azt gondoljátok, hogy ezen a hétvégén nem sütöttem semmit, nem a lófaszt nem. Lófaszt nem, viszont Rákóczi túróst, sajtos rudat és fasírtot igen. Ablakot is pucoltam a nappaliban is végül, mert rájöttem, hogy idén már nem lesz új függöny, viszont a Jézuskát nem lehet piszkos ablakkal várni, ugye. A függönyt azért nem mostam ki, annyira nem vagyok jó fej, meg amúgy is szarok erre a függönyre már, ha még egyszer kivasalnám, atomjaira hullana. A függöny árát nagyon akkurátusan elköltöttem tegnap farmerre (sötétkék), meg tréningnadrágra (szürke), meg pulcsira (szürke), meg táskára (fekete, szegecsekkel), meg harisnyára (bordó), meg körömlakkra (neon piros, csillogós sötétlila). Szerintem jó vásárt csináltam. Mekkora rohadék dolog télen hosszú szárú csizmában farmert próbálgatni, nem imádtam különösebben. Ez a táska, nem tehetek róla, biztosan visszamaradtak ilyen vágyaim még a punk-rocker-alternatív-hippi korszakomból, hogy legyen nekem szegecses táskám. Az Iván megérdeklődte szelíden mikor meglátta, hogy ennél kevésbé visszafogottat nem tudtam volna-e választani.

Elfáradtam így a nap végére a nagy készülődésben, pedig még ki kell lakkoznom neon pirosra a körmeimet, mert holnap hivatalosan is keresztszülők leszünk, azt meg csak neon piros lakkban lehet. A fontosabb alkalmakhoz az kell, Daenerys ha felnő tutira megjegyezné, hogy persze, mindez azért van, mert akkor lusta voltál lakkozni, te gonosz némber. Ezt meg nem akarhatjuk. Nem mintha mondana valaha is ilyesmit, hiszen holnaptól a mi kezünkben is a nevelése, így aztán ő lesz a legszolidabb, legudvariasabb, legcukibb kislány a földön. Aztán majd kinövi.