Múlt heti vendégségre készült a jól bevált tiramisu, de rég csináltam, pedig ebből is aztán meg tudnék enni simán egy tepsivel, vagy tállal, vagy vödörrel, nem mintha nem így lennék nagyjából bármelyik sütivel. Ezután csak gondoljátok hozzá minden recepthez, hogy: És igen, Zenóbia ebből meg tudna enni egy tepsivel. Mert bélpoklos. A recept meghatározhatatlan forrásból származó fénymásolt papíroson van, kakaópor foltokkal telítődik szép lassan. Nem azért, mert debil vagyok és csak recept alapján tudom megszórni kakaóval a tetejét, hanem mert mindig elfelejtem, hogy az nem is kell hozzá csak a végén. Így azt is kihozom, lepattintom a tetejét, és már szálldogál is a kakaópor a levegőben. Tíz emberre négyszeres adagot szoktam.

Tiramisu

Hozzávalók:

- 25 dkg mascarpone sajt

- 3 tojás

- 7,5 dkg porcukor

- kakaópor

- kávé

- babapiskóta

- rum vagy rumaroma

A porcukrot habosra keverjük a tojásokkal. Az egész tojásokkal szoktam, nem csak a sárgájákkal, mert marhára nincs kedvem szarakodni a megmaradt fehérjékkel, meg mert így több is lesz belőle, meg habosabb is, ami lehet, hogy nem túl autentikus, de viszonylag kevés olasz áll sorban a kapuban, hogy meglincseljen ezért. Hozzákeverjük a mascarpone sajtot, majd ízesítjük ízlés szerint rummal vagy aromával. Nem a kávéba rakom a rumot, hanem a krémbe, mert így nekem egyszerűbb kóstolni, mint a forró és keserű kávét, de akinek ilyen perverziói vannak, annak hajrá. A piskótákat egyenként a kávéba mártogatjuk, de csak két másodpercre, mert nem akarjuk, hogy szarrá ázzon. Rétegezzük a krémmel, majd ha betelt a vödrünk, hűtőbe tesszük. Tálalás előtt megszórjuk kakaóval. 

Nah, most nagyon ügyes lyány voltam, így aztán lett nekünk finom sütink. Brownie, csak keksz formában. Tényleg. Aki nem szégyelli, daraboljon bele étcsokit, brutális lesz. Én nem szégyellném, csak a múltkoriba amit elszartam, már beledaraboltam amit találtam. Éljen.

Hannah Swensen féle Kakaós csoda 2/4

Hozzávalók:

- 20 dkg vaj

- 10 dkg kakaópor

- 20 dkg barnacukor

- 3 tojás

- 1 tk szódabikarbóna

- fél tk só

- 2 tk vanília aroma

- 30 dkg liszt

- némi kristálycukor

A szokásos Hannah féle keksz, a szokásos módon is készítjük. Vajat megolvasztjuk a mikróban, majd hozzáöntjük az előzőleg egy tálba kimért kakaóhoz és barna cukorhoz. Simára keverjük, majd amikor kihűlt nagyjából, hozzáadjuk a felvert tojásokat is. Aztán jön hozzá a só, a vanília aroma, a szódabikarbóna, majd apránként a liszttel is kikeverjük, gép nem kell, elég a karunk meg egy fakanál. Ha még sok ilyen kekszet csinálok, a jobb karom jóval izmosabb lesz mint a bal, most akkor vagy tök hülyén fogok kinézni, vagy meg kell tanulnom bal kézzel is kutyulni. Az talán praktikusabb lenne esztétikailag. Rakjuk hűtőbe egy órára, vagy egy éjszakára. Most összezavarhatnálak titeket azzal, hogy rettentő radikális módon én egy nappalra raktam, mert reggel bekevertem és este sütöttem meg, azta. Aki úgy érzi, hogy bármit is számít, hogy melyik napszakban hány óra hány percre teszi hűtőbe a tésztát, az inkább most menjen és feküdjön le aludni. Vagy igyon valamit. Gömbölygessünk diónyi golyócskákat a tésztából, forgassuk meg őket kristálycukorban, majd tegyük őket kikent tepsire, egymástól pár centire, nagyon nem nőnek meg, de azért kicsit mégis. A golyócskákat villával lapítsuk szét, majd 180 fokra előmelegített sütőben süssük tíz percig. Nem kevesebb, nem több, tíz perc. A sütőlapról egy perc után szedjük le, mert menthetetlenül odaragad. Adjunk a férjünknek, vagy akit találunk otthon két darabot, meg egy pohár tejet.

hogy vettünk rénes karácsonyi párnát a kanapénkra, meg hóember üvegdíszt is a fára, meg szaloncukrot, meg felraktuk a világítást az ablakra és a vendégség is szerencsés véget ért, nem halt bele senki a főztömbe. Csak én majdnem, mert ezt nem nekem találták ki, tiszta stressz, hogy legyen nagyon finom a kaja, legyen elég is, de ne legyen túl sok sem, legyen kész időben, legyen kétféle, hogy lehessen választani, és ha az egyik hamarabb kész van, akkor a másik addig ne hűljön ki, ne száradjon ki, ne poshadjon meg. Az egyik fogás nem sikerült annyira jól, mint szerettem volna, de rendes vendégek voltak ezek, mert azt hazudták, hogy tök jó minden. A tiramisu jó is lett, de az mindig jó, meg azt nem is lehet elrontani, vagy legalábbis nagyon nehéz. Majd lesz recept meg kép, de majd csak pár nap múlva. A kekszet viszont elbasztam, egy nagy fos lett, nagyon boldog voltam, hogy több óra munkával csináltam egy tálnyi szart, úgyhogy fel is keltettem az Ivánt, hogy vágtázzon el a cukrászdába némi linzerért. Ráadásul ilyen abszolút kretén hibát vétettem, hogy beletettem annyi szódabikarbónát, amennyit írt a recept, keserű is lett tőle, én hülye. Nem baj, holnap megcsinálom újra, mert amúgy meg ha ez nem lett volna, akkor szerintem ez brownie, keksz formájában, ami pedig rettenetes jó kéne, hogy legyen. Én még csak a rettenetesig jutottam ebből. Áh, majd holnap folytatom, mert Pataki épp a fénylényeket taglalja meg a világvégét, hát ezt nem hagyhatom ki. Fél üveg pezsgő után már úgyis kezdek halványan világítani. Vagy legalábbis pislákolok.

bortól enyhén másnapos vagyok, fél litertől négykézláb mentem volna haza, olcsó lány vagyok, már ha valaki le akar itatni, attól tartok. Csak emiatt történhetett meg az is reggel, hogy kénytelen voltam legöngyölni magamról a cipőkanalas farmeremet, mert rájöttem, hogy nem álltam rá a mérlegre, úgy meg nem lehet elkezdeni egy napot, hogy nem álltam rá, mert akkor aznap elüt a villamos. Farmerben meg nem lehet ráállni, remélem ez fel sem merült senkiben, mint megoldás. Ez tudományos tény, megmondták a brit tudósok is, nem tudom, miért nem hallottatok még erről. Farmer legöngyöl tehát, ráálltam, ugyanazt mutatta mint tegnap este, tisztára megérte a két perc időveszteség, minden reményem elveszett, hogy marad időm otthon sminkelni. Egyik reggel félig sikerült, akkor úgy jöttem be, hogy csak alul volt kihúzva a szemem, mert a többire már nem volt idő, ezért szeretek én még sötétben jönni dolgozni, praktikussági szempontjaim vannak.

Amúgy meg karácsony lett, ez abból is látszik, hogy ma felvettem a piros kötött sálamat, ami diszkréten át van fonva arany szálakkal. Kizárólag ilyenkor hordom, a karácsonyt annyira szeretem, hogy hajlandó vagyok felvenni egy piros sálat, már csak ezért is megérdemlek valami ajándékot. Ma kirakom a díszeket is a lakásban, miközben kis karácsony-nagy karácsony-kisült-e már a kalácsomat fogok dudorászni, arcomon álmatag mosollyal. Lehet mosolyogva dudorászni? Hétvégén megint vendégség, nálunk az egész évvége egy nagy vendégségkupac, de nem baj, ilyenkor mindenkit szeretünk trallala. Kivéve amikor másnaposak vagyunk és menstruálunk, mert olyankor nem szeretünk senkit. Főleg azt nem, aki hangosan beszél a közelünkben, ne adj Isten még a kedve is jó.

Hétvégén lesz-e süti, hát persze, hogy lesz! Addig meg majd csak kihúzzuk valahogy.

Torta formában már fent van egyszer, de most akkor legyen így is, főleg, hogy úgy csak egyszer csináltam, a többi kilencvennyolc alkalommal így készült. Ez a süti olyan süti, hogy legszebb álmaimban leülök a tepsi mellé egy villával, a többit elképzelhetitek, ha meritek. Meg egy üveg lekvárral. Az Iván legszebb álmaiban ugyanez szerepel, csak lekvár nélkül.

Péter Jánosné Receptgyűjteményéből van, az enyém másfélszeres adag.

Rákóczi túrós

Hozzávalók a tésztához, nagy tepsihez, kb. 30x35-ös:

- 45 dkg liszt

- 3 tojás sárgája

- 15 dkg porcukor

- 25 dkg margarin

- 1 csomag sütőpor

- egy evőkanál tejföl

Keverjük ki a porcukrot a margarinnal és a tojássárgájákkal, majd adjuk hozzá apránként a sütőporral kevert lisztet, majd a végén a tejfölt, nekem tényleg elég az egy evőkanál, de ezt érezni fogjátok. Nagyon szeretek vele dolgozni tészta, kinyújtjuk, kikent tepsibe tesszük. Kicsit nagyobb lett, és mivel még türelmesek vagyunk, újranyújtjuk, tepsibe tesszük. Kicsit nagyobb lett, újranyújtjuk, tepsibe tesszük. Ami túllóg, levágjuk, hozzátapasztjuk valahova, ahol elfér. Ezt legközelebb már elsőre így csináljuk, mert okosak vagyunk. 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, félig megsütjük, addig kikeverjük a többit:

Hozzávalók a krémhez:

- 1 kg túró

- 30 dkg porcukor

- 4 tojás sárgája

Kikeverjük. Megkóstoljuk. Finom.

Hozzávalók a tetejére a habhoz:

- 35 dkg porcukor

- 7 tojás fehérje

Gőz felett kemény habot verünk belőle. A félig megsült tésztára simítjuk a túrókrémet, arra pedig a habot. Villával csíkokat huzigálunk rá, ha akarunk, majd tovább sütjük.
Ha kész, fogunk egy villát...

azt gondoljátok, hogy ezen a hétvégén nem sütöttem semmit, nem a lófaszt nem. Lófaszt nem, viszont Rákóczi túróst, sajtos rudat és fasírtot igen. Ablakot is pucoltam a nappaliban is végül, mert rájöttem, hogy idén már nem lesz új függöny, viszont a Jézuskát nem lehet piszkos ablakkal várni, ugye. A függönyt azért nem mostam ki, annyira nem vagyok jó fej, meg amúgy is szarok erre a függönyre már, ha még egyszer kivasalnám, atomjaira hullana. A függöny árát nagyon akkurátusan elköltöttem tegnap farmerre (sötétkék), meg tréningnadrágra (szürke), meg pulcsira (szürke), meg táskára (fekete, szegecsekkel), meg harisnyára (bordó), meg körömlakkra (neon piros, csillogós sötétlila). Szerintem jó vásárt csináltam. Mekkora rohadék dolog télen hosszú szárú csizmában farmert próbálgatni, nem imádtam különösebben. Ez a táska, nem tehetek róla, biztosan visszamaradtak ilyen vágyaim még a punk-rocker-alternatív-hippi korszakomból, hogy legyen nekem szegecses táskám. Az Iván megérdeklődte szelíden mikor meglátta, hogy ennél kevésbé visszafogottat nem tudtam volna-e választani.

Elfáradtam így a nap végére a nagy készülődésben, pedig még ki kell lakkoznom neon pirosra a körmeimet, mert holnap hivatalosan is keresztszülők leszünk, azt meg csak neon piros lakkban lehet. A fontosabb alkalmakhoz az kell, Daenerys ha felnő tutira megjegyezné, hogy persze, mindez azért van, mert akkor lusta voltál lakkozni, te gonosz némber. Ezt meg nem akarhatjuk. Nem mintha mondana valaha is ilyesmit, hiszen holnaptól a mi kezünkben is a nevelése, így aztán ő lesz a legszolidabb, legudvariasabb, legcukibb kislány a földön. Aztán majd kinövi. 

A muffin az egy olyan dolog, amit nagyon ritkán csinálok, mert csak. A muffin nem úgy süti mint a többi süti, a muffin az reggeli-süti vagy tízórai-süti vagy uzsonna-süti, de ez lehet, csak az én agyam elborult kitalációja, de ettől még nálam így van. Ezért lett egy tepsi muffin, a tészta többi részéből pedig tepsis süti, kockázható, mert az már mehet ebéd után a süteményes tálcára. Mégiscsak elborulás lesz ez. Muffinból odavagyok a pékséges pudingos töltelékesért, meg az előre csomagolt nutellával töltöttért, meg Ausztriában a Billában vettünk olyat, amiben karamelldarabok voltak, meg csokidarabok és akkora volt egy muffin mint a fejem, na ezeknél pont leszarom, hogy mikor és milyen formában szolgálják fel nekem, mert azonnal megeszem, történjék bármi. Ki érti ezt? A tésztájuk miatt van, ami pont olyan, mint a Dörmi macié, meg az előregyártott gyümölcstortalapé, tudjátok, van az a karamellás íze, ami nálam függőséget okoz, bárhogyan is állítják elő, pont nem érdekel. Dörmi maci mindig van otthon, mert az Iván is tudja ezt a függőségemet.

Ez a süti viszont az a süti, amit örök időkre bevések az emlékezetembe, mert annyira kurva jó. A morzsatető mostantól olyan lesz nálam, mint a lekvár, tegyünk mindenbe lekvárt, a tetejére morzsatetőt, máris minden adott a boldogsághoz. A tészta lágysága a roppanós morzsával, áh, földöntúli.

Hannah Swensen féle Áfonyás muffin 3/2

Másfélszeres adagot csináltam, ebből kijött 12 db muffin, és egy 20x30-as tepsi sütemény. 

Hozzávalók a tésztához (szimpla adag):

- 18 dkg vaj

- 24 dkg kristálycukor

- 2 tojás

- 1 csomag sütőpor

- fél tk só

- 2,5 dl fagyasztott áfonya, nem kell felengedni - nekem 300 grammos zacskó simán belement -

- 1,25 dl áfonyadzsem

- 25 dkg liszt

- 1,25 dl tej

A vajat olvasszuk meg és öntsük rá az előzőleg egy tálba kimért cukorra. Ha kihűlt, adjuk hozzá a villával felvert tojásokat, a sütőport és a sót. Apránként keverjük hozzá a lisztet és a tejet felváltva adagolva. Az áfonyát eközben borítsuk egy zacskóba egy evőkanál liszttel együtt és rázzuk össze jól. Ha szépen kikevertük a tésztánkat, mehet bele az áfonyadzsem, amitől tök jó lila színe lesz. Végül óvatosan forgassuk bele az áfonyát. Muffinformában háromnegyedig töltsük a kapszlikat.

Hozzávalók a morzsabevonathoz (ebből dupla adagot csináltam, nyilván):

- 12 dkg kristálycukor

- 7 dkg liszt

- 6 dkg vaj

Morzsold össze kézzel a hozzávalókat, majd a morzsolt morzsával szórd meg a tészta tetejét, aztán 190 fokra előmelegített sütőben süsd 25-30 percig. A muffinformából ne akard kiszedni csak ha már teljesen kihűlt, különben úgy jársz mint én, hogy kénytelen leszel kettőt is megenni még langyosan, mert úgyis szétesett. Ez meg szörnyű lenne, nem?  

Gondolom bármilyen más gyümölccsel is működhet a dolog, ha kipróbáltátok mással, osszátok meg velem a tapasztalatokat. Nekem még maradt egy zacskó fagyasztott áfonya a mélyhűtőben, úgyhogy a következő adag is abból lesz, na de aztán! Elszabadul a pokol!

hogy végül a rettenetes nagytakarítás után megejtettem a döglős napot itthon. Megveregethetitek a vállamat, mert tényleg nem csináltam semmit, egyáltalán semmit. A kanapén fekve, plédbe burkolózva tévéztem egész álló nap, enni is a kanapén fekve ettem, és duzzogva álltam fel a kanapéról, amikor már nagyon kellett pisilnem. Estére mocskosul elfáradtam. Tök komolyan, úgy éreztem magam, mint akit agyonvágtak. Valószínűleg segített volna a komfortérzetemen, ha nem zabálom fel egy egész óvodáscsoport három napi kaja adagját, de azért jó volt. Úgy fél évente egyszer. A legközelebbi lógós napot ennél azért tevékenyebben fogom eltölteni, mondjuk az nem lesz nehéz, már azzal felülmúlom, ha nem fekszek, hanem ülök a kanapén. 

Lássuk csak, milyen fontos dolgokról maradtatok még le, amik nélkül sosem ismerhettek meg igazán. Ja, például az, hogy a céklát még most sem szeretem. Ez a legszaftosabb pletyka amit most ki tudok préselni magamról, kész röhej! Úgy egy éve van ez a projektem, hogy mindent újra kóstolok, amit régen utáltam és eddig majdnem mindenről az derült ki, hogy már szeretem. Na, a céklát nem. Megnyugtató azért, hogy a pacalon kívül még egy dolgot fel tudok venni a listára. Kornéliáékkal a tegnap esti vacsi közben meg is állapítottuk, hogy ez is a felnőtté válás miatt van, hogy már nem csak, hogy megesszük a brokkolit, hanem szeretjük is. Az Iván még nem nőtt fel. A múltkor addig adta a hányós hangokat vidáman a konyhában, míg ki nem vittem a finomfőzeléket a spájzba hűteni. Mondtam neki, hogy ez aztán fasza, a leendő gyerekünknek garantált lesz a szereplése a Furcsa evőkben mire felnő, ilyen családi háttérrel. 

És hosszú-hosszú évek óta újra cigaretta van a házban, mert a Kornélia rám bízta a dobozát a következő találkozásunkig. Ezt váltom ki belőle, ha meglát, muszáj rágyújtania, ebben az sem feszélyezi, hogy én már négy éve leszoktam. Volt egy elég jó évünk amiben főszerepet játszott a cigaretta és a martini, aztán férjhez mentünk ő szült egy gyereket, nekem meg megműtötték a szívem. Jó kis év volt az. Néha odaballagok a dobozhoz és beleszippantok, a nyálam csorog, a szívem gyorsabban dobog, elrévedve képzelem el az első slukkot, ahogy hosszan kifújom a füstöt az erkélyen ácsorogva, bele a harsogó őszi levegőbe. Óh.

Többek között azért is szeretek Hannah féle sütiket sütni, mert szinte egyikhez sem kell keverőgép. Így simán tudok úgy is dolgozni velük, hogy az Iván még alszik, nem kell félnem, hogy felébresztem a rettenetes robotgéppel, aminek hatására kiront a hálóból és kihajít az erkélyről. Csukott ajtón keresztül. A családi idill tehát biztonságban, és ráadásul most nem voltam annyira hülye, hogy megsüssek úgy egy sütit, hogy a tudatom egy hátsó zugában sejtem, hogy szar. Ebből most csak egy adagot sütöttem ki, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jól sejtem. Attól tartok a szerecsendió és én nem vagyunk jóban egymással, vagy túl sok volt bele az az egy teáskanál is, tudja a franc. Ha ti jóban vagytok vele, azért rakjátok bele bátran, részemről nekiálltam kikeverni egy újabb adagot, immáron szerecsendió nélkül. Valakinek másfél zacsi szerecsendió? Na? Senki?

Hannah Swensen féle Mézes ropogós 2/6

Hozzávalók:

- 20 dkg vaj

- 10 dkg barna cukor

- 1 dl méz

- 2 tojás

- 4 teáskanál szódabikarbóna

- 1 teáskanál só

- 3 teáskanál fahéj

- 40 dkg liszt

Na meg a szerecsendió 1 teáskanálnyi, ha ti ilyen bátor fajta emberek vagytok. Az olvasztott vajat öntsük rá az előzőleg egy tálba kimért cukorra és mézre, várjuk meg míg kihűl. Öntsük hozzá a villával felvert tojásokat, adjuk hozzá a szódabikarbónát, sót és a fahéjat. Végül apránként a lisztet, jól keverjük ki jó simára, széles karmozdulatokkal, az óramutató járásával ellentétes irányba hármat, aztán vissza két és felet. Rakjuk hűtőbe úgy két órára, vagy egy éjszakára, az alatt az egy éjszaka alatt lehet gondolkodni, hogy tényleg szar-e bele a szerecsendió, vagy csak képzelődünk.

Ha már formázhatóvá hűlt, gömbölygessünk belőle diónyi golyókat, amiket forgassunk meg egy kis tálka kristálycukorban, majd kikent tepsire tegyünk, egymástól 7-8 centire, mert szétlapulnak. 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig kell őket sütni, majd hagyjuk pár percig a tepsin, aztán le lehet szedni. Puha puszedli állag, ropogós külsővel, fahéjas-cukros-mézes karácsony ízzel, amúgy is kinyitott tegnap a karácsonyi vásár, úgyhogy süssetek ilyet, és vigyetek a zsebetekben magatokkal. Formára nem tudom miért lett egyik gyöszösebb, mint a másik, de roppant cselesen felülre pakoltam a szebbeket. Mert annyira fifikás vagyok.

az ilyen nőknek mint én, mármint az okostelefon, bár már csak azért megérte, mert az Iván nagyon jókat röhög rajtam. De most komolyan, hatvanháromezerötszáz darab alkalmazás van csak az ébresztőórára, hogyan legyek képes ebből kiválasztani azt amit direkt a Zenóbia nevű felhasználó lelkivilágához terveztek?! Mert hát egyértelműen azért van belőle hatvanháromezerötszáz, nem pedig csak kettő, mert valamelyik csak az enyém. Röpke két órán keresztül játszottam ezzel tegnap este, találtam hercegnőknek valót, nyilván letöltöttem, nagyon szép színes óra jelent meg a képernyőmön, benne percenként váltakozó hercegkisasszonyokkal, akiknek roppant kurvás nevük volt viszont. Zenóbia nem volt köztük, biztosan nem eléggé ribancos. Le is töröltem. Aztán szivárványosat is, mert tudjátok, hogy a ruhatáramon kívül imádom a giccset, akkor keljek már szivárványos villogásra legalább, vagy valami. A végén úgy tizenhárom kipróbálása és letörölgetése után visszatértem az elsőhöz, ami képes volt arra, hogy megjelenítse a kis ikonban a másnapi ébresztés időpontját is, hogy ne kelljen mindig ellenőriznem magamat, hogy tutira a megfelelő időre állítottam-e be, nem vagyok mániákus egyébként, á, dehogy. Az Iván szerint ez mazochizmus, mert ki a fene akarja folyton azt látni a telefonjára pillantva, hogy másnap ötkor kel, hát én. És ez még csak az ébresztő program. Értitek már?

Ráadásul azt sem tudom, mire van szükségem, a rettenetes mennyiségű alkalmazásból nyilván nem élhetek mondjuk a Tesco bevásárlóprogramja, meg a hópihés karácsonyi háttérkép nélkül, na de a többiről azt sem tudom, hogy mik azok. Úgyhogy ezúton kérem, hogy írjátok meg kommentben, hogy ti melyik nélkül nem tudnátok élni egyáltalán, és akkor majd hátha kiderül, hogy jé, e nélkül én sem. Mert helyem az van, hadd játsszak már a lehetőségekkel.  

Kaland az élet egy ilyennel, egy ilyen után, azt azért választottam mert lila, meg mert lehajthatós és az menő, ezt meg most azért mert szögletes és az jobban tetszik mint az ovális formájúak, meg mert akciós volt, meg az Iván szerint ez fasza, meg amúgy pirosat akartam, de az nem volt. Névnapi ajándék, nem ma van, nem tegnap volt, nem is holnap lesz, de egy hónapon belül van a dátum, most aztán jól felcsigáztalak benneteket mi? Nem, nem Edmond.

Szóval eddig írtam három darab sms-t, közben nyolvanszor kiléptem meg félrenyomtam és anyáztam rendesen, az Iván meg nevetgélt. Telefonáltam úgy, hogy véletlenül közben kihangosítottam, ezt még tetéztem azzal, hogy a fülemmel nyomkodtam folyamatosan a kilences gombot, ami miatt végig pittyegett, így lehet jókat dumálni. Nem, nem vagyok teljesen kretén azért, menni fog a dolog, csak idő kérdése. Úgy egy-két év. De nem csüggedek.   

Pár éve nagy divat volt ez a süti, mindenki ezt sütötte úton-útfélen, orrba-szájba, orrvérzésig, családi ünnepre, bérmálkozásra, esküvőre, keresztelőre, temetésre tán túl vidám kinézetű. De még arra is. Mindenki, de tényleg. Mirindával, Fantával, az elvetemültebbje kólával, vagy málnás üdítővel, netán kiwissel. Nekem meg valami titkolt ellenérzésem volt az egész sütivel, mert baszki milyen ez már, hogy fanta van benne, ne már, meg hogy néz ez ki, kikericssárga, jáj. A divathullámban természetesen mi is sütöttük orrvérzésig, de már jó pár éve nem volt hozzá szerencsénk. Most eszembe jutott, hogy de hát mi ezt szerettük, ha ciki ha nem, próbáljuk ki újra. Nem volt nagy baklövés, azt kell mondjam, és a házassági évfordulós szülők (39 éve) is azt mondják. A neten összeolvastam ki hogyan csinálja, ezekből kreáltam a saját verziót.  

Fanta-szelet

Hozzávalók a tésztához, 28x38-as méretű tepsihez. Nem tehetek róla, tényleg ekkora, na.

- 8 tojás

- 5 ek liszt

- 3 ek kakaópor

- 8 ek porcukor

- 1,2 dl olaj

- 1 csomag sütőpor

A tojások fehérjét verjük fel habnak egy külön tálban. A tojássárgájákat a cukorral és az olajjal keverjük ki, majd adjuk hozzá a kakaót, sütőport és a lisztet, mehet géppel. A végén már fakanállal óvatosan a felvert tojáshabot. Előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sül. Nagyon durván finom tészta, annak ellenére, hogy tulképp csak gy piskóta, ódákat tudnék róla zengeni, az olajtól annyira puha és krémes és a kakaó is pont jó arányú benne, ezt simán másra is fel lehet használni.

Hozzávalók a krémhez:

- 1 kg túró

- 25 dkg margarin

- 25 dkg porcukor

- 2 csomag vaníliás cukor

A kihűlt piskótára kenjük rá a homogénné kevert krémet, simítsuk el szépen, mert nagyon ügyesek vagyunk. Rakhatunk rá nagyon akkurátusan csudálatosra karikázott narancsot, de teljesen felesleges, mert úgysem látszik át a sárga cuccon amit még rá fogunk borítani, viszont nem lehet tőle szépen szeletelni.

Hozzávalók a sárgasághoz:

- 7,5 dl fanta

- 2 csomag vaníliás pudingpor

- 2 ek kristálycukor

A pudingport és a cukrot keverjük simára némi fantával, majd öntsük hozzá a többihez és főzzük meg mint a rendes pudingot. Ha már kihűlt, kenjük rá a túróra. Teljesen tök jól fog kinézni, mintha műanyag lapot tettünk volna a tetejére, de ízre nem olyan, nem aggódik. Engem mindig meglep, hogy jé, ez valójában állati finom süti. Úgyhogy süssük továbbra is zsúrra-bulira-akármire.

füstölt sajttal töltött rántott csirkemell kókuszos bundában, sárgabarackos rizottóval. Ezt ettem én tegnap este a mozi előtt, az Iván meg cigánypecsenyét. Ezzel úgy nagyjából mindent elmondtam a kettőnk ízlésbeli különbségeiről kaja terén, azzal a kitétellel, hogy én a cigánypecsenyét is nagyon szeretem, az Iván viszont belehányna inkább a tányérjába, minthogy megegyen egy ananászos-kókuszos csirkét. Isteni volt amúgy, három hétig tudnám ezt enni minden áldott nap akár.

James Bond tök jó volt, némi alkoholizmus meg egy csomó borosta egészen sokat tud dobni egy ilyen öltönyös  fajta ügynökön.

Nah, ilyet szoktam magamnak csinálni, tök finom, reggelire szoktam enni, mert ha sütivel indul a nap, az a nap rossz már nem lehet. Ti azért ehetitek, amikor csak akarjátok. Az eredeti recept ez itt, csináltam már szilvásan is, csak azt elfelejtettem lefotózni, de bármilyen gyümölccsel el tudom képzelni, ami nem nagyon leves.

Almás-túrós lepény diéta náciknak

Hozzávalók:

- 80 dkg alma

- 8 dkg liszt (nálam a fele búzaliszt, a másik fele Dia-Wellness Süteményliszt)

- 1 csomag sütőpor

- 10 dkg porcukor (ez nálam Dia-Wellness cukorhelyettesítő)

- 250 g sovány túró (200 van az eredeti receptben, de mivel nem szarakodok öt dekával, ezért ennyi, a Milfina márkájút részesítem előnyben az Aldiból)

- 3 tojás

- 10 dkg vaj (nálam delma light)

- fahéj

Az almákat felszeleteljük tetszőleges méretűre és formájúra, szórjuk meg őket fahéjjal, tegyük félre. Felverjük a tojások fehérjét kemény habnak. A többi hozzávalót kikeverjük, majd hozzáadjuk óvatosan a felvert habot. Beleöntjük a masszát egy kb. 20x30-as tepsibe, rászórjuk az almadarabokat, jó sok lesz, de ne csüggedj, szórd rá mindet, hogy jól beterítse. 180 fokra előmelegített sütőben úgy 3/4 óra kell neki, de úgyis látod a tészta barnulásról, megszurkálhatod fogpiszkával, ha találsz egy almamentes felületet.

Ez itt a fenti képen egy negyed tepsinyi nem túl kicsike darab, ami pozitívum egy ilyennek mint én, akinek nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos. Az általam használt cuccokkal így jönnek ki az értékei: 14,6 fehérje, 9,7 zsír, 24 CH, 258,2 kcal. 

itt most már otthon szülni is lehetne gátlás nélkül, még egy különösen baktériumfóbiás kismamának is, annyira kivikszoltam az egész rohadt lakást. Közben csináltam ilyen pluszmunkákat is magamnak, mint a kedvenc teásbögrém leverése a pultról, tele volt-e teával vajon, hát persze. Hálát adhatok, hogy cukor nélkül iszom, így legalább a ragadással nem kellett megküzdenem. Már amikor vettük éreztem, hogy ebből kettőt kéne eleve, mert tutira nem tart ki nyolvcvanhat éves koromig, én meg legalább addig akarom még inni a teámat, nem is tartott. Szerencsére az Iván érzékelte a helyzet súlyosságát, miszerint ez a bögre kérdés nekem most annyira fontos, hogy ha nem lesz záros határidőn belül új teásbögrém, akkor ennek kiborulás lesz a vége, azóta már van másik, amit széttörhetek a következő nagytakarításnál. Van amúgy bögrénk több is, bár tavaly kíméletlenül kiszelektáltam vagy harminc darabot, mert mi a fenének, de itthon a teát kizárólag hosszúkás formájú, felfelé szélesedő, úgy négy decis bögréből vagyok hajlandó inni. Nem tehetek róla. Egyébként meg mocskosul elfáradtam, ez abból is észrevehető, hogy ezt a bögre kérdést még simán tudnám taglalni vagy harminc mondatban, de kíméletes vagyok veletek. Jelenleg a merev nézésen kívül nem sok mindenre vagyok képes, arra is csak alig.

Tudjátok, az a fajta fáradtság, mikor már attól is sírva tudnék fakadni, ha valaki megjegyezné, hogy jé, és azt a pókhálót ott nem vetted észre? Bár a sírva fakadás előtt azért asszem fejbe rúgnám ezért a mondatért, de aztán tuti zokogás. Így érzem most magam. Persze azért rohadtul örülök is, hogy kész van és jöhet a Mikulás meg a Jézus, mert tiszta a csizmácskánk meg a budink is. Éljen. Tegnap vettünk karácsonyi mintás konyharuhát is, mert nem élhettem nélküle, szerintem tökre érthető, hogy miért nem. Öt darab szaloncukor is jött velünk haza, a kimért vajkaramellás szaloncukornak annyi köze van a vajkaramellához, mint nekem az integrál számításhoz, nem lepett meg egyébként a dolog, meg attól még finom, csak hát nem vajkaramellás. Anélkül nem karácsony a karácsony, meg a túrós-mazsolás nélkül sem, abba totál szerelmes vagyok, kóstoltátok már? Állati kurva jó.

Abból is látszik, hogy mennyire rohadtul-iszonyúan-rettenetesen fáradt vagyok, hogy pihenésképpen nem állok neki sütni, itt van egy négy napos ünnep, én meg nem sütök semmit. Beszarás. De most csak akkor lennék hajlandó, ha utána kikanalazhatnám csak úgy a tepsiből az egészet a kanapén ülve, ez meg lehet nem tenne jót utólag. Bár lenne egy nagyon boldog fél órám. Hogy ne maradjatok süti nélkül, végre felteszem azt, ami még a múlt hétvégén sült, csak azóta nem voltam képes rá, mert trehány vagyok. Este mozi. James Bond, kíváncsi leszek, egyet sem láttam, mert nekem ő túl elegáns, én a véres trikós, piszkos akcióhősökért vagyok oda, meglátjuk.

Ez is a vasárnap délelőtt termése, anyuéknál megromlással fenyegetett a túró, ő viszont mocskosul elfáradt a takarításban, így bevállaltam, hogy majd én és roppant fantáziadúsan pogácsásítottam a múltkori sajtos rudat. A recept ugyanaz, minden ugyanaz, csak nem csíkokra vagdosod, hanem köröket szaggatsz. Ollé. Nagyon szeretnék már kelt tésztát is csinálni, de ahhoz az első egy-két alkalommal anyut fogom igénybe venni, mert ő nagyon tud, és én is nagyon akarok tudni.

Az ott a pogik mellett a saját futótökünk termése, hát mennyire jó fej már, hogy az erkélyen kinőtt nekünk egy ilyen. A fagyhalál ellen bementettük a lépcsőházba a növényeket, pontosabban az Iván, mert ő a növényfelelős. Az egyik ládába nőtt egy kicsike nyírfa, ki akartuk ültetni az utcára még a nyáron, de pont csatornázni kezdtek, úgyhogy nem lehetett. Így még mindig a ládában nő, már egy méteres legalább, nem tudom mi lesz tavaszra. Átüti a lépcsőház tetejét, és majd ott fog kikandikálni. Akkor majd adunk neki nevet is. Nyírfa Ernő, vagy ilyesmi.

Vasárnap hajnali süti, rohadt korán felkeltem, hogy abba az egy napba beleférjen az összes torna-mosás-sütés-főzés amit meg akartam csinálni és még pihenni is tudjak nyugodt lélekkel este. Jelentem a feladatot sikerrel teljesítettem. Ez itt alant az egyik, bár a sütés nekem sosem feladat, amikor elkészül egy, legszívesebben egyből állnék neki a következőnek. Este pedig a Red-et néztük meg, kanapén kucorogva pléd alól, tök jó volt. A film is, meg a kucorgás is.

Hannah Swensen féle Mazsolás zabpehely-csemege 2/3

Hozzávalók:

- 40 dkg liszt

- 15 dkg olvasztott vaj

- 20 dkg kristálycukor

- 1/4 tk só

- 2 tk szódabikarbóna

- 3 tk vanília aroma

- 2 tojás

- 1 bögre mazsola

- 10 dkg őrölt zabpehely (nálam zabkorpa lett)

A vajat megolvasztottam a mikróban, ráborítottam az előzőleg egy tálba kimért cukorra, majd amíg kihűlt a cucc, megreggeliztem szépen, sonkás-sajtos mézespászkát meg birsalmalalekváros abonettet, tejeskávéval. Akinek bizarr a sonkás-sajtos mézespászka, az nem ismer engem eléggé. A kihűlt cucchoz hozzákevertem a vanília aromát, sót, szódabikarbónát, a villával felvert tojásokat, majd apránként a lisztet. Fakanalas megoldás, ezt is szeretem ezekben a kekszekben, hogy nem kell lemennem anyuékhoz a robotgéppel, hogy ne ébresszem fel vele az Ivánt, hanem simán kutyulhatok fakanállal ezerrel. A könyvben ír 25 dkg lisztet, aztán öt sorral lejjebb 40 dkg lisztet, a 40 dkg lett a jó megoldás. Hozzáadtam a zapkorpát, tök jól golyózható tésztát kaptam. Az Ivánnak csináltam egy tepsi mogyorósat, mert utálja a mazsolát, a többi masszába beleszórtam annyi mazsolát amennyit gondoltam. Diónyi golyókat raktam a kikent tepsire, egymástól 7-8 cm-re, majd villával lenyomtam őket. 190 fokra előmelegített sütőben 10 percig kell sütni. Ezt most nem 11 percig, nem 9 percig, hanem pont tíz percig, pont jó lesz, higyjétek el. Hagyjuk két percig a tepsin, aztán le lehet szedni szépen őket. Éljen a mazsola, nagyon régen olvastam egy ilyen mondást, hogy "A mazsola szomorú arcú szőlőszem". Szerintem cuki, és ráadásul tényleg.   

Szombat este készült a süti, mert már nagyon tikkeltem, úgyhogy munka után egyből de rögtön nekiálltam. Az Iván imádta, ezt onnan lehet tudni, hogy nem áll meg két darab után, hanem egy tepsi után akart volna megállni, ha hagytam volna, de akkor nem maradt volna a családnak, akik emiatt szomorúak lettek volna, amitől meg én is szomorú lettem volna, de mondjuk az Iván boldog-elégedett Iván lett volna. Szerinte a csokis réteg olyan rajta, mint az olyan gyári puding, ami ilyen hab állagú kicsit.

Hannah Swensen féle Hegyvidéki remete szelet 2/7

Hozzávalók a tésztához, nálam ez másfeles adag 33x33-mas tepsihez:

- 225 g puhított vaj

- 105 g porcukor

- 1/4 tk só

- 300 g liszt

Gyúrjuk össze a hozzávalókat, célszerűen a lisztet adjuk hozzá utoljára. Nyújtsuk ki, tegyük kikent tepsibe, könnyű vele dolgozni. 180 fokra előmelegített sütőben süssük negyed órát, akkor vegyük ki, ez alatt megpirul szépen. A sütőt ne kapcsoljuk ki.

Tetejére:

- 6 tojás

- 225 g olvasztott vaj

- 225 g kristálycukor

- 2 tk sütőpor

- 120 g liszt

- 200 g étcsokoládé

Keverjük ki a tojásokat a cukorral és az olvasztott vajjal, majd adjuk hozzá a lisztet és a sütőport. A főz felett megolvasztott csokit csurgassuk bele és azzal is keverjük ki. A masszát öntsük a tésztára, terítse be szépen az egész tepsit. Süssük további 25 percig. Legközelebb én nem fogom ennyi ideig sütni, szerintem elég lett volna neki a negyed óra is, és több étcsokit is tennék bele, hogy még szaftosabb legyen a végeredmény, de így is nagyon finom volt. Mint lekvárbuzinak természetesen eszembe jutott az is, hogy meg lehetne kenni az omlós tésztát mielőtt ráöntjük a cuccot, de ezért az Iván megölne.

az már aztán tényleg a legigazibb legörökreszólóbb szerelem a világon, ha az Ivánnak is meg nekem is egyszerre, és ugyanott jön ki egy hatalmas ragya az állunkon, ami akkora lesz, hogy nem fogunk kilátni mögüle? Szerintem az.

Nem igazság, hogy öt nap péksüti-pizza-bor-pizza-péksüti-bor-bor-pizza-péksüti étrend után ilyenek történnek az ember lányának a fejével. Nem azt mondom, hogy nem értem, csak azt, hogy semennyire sem igazság.

Rothadó félben levő banánok igen gyors felhasználására klassz megoldás, főleg, ha az embernek olyan férje van, aki szereti a Schoko-Bananent. Azt nagyon, de amúgy bármit ami banános. Biztosan azért vett feleségül, mert én meg nem, így aztán az övé lehet az összes banános csoki, banános túrókrém, banános akármi. Pedig a banánt szeretem. A recept innen.

Banános-csoki

Hozzávalók:

- 2 banán

- 2 ek porcukor

- 15 dkg darált háztartási keksz, amiből nekem nem volt ennyi, így klopfolóval összetörtem némi babapiskótát és azzal pótoltam

- egy citrom reszelt héja

- 2 kk citromlé, kóstolgassátok, én többet tettem

Összetöröd a banánokat villával, aztán a többi cuccal, golyócskákat formázol. Tedd őket mélyhűtőbe, míg meg nem szilárdulnak, úgy fél-egy óra. Ha ez megvan, olvassz meg úgy tíz dkg étcsokit, adj hozzá egy kis olajat vagy vajat, mártsd bele a banángolyszikat, a csoki jól rádermed mivel hidegek, és örülj nekik. Az enyémek kis gnóm golyók lettek, de hát na.

Hogy vissza sem jöttünk Egerből? Hogy belefulladtunk egy hordó borba? Nos, így történt, de aztán hosszas keresgélés után kihúztak minket sajna a hordóból és kitoloncoltak a városból. Legközelebb kénytelenek leszünk álruhában menni.

Ha van klausztrofóbiás ellenségetek, azt nemes egyszerűséggel tuszkoljátok be a Minaretbe, egy géppuskával álljatok meg az ajtóban és nézzetek rá fenyegetően, hogy ha nem megy fel, seggbe lövitek. Mire felér, pont olyan lelkiállapotba fog kerülni, hogy levetődik az erkélyről. Nem tudom ez miért jobb, mintha simán seggbe lövitek, de mindenesetre kegyetlenebb megoldás. Én nem gondolnám magam különösebben klausztrofóbnak, pontosabban nem gondoltam magam annak az ötvenedik lépcsőfokig, amikor mondtam az Ivánnak, akinek mindkét válláról dörzsölte le a bőrt a fal, hogy na akkor irány vissza, mert én itt most mindjárt elájulok, és szar lenne cipelni. De aztán mivel egy hős vagyok, meggyőztem magam, hogy ha már idáig eljutottam, nehogy már a maradék negyvenhét lépcsőt ne bírjam ki, így felnégykézlábaztam a tetejére. Ott aztán már örvendeztem a levegőnek és a kilátásnak, az Iván helyett is, mert ő viszont tériszonyos, így csak a fejét dugta ki óvatosan az ajtón, azt is csak véletlenül. Egy kicsit elröhögcséltünk azon, hogy a két szerencsétlen hülye, az egyik nem bírja a szűk helyeket, a másik a magasságot, mégis mi a fenét keresünk a Minaretben, aztán irányba vettük a fentről is jól látható csokiboltot, mert muszáj volt helyreállítani a vércukrunkat. Vettünk is gyorsan ezer forintért öt darab bonbont. Ha azt vesszük, hogy az ötből kettő annyira durván jó volt, hogy azóta is csorog értük a nyálam, szerintem simán megérte. Egyébként minden teljesült amiért mentünk, aludtunk sokat, ettünk-ittunk jókat és sokat, sétálgattunk napsütésben, örültünk az őszi tájnak, amit kb. annyi értelme van fényképezni, mint a naplementét, ezért ezzel nem is fárasztottuk magunkat, meg titeket sem foglak emiatt. Szedtem egy csomó szépséges levelet, amiket szépségesen el is rendezgettem a dohányzóasztalon egy tálban, ők meg szépségesen összepöndörödtek, úgyhogy szépségesen fogom őket kibaszni a kukába hamarosan. A tavalyiak ezt nem csinálták, azok jobb magaviseletű levelek voltak.

Sütni ugyan nem sütöttem semmit még mióta hazajöttünk, de mivel találtam két nem annyira vidám állapotú banánt a spejzban, ezért azokból még aznap este legyártottam egy roppant gyors desszertet, hogy azért legalább valamit csináljak már édesség fronton, mert kezdett tikkelni a szemem. Lásd következő bejegyzés. Mármint nem a tikkelés lesz benne, hanem a gyors desszert.