A végeredmény óriási meglepetésre ilyen kekszes túrórudi dologra hajaz, ami nem az a kimondottan rossz dolog az ember életében. A receptet Nemisbékánál láttam, így hangzik nálam: 

Túróval töltött csokis linzerkarika

Nagy adagot akartam, tehát dupláztam természetesen, ez itt a dupla adag.

Hozzávalók a tésztához:

- 60 dkg liszt

- 20 dkg porcukor

- 40 dkg margarin

- 4 tojás sárgája

Tésztát gyúrunk belőlük, amit elnyújtunk 2-3 mm vastagra, majd tetszőleges méretű korongokat szaggatunk. Bár praktikusabb, ha nem egy darab fél méter átmérőjű süteményt csinálunk. Vagy nem.

Szóval ha megvagyunk a szaggatással, akkor nekem 180 fokon sültek addig, míg meg nem barnultak kicsit. Némelyik nagyon, némelyik meg kevésbé, fő a változatosság.

Töltelék:

- 50 dkg túró

- 25 dkg margarin

- 1 tojás sárgája

- a tésztából maradt fehérje (ez csak nálam van így, mert ilyen kedvem volt)

- 2 csomag vaníliás cukor

- porcukor kóstolásra

Megtöltjük vele a korongokat, amelyek valószínűleg sokkal kevésbé puhultak volna meg, ha betartom az eredeti receptben leírtakat, de hát én nem. Így viszont kiválóan alkalmas volt arra, hogy fogatlanok is ehessék bátran. Gondolok a betartásnál arra, hogy ha egy nappal előbb megsütöm a korongokat, illetve ha nem rakom bele a maradék fehérjét lusta módon a krémbe, hanem csak sárgájával tuningolom, illetve lehet, hogy az is számít, ha valakinek van ingerenciája ilyenekre, hogy átpasszírozza a túrót. Nekem nem volt. Így sem kellett azért kihajítani nyilván, sőt a rokonság úgy ette mint a reklámban a pilóta kekszet szokták, de ha valaki ropogós sütinek képzeli, akkor az innentől ne annak képzelje.

Csokoládé máz: 

Ugyanaz, mint a múltkori Horváth Ilonás, tényleg nagyon jó, egyszerű és nagyszerű: 

- 4 evőkanál kakaó

- 4 evőkanál cukor

Kis vízzel simára keverjük, összefőzzük, tűzről levéve 10 dkg margarint hajítunk bele, kész is.

A hogyan csináljunk rá szép mázat leírást elolvastam háromszor, harmadjára sem értettem belőle lószart sem, meg különben is sietnem kellett már, így nemes egyszerűséggel fogtam a korongokat, belemártottam fejjel lefelé a csokiba, és viszlát. Na most, nem is lett olyan szép, de legalább csúf csokis.