bortól enyhén másnapos vagyok, fél litertől négykézláb mentem volna haza, olcsó lány vagyok, már ha valaki le akar itatni, attól tartok. Csak emiatt történhetett meg az is reggel, hogy kénytelen voltam legöngyölni magamról a cipőkanalas farmeremet, mert rájöttem, hogy nem álltam rá a mérlegre, úgy meg nem lehet elkezdeni egy napot, hogy nem álltam rá, mert akkor aznap elüt a villamos. Farmerben meg nem lehet ráállni, remélem ez fel sem merült senkiben, mint megoldás. Ez tudományos tény, megmondták a brit tudósok is, nem tudom, miért nem hallottatok még erről. Farmer legöngyöl tehát, ráálltam, ugyanazt mutatta mint tegnap este, tisztára megérte a két perc időveszteség, minden reményem elveszett, hogy marad időm otthon sminkelni. Egyik reggel félig sikerült, akkor úgy jöttem be, hogy csak alul volt kihúzva a szemem, mert a többire már nem volt idő, ezért szeretek én még sötétben jönni dolgozni, praktikussági szempontjaim vannak.
Amúgy meg karácsony lett, ez abból is látszik, hogy ma felvettem a piros kötött sálamat, ami diszkréten át van fonva arany szálakkal. Kizárólag ilyenkor hordom, a karácsonyt annyira szeretem, hogy hajlandó vagyok felvenni egy piros sálat, már csak ezért is megérdemlek valami ajándékot. Ma kirakom a díszeket is a lakásban, miközben kis karácsony-nagy karácsony-kisült-e már a kalácsomat fogok dudorászni, arcomon álmatag mosollyal. Lehet mosolyogva dudorászni? Hétvégén megint vendégség, nálunk az egész évvége egy nagy vendégségkupac, de nem baj, ilyenkor mindenkit szeretünk trallala. Kivéve amikor másnaposak vagyunk és menstruálunk, mert olyankor nem szeretünk senkit. Főleg azt nem, aki hangosan beszél a közelünkben, ne adj Isten még a kedve is jó.
Hétvégén lesz-e süti, hát persze, hogy lesz! Addig meg majd csak kihúzzuk valahogy.