Mindig ilyen napot akarok mint tegnap. Fél négykor leléptem, legyalogoltam a Móriczig, ami csak a MOM Parkig szar, onnantól tök jó, a buszon olvastam, és út közben azon gondolkodtam, hogy nekem ez tulajdonképpen kikapcsolódás és pihenés, nem pedig utálatos tömegközlekedés, teljesen otthon érzem magam egy könyvvel a kezemben az ülésen bevackolódva. Otthon beszélgettem nagyival háromnegyed órát, ebből egy percet beszéltem én, de hát ez nem is számít. Majd felmentem, lerendeztem a hasizmomra vonatkozó részt is, aztán megfürödtem, és gondoltam, hogy ma annyira hatékony vagyok, hogy még vacsorát is főzök, ezért benéztem a hűtőbe. Megállapítottam, hogy van benne tojás, meg kolbász. Iszonyú kreatívan összehoztam egy tojásos rizs sült kolbásszal menüt, de az Iván tök boldog volt. Közben néztem tök érdekes műsort a tévében, ki kellett találni, hogy vajon melyik történet igaz, de én ezt közben elfelejtettem, csak a végén gondoltam ki, hogy hiába tudom, hogy na az pont tuti nem igaz, de mégis drukkolok neki, mert az olyan szép volt. Meggybort is kortyolgattam. A több mint testőr utolsó tíz percén pedig nagyon próbáltam nem sírni, de könnyezni azért könnyeztem, aztán házaséletet éltünk, ezzel cáfolván, hogy a házasok már nem csinálnak ilyesmit. Amúgy persze, tökre nem is csinálnak, csak mi még friss házasok vagyunk, és ezért azt hisszük, hogy de. A villanyt viszont már lekapcsoljuk, és a tévé is megy közben, ne aggódjatok.
