Lett nekem szép bordó teáskannám, a rikító citromsárga helyett, mert senki nem írta meg nekem, hogy hol lehetne olyat kapni. Így most harmonizálnak egymással a kenyérpirító meg a teáskanna. Áh.

Egyre nagyobb és népesebb városunkban, - persze mert megszállnak minket a pestiek, és itt építkeznek meg minden, és a végén már mi is pest leszünk, pedig nem akarunk pesten lakni, jajj-jajj - szóval felfedeztük az Ivánnal miközben gépi fagyit ettünk, hogy elkészült a sétáló utca. Nagyon klassz és szép, le van kövezve meg minden, padokkal és szökőkúttal, meg babakocsit tologató emberekkel, akik békésen sétálgatnak. Sehol egy darab szemét, a rossz arcú fiatalok is békésen ücsörögtek a padokon, biztosan meg voltak illetődve, de gondolom ez majd elmúlik. És akkor arra figyeltem fel, hogy az előttünk sétáló családból a férfi magyarázza a kisfiúnak, hogy nézd csak fiam, és akkor itt az emelvényen fognak beszédet tartani majd a genya politikusok, meg nézd azokat a köveket is, nem tudom mi a fenének rakták oda őket, semmi értelme, és ezt a sok pénzt költötték volna inkább a mellékutcákra, és közben csóválja a fejét és hátratett kézzel ballag, és utálja iszonyúan az egészet. Hangosan utálja, hogy te, a másik járókelő is halld a véleményét és érts vele egyet és utáljátok közösen a világot, hiszen úgyis csak alátok tesznek és járhattok közösen utálva továbbra is a szar föld úton haza. Ami persze így van, mármint a föld út. Az valóban abból van. De leszarom, nem érdekel, engem az érdekel, hogy azért az utóbbi pár évben lett ebben a városban bevásárlóközpont, meg körforgalom, meg alagút, meg tesco, meg most akkor sétáló utca is, ahol megehetem a gépi fagyimat. Szóval azért lássuk már meg a fejlődést is, mert az is van.

Ezt meg kell veletek osztanom, hogy miután kidöglöttek a büdöskék, abszolút nem a mi hibánkból, de tényleg, kénytelenek voltunk újra próbálkozni. Íme:

Az az egy darab büdöske élte túl a kálváriát, gyanítom egyébként, hogy először kiszáradtak az iszonyú forróságban, aztán meg szétrohadtak a hülye esőtől. Na szóval, ők most itt egyrészt kakukkfüvek, másrészt meg fogalmam sincs micsodákok. Majd  a Loretta megmondja, ő a kertész. Mi eleve a kakukkfüvet is levendulának hívjuk valamiért, a kis zöldet sárga virágokkal pozsgásnak, aztán van még hegyes levelű, meg kukac formájú. De örülünk nekik, amíg ki nem száradnak vagy rohadnak ők is.

Ez most komoly, hogy ez egy jó film?! Nagyjából annyira csodás, mint a Dumb és Dumber.

Az meg másnál is így van, hogy sokkal nehezebben ismeri be magának, hogy fázik, mert hát nyár van? Erre onnan jöttem rá, hogy az előbb itt írogattam, és mutatja a laptop, mert ez az én új laptopom annyira nagyon okos, hogy tizenkilenc fok van odakint. Ó, mondom az fasza, és itt bent is milyen rohadt hideg van, mire rájöttem, hogy hát lehetne javítani a helyzeten, ha nem lenne tárva nyitva az ablak. Ami május óta nagyjából folyamatosan nyitva van, ha esik ha fúj, mert nyáron az ablakot nyitva tartjuk. Most becsuktam, felvettem egy pulóvert (még mindig fázom), és gondoltam egy kicsit a Brigiékre, akik a Balcsin vannak. Ők meg majd jövő héten gondolnak ránk, mert akkor meg mi fogunk fagyoskodni a parton.

Erről pedig még az is eszembe jutott, hogy az Iván ma kiakadt azon, hogy az egyik  zöldségesnél ki volt írva, hogy mézédes görögdinnye, mert ez micsoda baromság, miért nem ír ki csak annyit, hogy dinnye, ettől nem fognak nála többen vásárolni. Mire mondtam, hogy hát de igen, mivel nekem is az rá az első reakcióm, hogy hű mézédes dinnye, együnk olyat, míg a sima dinnye feliratra nem kezd el csak fele ennyire csorogni a nyálam. Így aztán megegyeztünk, hogy ez az ilyen befolyásolható nőknek való becsalogató felirat mint én, őt nem vágják át a kegyetlenül pénzhajhász dinnyekereskedők. Nem mellesleg ez ugyanaz mint amikor a pasi aki tetszik nekünk azt mondja, hogy sosem láttam még ilyen gyönyörű szemeket mint a tiéd, és mi elolvadunk. Hiába tudjuk, hogy nyilván ezt mondta mindenkinek előttünk, és amúgy is fantáziátlan, de akkor pont nekünk mondja, mi pedig el akarjuk hinni, hogy ezek után a következő lépés már a nyolcvanhat karátos gyémántgyűrű lesz. Pedig nem, háhá.

Ha létezne valami ilyen díj, hogy a leghatékonyabb házaspár, azt nyilván mi kapnánk meg a mai napunkért. Már csak azért is leírom, mert így legalább rájövök, hogy tulajdonképpen mi a fenét is csináltunk egész nap. Az úgy kezdődött, hogy írtam egy listát tegnap, hogy mi az amit a következő egy hétben el kéne intézni, szerepelt rajta úgy tíz dolog, ebből maradt holnapra egy. Nah. Reggel (tizenegykor) sikeresen összeszedtük az összes üres üveget, meg műanyag palackot a spejzból, mert már nem lehetett tőlük belépni, mert annyit iszunk. Velük nekiindultunk, és anyósék felé menet a műanyag palackoktól megszabadultunk (egy szimpatikus ároknál) a szelektív gyűjtőnél, anyóséknál meg a kutya jutalomfalatkáitól, amit nagyjából egy éve tervezünk átvinni neki. Nem mintha megérdemelné amúgy, mert nem valami jól nevelt eb. De legalább ugrál. Innen egyenes út vitt a kipufogós emberhez, aki mondta, hogy menjünk vissza háromra. A tescoban először is beadtunk a tisztítóba csomó nadrágot, majd vettünk mindenféle hasznos és kevésbé hasznos dolgot, szokás szerint néhánnyal többet, mint ami fel volt írva. De Iván vérszemet kapott, és karton számra vettük a tejet meg a vizet, meg a sört, mert minek menjünk olyan sűrűn. Aztán ennek nem örült annyira, mikor kiderült, hogy ezt mind neki kell felcipelni az emeletre, és kifejezte abbéli óhaját, hogy hadd legyen inkább most nő, de nem lett. Voltunk a jyskben is, mert kéne díszpárna a kanapéra, de nem olyan fos, mint ami most van, mert ez tényleg dísz, viszont nem lehet rajta jól dögleni. De nem vettünk, mert nem tetszettek, most akkor itt lehet, hogy egy kicsit megdőlt a hatékonyságunk. Szereztünk viszont a posta felé menet festékpatront a nyomtatóba, aztán feladtunk csekkeket a postán (miért nem lehet a postán mobiltelefonozni?), vettünk le pénzt, majd célba vettük a kipufogóst, ekkor volt két óra ötvennyolc perc. Azt még kihagytam, hogy a tesco után ettünk egy lángost, ami zsírban tocsogott. A kipufogós embernél röpke másfél órát álldogáltunk és várdogáltunk. Megérte, mert azóta nem hallani hogy jövünk, már akkor, amikor még csak az M7-ről kanyarodunk le. Ekkor történt, hogy elgondolkodtam, hogy vajon hány órával ezelőtt pisiltem utoljára, aztán kiszámolás után közöltem az Ivánnal, hogy engem most már semmi nem érdekel, mielőtt bármit is csinálnák, még hazamegyünk pisilni. De aztán ehelyett lementünk a Raiffeisenbe elintézni az új bankkártyáját az ellopott helyett, ami miután letiltottuk meglett, ott volt, ahol előtte is megnéztük már vagy nyolcszor. Aztán már tényleg pisilhettem. Meg gyorsan szereztem egy pohár vizet, mert vattát is köptem. Majd beugrottunk a száz forintos boltba venni orrszőr nyírót, ez ér bevallani, hogy az ember férjének szüksége van ilyesmire? Mindegy, most kíváncsian várom, hogy vajon a háromszáz forintos beválik-e, vagy mégis csak be kell ruháznunk egy hétezer forintosra. Majdnem utoljára jött az öltönyös, ahol rendeltünk egyet az Ivánnak, aztán még a ciba, ahol nem vettünk párizsit kimérve, mert kicsit rohadt volt. Most meg végre-végre itthon, feltett lábakkal a kanapén, a fos díszpárnáinkkal körülvéve. Mindjárt iszunk valamit, és teljes lesz a béke. Na most akkor kapunk leghatékonyabb érmet vagy nem kapunk?

A hétvégén amúgy túlestünk egy újabb esküvőn, pont olyan volt, mint egy esküvő. Amit ki kell emelnem, az a torta, ennyire finomat még sehol nem ettem, azt tudom róla, hogy egy fóti cukrászdában készült. A Királyréti Fatornyos Fogadóról meg nagyjából azt tudnám elmondani, hogy szerintem ez a hely maximum ilyen megrögzött természetbuziknak (már elnézést) lehet megfelelő, akik este hulla fáradtan beesnek az ágyba az egész napos erdőben kúszás után, mert akkor talán nem zavarja őket a mindent elöntő dohszag.  

és végre-végre megkezdődött, szabin vagyunk-szabin vagyunk-szabin vagyunk! Éljen! Pont leszarom azt is, hogy csak tizenhat fok van éppen, és nem ülhetek ki jelenleg az erkélyre, hanem a kanapén ülve kell írnom, mindez nem érdekel, mert szabin vagyunk! Két hét alatt csak lesz erkélyre kiülés is. Viszont elhagytam a lábujjköröm lakkozásához a vicces alakú szivacsokat, én, aki mindig tudom, hogy mi hol van, de ezt most mégsem. Lehet a boldog az ember vicces alakú szivacsizé nélkül? 

A hétvégén ismét egy maratoni esküvőn veszünk részt, amin az Iván fog beszédet mondani a templomban, mint tanú. Igen, nekem is fura, hogy a templomban kell beszédet mondani, de ez ilyen baptista szokás azt mondják. Már a harmadik sornál tartunk a megírásában. Úgysem szeretik az emberek a túl hosszú beszédeket.

Na, most remélem örültök ti mind, akik utáljátok a nyarat!

Jövő héttől pedig elmegyünk két hét szabadságra. Ebből egy hét otthon, ezt nagyjából úgy tervezem eltölteni, hogy az erkélyen ülök az új laptopommal, meg egy rakás könyvvel, de tartok tőle, hogy néha kénytelen leszek megmozdulni és elmenni kirándulni meg ilyenek. De majd igyekszem úgy tenni, mintha élvezném.

A második héten Balatonföldvárra megyünk, az időjárás a jelenlegi állapot szerint kb. 25-27 fok lesz, ami nagyon jó, kivéve akkor, ha az ember a Balaton partján akar egész nap dögleni, miközben néha azért berohan a vízbe. Úgyhogy légyszi, legyen harminc fok azon a héten mégiscsak. Tudom, hogy kicsit későn szólok, de azért még hátha lehet ezen javítani. A szállásunkat hosszas keresgélés után találtam meg, a lényeges szempont az volt, hogy legyen nagyon olcsó, de ne legyen viszont nagyon ótvar. A nagyon olcsó az megvan, a képek alapján jól is néz ki, de kicsit azért aggódom. Néha eszünkbe jut, hogy az rendben van, hogy a képen tök jól néz ki a ház, de valószínűleg mi nem ott leszünk elszállásolva, hanem a mellette levő ólban. Erről majd referálok, hogy menjetek-e oda nyaralni, vagy inkább ne, mert erős disznószag terjeng.

Viszont, a nagy szálláskeresgélésben, rábukkantam egy gyöngyszemre, amin eléggé ledöbbentem. Találtam Balatonfenyvesen egy rettentő szoci hotelt, olcsó is, tök jó, de aztán a képeket nézve már nem annyira tetszett. Úgy néz ki mint egy munkásszálló, ezt azért mégsem, ne kelljen már lábtól aludnunk, mert nem fér el egymás mellett a két heverő.  Az ajánlatait végignézve viszont, a hotel olyat nyújt, amit más nem. Vannak különböző típusú hetek, amikre a megfelelő érdeklődésűek benevezhetnek. Kezdve a nyugdíjas héttől, a nudistáig, majd a swingerig. Ez utóbbin lepődtem meg, és nem azért mert jajj úristen micsoda erkölcstelen világban élünk, hanem azért mert te jó ég, egy egész hétig??!! És azért is mert te jó ég, mindezt egy ilyen helyen???!! Szeretném meglesni, hogy milyen emberek mennek oda arra a hétre, mert kíváncsi vagyok mint a fene. Majd beöltözöm terepszínű bikinibe, és elbújok a bokrok közé.  

Az előző bejegyzés azért néz ki ilyen hülyén, mert megtréfált a technika ördöge. Ha-ha. Aztán mire végre meg tudtam jelentetni, addigra már kurvára nem érdekelt, hogy milyen a betűtípus. Elnézést azoktól, akiknek ez esetleg maradandó lelki károsodást okozott.

Tisztára technikai lány lettem az elmúlt időszakban, lett nekem saját laptopom, saját egerem a saját laptopomhoz és saját dvd lejátszóm. Sosem volt még ennyi kütyüm, és a laptopra vigyázni is kell, hogy ne öntsem bele a teámat meg ilyenek, kicsit félek a felelősségtől. Az egér az rózsaszín, hogy ne legyenek kétségeitek, a laptop pedig csak azért nem színes, mert neon sárgát még sehol sem láttam, meg a színesek amúgy is kurva drágák. Most eszembe jutott, hogy teafőzőre is szükségem van, mert a múltkor odatettem két deci vizet benne, és másfél óra múlva néztem arra újra, addigra pedig befeketedett az egész, és füstölt. Azóta lábosban főzöm a teát, mert nem jó nekem akármilyen teafőző, hanem citromsárgát akarok. Ha valaki tudna ebben segíteni, hogy merre lelhetek fel ilyet, az csak szóljon. Ivánnak még nem mondtam, hogy a piros kenyérpirító és a zöld kávéfőző mellé citromsárga teafőzőt akarok, mert még nem szeretnék válni. Ha meg már megvettem, majd elterelem a figyelmét a melleimmel vagy valami.

A dvd lejátszóra azért volt szükség, mert csak úgy tudok tornázni, ha közben sorozatot nézek, jelenleg Castle-t. Viszont a régi azt csinálta, hogy időnként lefagyott, és akkor csak az segített rajta, ha az ember lánya kihúzta a konnektorból, majd újra bedugta, aztán megint kihúzta, megint bedugta, és így tovább, és még mindig a dvd lejátszóról van szó. Anyám szerint ezzel csak változatosabbá tettem a tornámat, mivel hogy a hosszabbító a szekrény tetején helyezkedett el. Szerintem meg nem a tornám lett változatosabb, hanem én egyre idegbetegebb, így aztán egy hét után közöltem az Ivánnal, hogy azonnal most elmegyünk és veszünk egy rohadt lejátszót, mert különben ezt leszedem onnan és végigrugdosom az első szemétlerakóig. Természetesen a veszélyes hulladék lerakóra gondoltam, nehogy megköpködjenek a zöldek.

Az egér pedig egyszerűen csak kellett, és én választhattam, mert ahhoz nem kell akkora szakértelem, és akkor meg nyilván a rózsaszín. És igen, ha rajtam múlna, a lakás úgy nézne ki mint egy giccses vidámpark, de szerencsére nem csak rajtam múlik. És nem, soha nem vennék fel citromsárga vagy rózsaszín ruhát, mert gáz. Vajon azok, akik folyton tiritarka ruhakölteményekben járnak, azoknál meg fordítva van, és otthon minden szürke, meg fekete-fehér?  

Itt az elején leszögezném, hogy ugyan nem értem azokat, akik nem bírják a meleget, utálják a nyarat, Skandináviába akarnak költözni most azonnal, és folyamatosan egész nyáron nyígnak, hogy ne már, harminc fok van, úristen izzadok és fúj ragad a seggem a kanapéhoz, de hajlandó vagyok elfogadni a nézőpontjukat, csak ne nekem nyígjanak. Vagy legalább ne túl sokat.

Azt viszont nem tudom elfogadni, megérteni meg főleg nem, hogy miért kell a pánikhangulatot kelteni, és úgy tenni, mintha amúgy nálunk minden évben júniustól-augusztusig húsz fok alatt lenne a hőmérséklet csak most idén, biztosan a globális felmelegedés miatt, ami nyilvánvalóan reális veszély (biztosan ez is a melegek miatt van, a nevükből is látszik), ment hirtelen harminc fok fölé a hőmérő higanyszála. Ne vicceljünk már! Folyamatosan ez megy a rádióban, a tévében, az interneten, nagyjából óránként figyelmeztetik az embereket a hatalmas veszélyre, miszerint nyár van. A hírek szerint jobban tesszük, ha otthon maradunk, elhúzzuk a sötétítőfüggönyöket (erről jut eszembe, nekünk például kéne venni egyet ahhoz, hogy legyen mit elhúzni, mert hozzánk pont besüt a nap, te jó ég azonnal költözzünk el Skandináviába), és kezünkben görcsösen szorongatva egy üveg jeges ásványvizet imádkozunk, hogy minél hamarabb véget érjen a nyár.

Ne mozduljunk ki, csak jól felszerelkezve egy karton ásványvízzel (mert amúgy a városban jegyre árulják ám a folyadékot), kalapban, napvédő krémmel, a mentők előre beprogramozott telefonszámával, mert bármikor összeeshetünk az utca közepén, ha eltalál minket egy kósza napsugár. De egyet se féljünk, mert felkészültek a kórházak, a mentősök és a katasztrófavédelem is, hiszen ilyenkor sokkal gyakoribbak a rosszullétek, és a halálozási arány is megnő. Ezt hallván nagyi hetek óta rosszul van, és minden nap meg akar halni, hiszen a rádióban is bemondták, ő meg már amúgy is 88 éves, mire várjon még. Innen is köszi ezért, anyám nevében is. Ne utazzunk nyaralni, mert meleg van a vonaton, meg amúgy is elgörbülnek a sínek és kisiklik a vonat, szóval jobb, ha maradunk a sötétítő függönynél. A szabadtéri programokat is hanyagoljuk, mert ekkora melegben úgysem lehet élvezni semmit, strandra ne menjünk, mert sokan vannak, és hozzánk tapad az izzadós testük, és még lángost is esznek, ilyen forróságban ilyen zsírosat és meleget, undorító, tuti mindjárt elviszi őket a mentő.

Hát nem, én ebbe nem megyek bele, azért is szeretem a nyarat, minden előnyével és hátrányával együtt. Még azzal a meglepő ténnyel együtt is, hogy időnként melegem van.

Ma én vagyok a legbátrabb királylány a földön, mert erőt merítvén abból, hogy sok tizenhat éves még szarabbul néz ki mint én harminc évesen, felvettem a rövid szoknyámat, mégsem bujdokolhatok egész nyáron bokáig érő zsákban. Ez van, a narancsbőr szörnye megtámadott és elért, megfeszített tornával próbálom visszaverni a támadást. Mindenki azt hazudja, hogy a következő két hónapban hiába tornázom mint egy eszeveszett, akkor sem fog látszani semmi, de én nem csüggedek, így majd jövő nyáron megjegyzik az emberek, hogy te nézd már, tavaly még hogy nézett ki, most meg csupa izom, azta. Ez lesz, és majd ámulva hajolnak közelebb a lábamhoz, én meg lenéző kacajjal lejtek tova. Addig is folyamatosan farmereket vásárolok magamnak, nem bírok leállni. A tegnapit nem lehetett ott hagyni, mert egy Mango farmer ötezerért ingyen van, és igaz, hogy ennél világosabbat szeretnék, de hátha majd olyat is leáraznak. Asszem hamarosan eljön a duggatni fogom a szatyrokat a férjem elől állapot. Pedig még egy fekete is kéne... khmm. A Kornélia biztatására bementünk a Tatuumba is, ahova magamtól sose, mert drága, de most ott is leárazás van. Ezért aztán vettem is egy parasztblúzt ötezerért, ami valójában tizenkétezer lett volna, de majd azt hazudom, hogy annyi volt, és aztán jön megint a lenéző kacaj meg az ellejtés. A méretezés kissé fura náluk, mert konkrétan két számmal kisebb jó rám, mint máshol, de ettől még nem hiszem azt, hogy kisebb is vagyok. Az Orsay apellál erre, mert ott egyik pillanatról a másikra lett minden 38-as méretből 36-os, amivel nyilván azt hiszik, hogy most jól becsaptak, és emiatt többet fogok náluk vásárolni, de hát nem vagyok hülye könyörgöm. A másik ilyen, amit még tavaly fedeztünk fel a Kornéliával menyecske ruha keresgélés közben, hogy az Art'z Modellnél vékonyít a tükör. Meg is kérdeztük az eladót, hogy hogy a fenébe csinálják, és megtudtuk a titkot. Annyi, hogy a tükröt meg kell dönteni kicsit hátrafelé. Otthon mégsem fogom alkalmazni, mert attól még tudnám, hogy valójában nem úgy nézek ki, és ott még nem tartok, hogy ennyire kétségbe legyek esve. Eddig ez a bejegyzés elég hp-s lett attól tartok, szerepel benne vagy négy féle bolt neve meg a narancsbőr, férfi olvasóim nyilván csak az első sorig jutottak, jól is tették.

Aki még mindig bírja, annak jár egy csoki. (plusz egy...hö) A Kornélia, aki egyébként úgy néz ki, mintha sosem szült volna, undorító, megjegyezte, hogy most biztos boldog vagyok, mert van mit olvasnom bőven. Itt felröhögtem, mert pont tegnap problémáztam, hogy baszki nincs könyvem, mert elfogyott az összes (megettem őket) amit szülinapra kaptam, mi lesz velem. Az Arany jegyzetfüzettel még nem végeztem, de ez tipikusan az a könyv, ami közben el kell olvasnom három olyat ami kikapcsol, így most megint elővettem az AZ-t, és minden szavától feláll a szőr a karomon, előbb-utóbb idézni fogok belőle néha, és majd azt hiszik, hogy meghülyültem.  

Estére aztán tényleg elért a mélypont, szomorú szemekkel mutogattam a lábam az Ivánnak, (nem a narancsbőr miatt, annyira hülye azért nem vagyok, hogy még én mutassam meg neki) hogy nézd meg, az érproblémám (igen, egy újabb megfejthetetlen betegség) miatt kijöttek ilyen seprű erek a lábszáramon, és bizonyos fényben rémisztően néz ki, és most mi lesz, itt vagyok harminc évesen, és előbb-utóbb biztosan behálózzák az egész lábamat, ami ettől egyik éjjel majd egyszer csak magától leesik, vagy gyanútlanul elhagyom séta közben. Az ilyen hangulataimra általában buksi simivel reagál, ami nekem nem elég, ezért ilyenkor elmondom neki, hogy mit kell mondani, és ő szépen szóról-szóra visszamondja, ettől megnyugszunk. - Nagyon szép vagy, nem fog leesni a lábad, nem is vagy narancsbőrös, de ha mégis leesne, fél lábbal is szeretni foglak, te kis hülye. -

Ez meg az Ata:

Voltunk egyébként hétvégén az Old Man's pubban, mert fellépett ott az Ata, akire kíváncsiak voltunk, mert ismerjük. Azt előtte is tudtuk már, hogy ez egy drága hely, nem gond, nem ott fogunk kirúgni a hámból. Azt nem tudtuk, hogy tulajdonképpen a hely most már inkább egy étterem, mint egy kocsma, így aztán ha nem eszel, akkor kizárólag a bárpult előtti keskeny sávban tartózkodhatsz, mert ha lelépsz a lépcsőn az asztalok közé, akkor egyből jön a részeg/belőtt pincér és visszazavar a helyedre. Akkor is, ha nem eszik éppen senki az egész helyen, mert mi van ha hirtelen betér egy ötven fős társaság, akik azonnal enni akarnak, és félre kellene téged söpörni a langyos söröddel együtt. Kivéve a külföldiek, ők leülhetnek akkor is, ha nem esznek. Az előadót sem nézheted csak a keskeny sáv végéből, így nagyjából egyszerre öten láthatják a műsort, illetve ha magassági sorrendet állítanánk, akkor esetleg tízen. Ami a legdurvább, hogy fizetni kell a wc-ért, ami szerintem nagyon durva abszurdum. Illetve ide még meg kell jegyeznem, hogy nem csak a magyarokat diszkriminálják, hanem a kövéreket is, erre mondjuk figyelni kéne, mert a mai világban ezért simán perelni lehet. Szóval kövér ember nem tud pisilni az Old Man's-ben, azon egyszerű okból, hogy nem fér be az ajtón. Vagy ha be is férne, leülni már tuti nem tud. Az ajtó hozzáért az orromhoz, a könyököm pedig az oldalfalakhoz. Vagy lehet, hogy ez is olyasfajta tévedés, mint hogy Keresztapám csinálta a kaput a kerítésünkre, és mivel ő egy méter ötven centi magas, ezért a neki megfelelő magasságban helyezte el a kilincset, így mi enyhén meggörnyedünk amikor ki kell nyitni a kaput. De attól tartok, hogy ez nekünk nem túl sok nehézséget okoz, ellenben az Old Man's kövér vendégeinek a pisilés...

Az előbb beszálltam a liftbe, és rohadt büdös izzadtságszag volt benne. Egyből elfogott a pánik, hogy te jó ég nehogy beszálljon mellém valaki, mert mi van ha azt hiszi, hogy én vagyok a büdös, pedig nem. És ha mégis beszáll valaki akkor mit csináljak, ugorjak ki utána a következő emeleten, és mondjam neki, hogy szagoljon meg, nekem finom illatom van?

Fel is kerekedtünk múlt csütörtökön, hogy jót nyaraljunk, és jót nyaraltunk nyomban. Elindultunk két bőrönddel, öt napra, és nem is pakoltam túl sok ruhát, attól eltekintve, hogy vittem magammal három farmert, amiből csak egyet hordtam. De éppen hordhattam volna a másik kettőt is, ha ahhoz lett volna kedvem. A tatai fesztivált elölről-hátulról-keresztül-kasul bejártuk, minden árust ismertünk név szerint, tudtuk hol árulják olcsóbban a kürtöskalácsot, és hol érdemes venni a lángost. A kürtöskalács az valami olyan dolog, amit úgy tűnt, hogy mindenkinek ennie kell, aki kilátogat egy fesztiválra, mert iszonyú sorok álltak érte folyton. Természetesen nekünk is végig kellett várni egy iszonyú hosszú sort, de megérte. A harmadik nap végére a grillcsülök és a tócsni után jött el az a pont, amikor már én is úgy éreztem, hogy ez nem mehet így tovább, ha még egy napot tartana a fesztivál, valószínűleg kajakómába esnék, pedig a csülökből már csak falatokat bírtam enni, a nagyját meghagytam az Ivánnak.

Az a számunkra szokatlan helyzet állt fent a fesztivál ideje alatt, hogy minden programot időben kezdtek. Emiatt minden programról lemaradtunk természetesen. Amit máig sajnálok az a sárkányhajó bemutató/verseny/újabb bemutató/felvonulás, ezek egyikét sem sikerült látnom, mindig csak a dobot hallottuk valahonnan a távolból, mert bénák vagyunk. A tűzijáték volt az egyetlen amire kimentünk időben, és jó helyet is kerestünk, mert azt mondták a helyiek, hogy majd a vártól indítják a cuccost. A helyiek vagy vicces kedvűek voltak, vagy idén először nem onnan indították, így a tűzijáték nagy részét kitakarta egy kurva nagy fa. Azért szép volt. Mungo Jerry halálos volt, a fickó nem akart hazamenni, de tényleg. A műsoridejére rájátszott egy órát legalább, és végig szívatta a népet, hogy na majd mindjárt eljátsszuk a summertime-ot, na majd mindjárt tényleg, a következő már tényleg az lesz, természetesen a végére hagyta, de akkor cifrázta vagy fél órát. Miattunk ráhúzhatott volna még, mert az utána következő zenekart inkább hagyjuk is. Láttunk két verekedést is, egészen kielégítőnek találom így visszatekintve a fesztivál élményeimet. Az egyiknél megérzésem szerint nagyjából húsz forinton ment a vita, a másiknál pedig helyi biciklisnek elege lett a sok suttyó parasztból aki megszállta az ő városát, és így nem tudott biciklizni a megszokott útvonalán, és ettől bekattant. Szegény, fogják még megrázkódtatások érni az életben. 

És nem lehetünk még annyira öregek, mert még mindig tudunk úgy aludni, hogy a fal túloldalán hajnalig dübörög az I'll survive. Vagy annyira öregek vagyunk, mert ahelyett hogy hajnalig ugrálnánk a színpadon, alszunk a fal túloldalán. 

Hát nem megdeglett szerencsétlen kisrigó reggelre? Dehogynem, szegény.

Úgy látszik van valami a kertünkben, ami vonzza a madarakat, lassan kéne venni egy madár határozót vagy valami. Még a szomszéd tizenhat darab macskája sem riasztja el őket. Így aztán tegnap egy kicsike fekete rigónk lett a téglarakáson, akit okosan felismertünk határozó nélkül is. Ücsörgött elmélyülten, felborzolt tollakkal, úgy nézett ki mint egy fekete szőrgombóc csőrrel. Repülni még nem tudott, így apu megetette gilisztákkal meg körtével, rigónk örült, de nem mozdult. Az este közeledtével kezdtünk aggódni (mármint én kezdtem aggódni), hogy mi lesz a kisrigóval ha a szomszéd macskák elindulnak éjszakai portyázásukra, és amellett, hogy szokás szerint összejárkálják illetve leszarják az autónkat, rigót is akarnak enni. Az nem tűnt kivitelezhetőnek, hogy feltűnésmentesen lelőjük az összeset, és senki nem akarta vállalni az éjszakai őrséget a téglarakás mellett. Nem is értem. Este tízkor úgy döntöttünk, hogy szegény nyilván szomjas is a gilisztákra, vigyünk neki vizet. Apu elindult a vízzel, majd visszajött és közölte, hogy rigónk meglépett a téglákról, biztosan elmenekített az anyja. Persze én egyből a macskákra gyanakodtam, de megnyugtatott, hogy neeeem, mert nem voltak tollak a küzdés jeléül. Ekkor jutott eszembe, hogy amikor kicsi voltam, és apunak kellett a pókokat kimenteni a szobámból, akkor az úgy történt, hogy fogta a tollseprűt, azzal leszedte a plafonról, majd ellavírozott vele a wc-ig, ahol is lehúzásra került az állat. Mindig rettegtem, hogy út közben elejti a pókot, és egyszer megtörtént aminek meg kellett, mert mikor jött jelenteni, hogy ok kinyírta, akkor rádöbbentettem, hogy tuti nem igaz, mert nem húzta le a wc-t, szóval nyilvánvalóan elhagyta a rohadt pókot valahol, aki már dzsal is visszafele hozzám. Ez volt az első gondolatom a rigónál, hogy akkor most nem ellenőrzöm, hogy tényleg nincsenek tollak, hanem szépen elhiszem, hogy a kisrigó biztonságban lapul valahol az anyukája szerető ölelésében. Nők! Ne mutogassatok nőknek szegény elárvult kismadarakat, hogy milyen aranyosak, mert aztán meg kell őket mentenetek.

Megnéztük a Super 8-at a moziban, imádtam. Az első tíz perc után egy anyuka úgy döntött, hogy kisétál a 10 éves gyerekével, ez mondjuk jó döntés volt annak fényében, hogy eleve 16 volt az alsó korhatár, mégis mit gondolt? Addigra mondjuk sikerült elérnie, hogy a gyerek ne aludjon három hétig, mert én is kétszer már belefeszültem a székbe. Stephen King Az című regénye az egyik kedvencem, évente elolvasom, így a végén számomra egyértelmű volt, hogy a bebábozott fejjel lefelé lógó embereket, akikből néha evett egy harapást a pókszerűen közlekedő idegen faj képviselője, ez a könyv ihlette. Aztán végiggondolva nem csak ebben, hanem sok minden másban is felfedeztem a párhuzamot. A gyerekek, akik között van egy félárva, egy kövér, egy fogszabályzós mitugrász, egy szemüveges félős, egy lány, akinek alkoholista az apja. A szörnyet ők fedezik fel, ők mentik meg tőle a falut, úgy, hogy lemennek a föld alá egy sötét alagútba, ahol kiderül a szintén pókszerű szörnnyel való érintkezés során, hogy máshonnan érkezett hozzánk. Nem láttam az Az-t filmen, nem is igazán akarom megnézni, mert a könyvet annyira tisztán látom magamban, hogy ezt kár lenne elrontani. Viszont így, hogy ez a film valójában nem az a film, nekem nagyon tetszett, a párhuzamok felfedezése pedig külön élmény volt.