Semmi okom sem lehet a panaszra most már. Tegnap végre megvolt a séta, ami nélkül szegényebb lett volna az idei tél. Hazajött ugyanis a Lány aki eljön velem sétálni, és direkt a mi kedvünkért esett a hó egyfolytában, és ropogott a talpunk alatt, és szép volt, és szikrázott a fényben, és még sétáltam volna sokkal tovább is. A martens pedig eddigi megingathatatlan meggyőződésem ellenére, miszerint a martens nem ázik be, és a martens nem csúszik, de igen, csúszik, ezt a seggemen levő kék foltokkal tudnám prezentálni, ha akarnám, de nem akarom. A nem beázás még tartja magát.