Egészen komolyan gondolkodtam tegnap, hogy vajon bele lehet-e halni a másnaposságba, ezért aztán próbáltam inkább átaludni az egészet. Este azért összepakoltam, mostam, sütöttünk sütit, ki is teregettem, csak mindezt olyan tempóban, mint egy lassabb csiga. A ruhák szétválogatásához például leültem a kád szélére, és mindenhonnan úgy álltam fel, mint valami derékban meghajlott öregasszony, és csak fokozatosan egyenesedtem ki, nehogy túl hirtelen legyen a mozdulat. Mert nincs eszed Zenóbia, nincs eszed!

A buli klassz volt, fájt az arcom a nevetéstől, ettünk-ittunk, táncoltunk, Ivánnal ugráltunk Tankcsapdára, lányokkal beszélgettünk szülésről meg gyerekről, a végén meg már nagyon rá akartam gyújtani, de aztán nem.