Zenóbia

Zenóbia

Állítom nektek,

2012. november 03. - Zenóbia

itt most már otthon szülni is lehetne gátlás nélkül, még egy különösen baktériumfóbiás kismamának is, annyira kivikszoltam az egész rohadt lakást. Közben csináltam ilyen pluszmunkákat is magamnak, mint a kedvenc teásbögrém leverése a pultról, tele volt-e teával vajon, hát persze. Hálát adhatok, hogy cukor nélkül iszom, így legalább a ragadással nem kellett megküzdenem. Már amikor vettük éreztem, hogy ebből kettőt kéne eleve, mert tutira nem tart ki nyolvcvanhat éves koromig, én meg legalább addig akarom még inni a teámat, nem is tartott. Szerencsére az Iván érzékelte a helyzet súlyosságát, miszerint ez a bögre kérdés nekem most annyira fontos, hogy ha nem lesz záros határidőn belül új teásbögrém, akkor ennek kiborulás lesz a vége, azóta már van másik, amit széttörhetek a következő nagytakarításnál. Van amúgy bögrénk több is, bár tavaly kíméletlenül kiszelektáltam vagy harminc darabot, mert mi a fenének, de itthon a teát kizárólag hosszúkás formájú, felfelé szélesedő, úgy négy decis bögréből vagyok hajlandó inni. Nem tehetek róla. Egyébként meg mocskosul elfáradtam, ez abból is észrevehető, hogy ezt a bögre kérdést még simán tudnám taglalni vagy harminc mondatban, de kíméletes vagyok veletek. Jelenleg a merev nézésen kívül nem sok mindenre vagyok képes, arra is csak alig.

Tudjátok, az a fajta fáradtság, mikor már attól is sírva tudnék fakadni, ha valaki megjegyezné, hogy jé, és azt a pókhálót ott nem vetted észre? Bár a sírva fakadás előtt azért asszem fejbe rúgnám ezért a mondatért, de aztán tuti zokogás. Így érzem most magam. Persze azért rohadtul örülök is, hogy kész van és jöhet a Mikulás meg a Jézus, mert tiszta a csizmácskánk meg a budink is. Éljen. Tegnap vettünk karácsonyi mintás konyharuhát is, mert nem élhettem nélküle, szerintem tökre érthető, hogy miért nem. Öt darab szaloncukor is jött velünk haza, a kimért vajkaramellás szaloncukornak annyi köze van a vajkaramellához, mint nekem az integrál számításhoz, nem lepett meg egyébként a dolog, meg attól még finom, csak hát nem vajkaramellás. Anélkül nem karácsony a karácsony, meg a túrós-mazsolás nélkül sem, abba totál szerelmes vagyok, kóstoltátok már? Állati kurva jó.

Abból is látszik, hogy mennyire rohadtul-iszonyúan-rettenetesen fáradt vagyok, hogy pihenésképpen nem állok neki sütni, itt van egy négy napos ünnep, én meg nem sütök semmit. Beszarás. De most csak akkor lennék hajlandó, ha utána kikanalazhatnám csak úgy a tepsiből az egészet a kanapén ülve, ez meg lehet nem tenne jót utólag. Bár lenne egy nagyon boldog fél órám. Hogy ne maradjatok süti nélkül, végre felteszem azt, ami még a múlt hétvégén sült, csak azóta nem voltam képes rá, mert trehány vagyok. Este mozi. James Bond, kíváncsi leszek, egyet sem láttam, mert nekem ő túl elegáns, én a véres trikós, piszkos akcióhősökért vagyok oda, meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr784886926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása