Az Iván mákostésztára vágyott, de most nem úgy oldottuk meg, mint legutóbb, hogy körbenéztem a spejzban, aztán lementem anyámékhoz, hogy adjatok már mákot meg tésztát, hanem előre gondolkodtunk. A maradék tizenhét és fél deka mákot viszont nem akartam tartogatni, míg fél év múlva újra kedvet kap a férjem a mákostésztához, így aztán felütöttem a receptesfüzetet, ami számomra a receptesfüzetek receptesfüzete. Volt benne máktorta, hogyne lett volna. Tölteni azzal töltitek amivel akarjátok, nekem ez jutott eszembe. Meg a lekvár. De nekem a lekvár folyton eszembe jut. Nem lenne egy nagy feladat velem barkochbát játszani.

Egyszerű máktorta, meggyes-vaníliás krémmel töltve

Hozzávalók a tésztához (másfeles adag):

- 7,5 dkg vaj

- 3 dl porcukor

- 1 csomag vaníliás cukor

- 3 tojás

- 3 dl darált mák

- 3 dl liszt

- 1 csomag sütőpor

- 3 dl tej

Keverjük habosra a vajat a cukrokkal és a tojásokkal. Felváltva adagoljuk hozzá a mákot, a sütőporos lisztet és a tejet. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben süssük. Nagy tepsiben sütve ilyen szép vékony lesz, három felé vágva ideális hosszúkás-torta alapanyag.

Hozzávalók a krémhez:

- 2,5 dl tej

- 10 dkg porcukor

- 2 csomag vaníliás cukor

- 3 tojássárgája

- 1 csomag vaníliás pudingpor

- 2 dl habtejszín

- 1 befőttesüveg magozott meggy, nálam rumos

A tojássárgákat keverjük simára a cukor felével, a pudingporral és egy kis tejjel. A maradék tejet melegítsük forrásig, majd adjuk hozzá a pudingporos cuccot és főzzük sűrűre. Hűtsük ki a krémet, majd keverjük bele a felvert habtejszínt. A meggyet csepegtessük le, majd kenjünk egy kis krémet a lapra, azt pakoljuk meg meggyel, aztán jöhet rá még egy adag krém, aztán a középső lap, arra megint krém-meggy-krém, utolsó lap. Akinek több esze van, mint nekem, az egyszerűen keverje bele a meggyet a krémbe, csak a tetejére hagyjatok meg egy kicsit. Kenjük körbe a tortát a maradék krémmel, és szórjuk meg porcukros mákkal. Igyatok hozzá Garrone Cherry-t, évek óta most először vettem egy üveggel.  Volt egy időszak az életemben, amikor minden hétköznap délután kiültem a konyhaablakba, megittam két pohár cherry-t, olvastam és dohányoztam, a napsütésben fürdettem arcomat. Vagy esetleg melankólikusan bámultam az esőcseppeket, és nagyon romantikus drámai hősnőnek képzeltem magam. Kicsit iszákos drámai hősnőnek. Imádtam. Aztán rájöttem, hogy ha még tovább bennragadok ebben a kapcsolatban, akkor az összes pénzem cherry-re fog elmenni. Így nem lett belőlem alkoholista. Kíváncsian várom azt az első kortyot, ez nekem ilyen hétköznapi varázslat, hogy egy íz visszahoz régi érzéseket. Nektek is van ilyen, ugye?