és végre-végre megkezdődött, szabin vagyunk-szabin vagyunk-szabin vagyunk! Éljen! Pont leszarom azt is, hogy csak tizenhat fok van éppen, és nem ülhetek ki jelenleg az erkélyre, hanem a kanapén ülve kell írnom, mindez nem érdekel, mert szabin vagyunk! Két hét alatt csak lesz erkélyre kiülés is. Viszont elhagytam a lábujjköröm lakkozásához a vicces alakú szivacsokat, én, aki mindig tudom, hogy mi hol van, de ezt most mégsem. Lehet a boldog az ember vicces alakú szivacsizé nélkül?
A hétvégén ismét egy maratoni esküvőn veszünk részt, amin az Iván fog beszédet mondani a templomban, mint tanú. Igen, nekem is fura, hogy a templomban kell beszédet mondani, de ez ilyen baptista szokás azt mondják. Már a harmadik sornál tartunk a megírásában. Úgysem szeretik az emberek a túl hosszú beszédeket.