lelkemnek. Az ötödik napra pont elkezdett kultúráltan kinézni a rettenetes égési sérülés a karomon, azt tudtátok amúgy, hogy a sütisütés roppant veszélyes elfoglaltság? Főleg, hogy az Rday alatt kb. mindannyian lesérültünk, a Melissza két ujját is szétvágta egy borospohárral, mert nekem ilyen fantasztikus ötleteim támadnak, hogy azzal a legjobb marcipánt szaggatni, hát na. Aznap még majdnem(?) agyrázkódást is kaptam, amikor az egyik ládát úgy vettem ki a kocsiból, hogy teljes erővel bevágtam a homlokomat a csomagtartó sarkába. Nyilván. A szörnyű sokkon, hogy hiába vittünk több sütit, mégis kevés lett, segített két rosé fröccs, már csak azért is, mert aznap az idegbajon kívül nem ettem semmit, úgyhogy részemről roppant vidáman zárult a történet. Azért írok ilyen marha sok felvezető szöveget, hogy eltereljem a figyelmeteket arról, hogy már megint olyat posztolok, aminek rég lejárt a szezonja, de hát vegyetek fagyasztott cserkót, vagy befőttet, tudomisén, biztosan van erre valami Coelho-s mondás, hogy ha valamit nagyon akarsz, akkor azt úgyis..., de ha megöltök sem vagyok hajlandó beírni a Google-ba a nevét.

Cseresznyés pite  

Hozzávalók a linzer tésztához:

- 225 g liszt

- 2 tojás sárgája

- 75 g porcukor

- 125 g vaj

- 1 csipet só

- 1 csomag sütőpor

- egy evőkanál tejföl

Mérd ki egy tálba a hozzávalókat, gyúrd össze kézzel, vagy ahogy szimpatikus, nekem most kézzel szimpatikus. A tejfölt csak a végén, hogy lásd, mennyi kell, de annyi fog kelleni. Tedd be a hűtőbe, míg megcsinálod a tölteléket. Ha az megvan, nyújtsd el a tésztát kicsit nagyobbra, mint a piteformád, hogy a szélére is jusson, úgy fél centi vastag lesz kb. Applikáld bele a formába, borítsd rá a cserkós cuccot.

Cseresznyés töltelék:

- kb. 600 g kimagozott cseresznye

- 1 csomag vaníliás pudingpor 

- 0,5 dl cseresznye, vagy meggylekvár felhígítva 1,5 dl vízzel

- 50 g barnacukor

A cseresznyét és a cukrot főzzük fel egy fazékban, majd keverjük ki a higított lekvárral a pudingport, és főzzük sűrűre együtt az egészet. Borítsuk bele a tésztával kibélelt piteformába, mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe 35 percre. Hagyd kihűlni, utána lehet szépen szeletelni.

Díszítheted morzsolt habcsókkal, vagy ráccsal, de ráccsal csak akkor, ha a tésztából félretettél annyit, hogy jusson a tetejére is. Ha nem díszíted semmivel, akkor is nagyon remek lesz amúgy.

Zenóbia a Facebookon!

A második sem sikerült kevésbé jól, mint az első, mondhatni sőt! Fél hatkor már csak morzsák voltak, úgyhogy akik később jöttek, azoktól bocsi, leraboltak minket, nem tehetünk róla igazán! Legközelebb majd egy kaminonnal megyünk, meg veszek még vagy húsz piteformát, mert még csak hegyekben áll a konyhámban a piteforma. Nézegessetek képeket, mert az jó!

Zenóbia a Facebookon!

Okké, már megint Rákóczi túrós, ismét újabb formában, a Cupcake után. Vannak még egyéb ötleteim is, az egyikhez pl. szükségem lenne egy injekciós tűre, esetleg ha van köztetek ápolónő, vagy drogos, akkor vegyük fel a kapcsolatot, köszi.

A franc se gondolta, hogy egy órával több (négy helyett öt) alvástól úgy felpörgök, hogy egész nap vigyorgok, mint akinek muszáj! Ma asszem nem fekszem le kettőig, nehogy holnap is úgy tűnjön, hogy normális vagyok. Már ha az egész napos vigyorgás normálisnak tekinthető (nem), persze. Süti:     

Mielőtt még nekiállnátok a cupcake-nek, szólok, hogy megint lesz Restaurant Day, ennek keretében pedig megint lesz Zenóbia Süti Stand, megint a Gozsdu 'C' Udvarban, úgyhogy gyertek, jó lesz! Ilyen süti pont nem, de viszont csomó pite, meg másfajta Cupcake, meg Cake Pop, meg pöttyök, meg csíkok, a múltkor behazudtuk a lufit is, szóval ha csak azért jöttél ki, akkor bocs. Lufi lesz. Augusztus 17. vasárnap délután fél háromtól hétig várunk széles mosollyal, meg pitevágó nagykéssel a kezünkben.

http://www.restaurantday.org/hu

https://www.facebook.com/zenobiablog

https://www.facebook.com/events/773279256069733/

Mini habcsók, mini poszt!

Na jó, kivételesen képes vagyok még a kertipartik szezonjában posztolni valami olyat, aminek hasznát is veszitek, annyira jó fej vagyok! Most mondjuk épp szakad az eső, de ez senkit ne tartson vissza, hétvégére jó idő lesz, vagy ha nem, gyújtsátok fel a dohányzóasztalt a nappali közepén, máris megvan a hangulat. Azt nem mondtam, hogy jó, de legalább hangulat. Egyébként meg egyáltalán nem mentünk le Siófokra a Lorettával strandolni, és nem szakadt egyáltalán az eső, mire odaértünk, és nem ücsörögtünk kockás plédbe burkolózva az állomáson, miközben azon röhögtünk, hogy mekkora szerencsétlenek vagyunk, sosem fogunk lebarnulni. De legalább ettünk egy lángost. Fokhagymás-sajtos-tejfölöset, akkora fokhagymadarabokkal, hogy ilyet még nem láttatok. Jó volt. Az alábbi cucc meg majdnem olyan jó, mint egy lángos, sőt-sőt. És a fokhagymához is van köze.    

Ez spec kimondottan azért készült, mert amikor az Rday-re készülve felvásároltam a fél Desszert mestert, akkor kaptam ajándékba két doboz csokichipset, örültem is nagyon, le is járt már egy hónapja, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy megetessem valakikkel. Túlélték, amúgy. Meg kimondottan azért is, mert kaptam Saját. Sütipecsétet. És meg is döglöttem volna, ha nem próbálom ki azonnal valamin, és szerencsére maradék fondantom is volt még, és szerencsére épp befutottak a muffinpapírjaim is Kínából, ebből a négy dologból meg irtózatosan merész fantáziával összeraktam ezt itt:

Tudom-tudom, mi a fenéért nem akkor posztolom, amikor ott potyog lefelé a fáról a sárgabarack a kertben, és alig várod, hogy valaki megírja, hogy milyen csuda-fantasztikus sütit süthetnél belőle, hanem direkt megvárom, amikor már az összeset befőzted lekvárnak. Vagy pálinkának. (egy üvegért cserébe süti?hmm?) 

Első lépés: szerezz sárgabarackot. Ez lesz belőle itt a képen, irtó finom, tényleg-tényleg. Tényleg! Nem csak úgy mondom! 

Megígértem, hogy ez lesz a következő poszt, és ha én valamit megígérek, akkor azt általában el is felejtem. Nem véletlen, hogy az egész monitorom egy rohadt nagy Sticky Notes. Szoktam változtatni a színét. Szürke nincs. És fekete sincs. Világfájdalom.

Szóval a Red Velvet szülinapi Cake volt, Petrának, aki harminc lett, és köztem és az egyik nagyon kedves lány között az volt a különbség, hogy ő azzal a mondattal adott neki puszit, hogy "Óóó, de irigyellek, hogy még csak harminc vagy!'", én meg azzal, hogy "Mennyire rohadtul utállak, hogy még csak harminc vagy!" Amúgy nem is utálom. Nagyon.

Az milyen jó lenne, ha nem úgy jegyezném fel, hogy miket sütöttem és meg kell majd írni, hogy adok egy címet aztán szevasz, hanem mondjuk már akkor rögtön beírnám a receptet, meg amire figyelni kellett mondjuk, és akkor most nem úgy ülnék itt a gép előtt, hogy bazmeg, hogy a fenébe csináltam ezt, mert ha szarul írom le, akkor majd megírjátok kommentben, hogy hülyepicsa, minek írsz gasztroblogot. Nah, amúgy már marha régen írtam le egy mondatban ennyi csúnya szót Nektek, de hát most amúgy is nehéz az élet, azt meg sokkal könyebb úgy, ha retteneteseket káromkodsz, és ezek még nem is annyira. Tudnék olyat is egyébként, de asszem ezt most inkább itt abbahagyom, süti:

És jól emlékszem mindenre (tudjátok mennyire jó a memóriám), nincs pánik!

Na most fogyott el a mogyoróvaj, nekem meg legközelebb novemberben lesz valami ünnep, úgyhogy aki akar nekem ajándékot venni és képes a következő pár hónapban ezt a frenetikus ötletet észben tartani, akkor: mogyoróvaj. Köszi. Addig majd az emlékeinkből élünk.

a'la Zenóbia. Giga galéria, mert ezt a receptet most nem kapjátok meg, csak ha fizettek érte. Sokat. Nagyon. Sokat. 

Saját recept, saját ötlet, eléggé rohadtul büszke is vagyok rá, és eléggé rohadtul sokat is kísérleteztem vele ahhoz, hogy megtartsam magamnak, mert egy önző dög vagyok. Az.

A Rákóczi túrós nekem a sütik sütije, és már mindenféle egyéb ötletem is van a további újragondolására, aztán majd egyszer írok egy szakácskönyvet, aminek az lesz a címe, hogy Rákóczi túrós hatszázhuszonháromféleképpen. Vinni fogják, mint a cukrot, már látom.  

Nagyjából ez volt az a sütinek nem feltétlen nevezhető süti, amivel visszataláltam a konyhába az Rday után. Kellőképpen spontán hozzávalók, semmi méregetés, abszolút elronthatatlan és cseppet sem nyári, én meg így lázadok, rettenet. Asszem levetem magam az erkélyről. Nektek nem muszáj! 

Viszont retro jénai.