Azóta is bevillannak jelenetek, képek, zenék a filmből, szóval mégiscsak lehet ebben valami. Ha más nem akkor annyi, hogy nekem is volt egy ilyenem régebben, akinek ennyire a befolyása alá kerültem, csak róla nem derült ki hogy vámpír. Aztán a végére mégis.

Ma párolt bébirépát ebédeltem odaégett csirkével. (klassz volt) Közben egész végig arra gondoltam, amikor a Notting Hill-ben Hugh Grant próbálja elfelejteni Julia-t, és emiatt kreténekkel randizik és az egyik kretén kifejti vacsora közben, hogy ő csak nyers koszton él, és hogy szegény répácskák.

A nő abszolút a mai világ terméke, teljesen van már létjogosultsága az ilyennek, aki szerint csak azt az almát lehet megenni ami magától esik le a fáról, minden más gyilkosság, ahogy szegény répácskáim párolódása is. A kolleganők meg éppen azt tárgyalják itt mellettem, hogy a 10 cm átmérőjű alma vajon génkezelt-e. Hát persze hogy az, attól lesz finom könyörgöm.

Tegnap meg csináltam kicsike joghurtos fánkocskákat* (csak hogy a stílusnál maradjunk) tesco gazdaságos banán ízű pudinggal. Iván nagyon örült neki, bár némileg rontott az összhatáson, hogy öt perc múlva megjelentek a szülei egy nagy tál rendes igazi, porcukorral megszórt szalagos fánkkal.

*és itt meg a recept, hogy más is tudjon brillírozi, mert tényleg csak 10 perc, és viszont tökre azt lehet hazudni, hogy egy csomó időbe telt, mint a rendes fánkok

15dkg liszt, 1 pohár natúr joghurt, 1 tojás, 1 sütőpor, 1 csipet só, 1 kicsi cukor. Összekutyuljuk, kanállal beleszaggatjuk a forró olajba és kisütjük. Megszórjuk fahéjas porcukorral, ha nincs olyan pasink aki rajong az idétlen ízű pudingokért. (a múltkor tutti-frutti ízűt kellett neki főznöm)

Kihasználtuk anyuval hogy Iván isiben okosodik,(biztos távolságban holmi romantikus filmektől) és megnéztük a twilight-ot.

Az első egy órában egyszerűen semmi másra nem tudtam koncentrálni, csak hogy a lánynak folyamatosan nyitva volt a szája, Anyu szerint azért mert meg volt lepve. Aztán a végére hazudnék ha azt mondanám, hogy nem jött át a hangulata, mert átjött. (Ebben szerintem sokat segített az, hogy odakint iszonyú szélvihar volt, és szakadt az eső. )

Igaz, hogy a hangulatnak semmi köze nem volt a vámpírokhoz, de a most lettem szerelmes, és emiatt folyamatosan görcsben van a gyomrom érzés az megvolt. Szóval ez egy romantikusan mélabús film volt nekem, de annak nem volt rossz. A vámpírok nemtudom minek voltak benne. Viszont vannak kétségeim, hogy aki nem olvasta a könyvet, az kibírta-e végig.

A könyvnél is így volt mondjuk, hogy az első résznél még annyira nem értettem a tömegek rajongását, de a másodiknál már kezdtem.

Most meg nemsokára hazaér Iván, szerintem nagyon fáradt lesz, úgyhogy adok neki enni, mert ilyen kedves lány vagyok.

A kretén magazint ugyan annyira nem szerettem, bár még középiskolás koromban vettem egy párszor, és úgy tartottam a buszon hogy mindenki lássa mert azt gondoltam hogy menő. De neki köszönhetem a dilidodót és az azért jó dolog.

Van is nekem dilidodó könyvem, keményfedelű meg minden, a baj csak az, hogy nemtudom kinél. Ami elég nagy baj, mert így hamarosan meg kell vennem mégegyszer.

Szóval hogy a kretén megszünt, de dilidodót továbbra is szeretjük, és nem feledjük.

és tegnap az Iván annyira rendes volt, hogy este* segített nekem blogot szerkeszteni (ez  még nem látszik de majd), és miközben közösen nézegettük, felfedeztem számomra idegen szavakat mint például a pingelés, és akkor ő elmagyarázta hogy az mit jelent.

Ma este lehet újra megkérem majd erre. de mivel tényleg rendes, ezért azt is mondta, hogy majd miután ő megszerkesztette rendesen az azért is nagyon jó lesz, mert hogy lesz a blogomnak struktúrája. Már alig várom, hogy legyen neki.

mindjárt hazamegyek, szóval mire az Iván is hazaér lesz rend és tisztaság és rakott krumpli.

*a juhfark pedig György-Villa, pázmándi szőlőterületről

Ezúton szeretném jelezni a film készítői felé, hogy amikor azon gondolkodtak hogy milyen kötelező elemet hagytak ki a filmből, arra a terhes nő a válasz.

Más minden volt benne, de tényleg.

Az embernek olyan érzése támadt, mintha megijedtek volna, hogy az esetlegesen kimaradó náció vagy korosztály majd fellázad és letépi a fejüket, ezért biztosra mentek.

Volt gyerek, tinédzser, meleg, időskori, megcsalós és barátságból szerelem is, mindezt pedig fekete, fehér és indiai emberek nyújtották, plussz még két kutya és a végén néhány kacsa is.Pár pillanat erejéig még apácák, zsidók és fogyatékos kislány is szerepelt a filmben, mondom hogy nagyon félhettek.A legjobb a bakiparádé volt a végén, és hogy Julia Roberts még mindig gyönyörű.

Iván valószínűleg negyed óráig bírta volna, még jó hogy fel sem merült, hogy vele nézzem meg. De hogy lássam mennyire velem van érzelmileg, mozi közben írt azért sms-t, hogy a repteres jelenet volt-e már, mert kb. ennyit tud a romantikus filmekről, hogy az biztos hogy van bennük. Volt.

azt gondoltam ki, hogy mégiscsak kellene egy név a pasinak, úgyhogy lett neki. Két okból is jó választás. Egyrészt mert mindig meg akartam tanulni oroszul, és így hogy lett egy pasim akinek orosz eredetű neve van, a kezdő lépéseket meg is tettem.

Másrészt ő is nagyon örült az új nevének, mondta is hogy azért is jó ez, mert ha szakmát váltana és bútorszállító lenne belőle, akkor ő lehetne majd Iván az ifán..

amúgy megnéztem és az Iván név jelentése: Isten kegyelmes. mondjuk ez szerintem nem dobja fel majd őt annyira.

tegnap még a travelt is néztük. Ez így mondjuk hülyeség, mert ha nem konkrét dolog miatt kapcsoltuk be, akkor folyton az megy háttérzajnak. És mókás volt, mert a chef abroad éppen magyarországon járt. (és már azon is gondolkodtunk a pasival, hogy majd írunk nekik figyelmeztető levelet, hogy a chef abroad az kimondva nem "csíf" abroad mert az mást jelent, és az meg egy hülye cím lenne a műsornak) Bírom azt a fickót, nemtudom milyen magas lehet, de tuti 2 méter fölött van.

Az történt, hogy leültünk a pasival adóbevallást kitölteni, mert az jó. Ehhez vittünk magunkkal egy üveg bort, aztán mikor végeztünk és megláttuk az ominózus összeget, felbontottunk még egy üveg bort, és még egy whiskyt is.

Amúgy nem iszunk egyfolytában, csak nagyjából minden este. Viszont nem csak úgy bele a vakvilágba, mert leginkább borozunk, mert szeretjük. A száraz borokat főleg. Nálam ez úgy lett, hogy kezdődött az egész a boroskólával, amiről 20 éves koromra azért leszoktam, és akkor a borok kívül estek egy időre az érdeklődési körömön.

Aztán jött a pasi és kiművelődtem, azóta felnőttesen száraz borokat iszom, és amin meglepődtem, hogy nagyon meg is szerettem őket. A tegnapi próbálkozásunk eredményeképpen rájöttünk, hogy a juhfarkból a szent istvános valóban rossz volt, de ez (aminek most nem jut eszembe a neve) viszont állati finom. De majd este iszom belőle még egy pohárral, és pótolom az infót.