Zenóbia

Zenóbia

Éjjel minden más

2017. augusztus 13. - Zenóbia

A megoldok mindent (ha muszáj) érzést azért eléggé tönkreteszi például az, amikor hajnali kettőkor érek haza, és realizálom, hogy világosság szűrődik ki a pince ablakomból, ahol én nem jártam hetek óta, viszont csak nekem van hozzá kulcsom. Szép nagy vaskulcs, az az igazi mesébe illő pincekulcs, erről van más jellegű sztorim is, de azt majd legközelebb. Szóval hajnali kettőkor teljesen lehetetlen küldetésnek minősült, hogy én lemenjek a pincébe és megnézzem, miért ég a villany. Ellenben változatos ötleteim támadtak elalvás előtt, főleg, hogy az estét három Stephen King rajongóval töltöttem, akikkel kitárgyaltuk, hogy szeptemberben jön az AZ, meg fogjuk nézni, aztán soha többé nem alszom. Kezdetnek jöttek a hajléktalanok, akik fel szokták túrni az ablakom alatt a kukákat (éljen az I. kerületi romantika) és nyilvánvalóan valahogy bejutottak, mert épp az én pincémet szemelték ki ideiglenes főhadiszállásnak. A második verzióban az történik, hogy rettenetes szívdobogással lemegyek a lépcsőn, remegő kezemben gyertya helyett a telefon zseblámpa funkciója világít, mégiscsak modern horror legyen, ha már, és ahogy lassan kinyitom a természetesen iszonyúan nyikorgó pinceajtót, meglátom a vérrel telefröcskölt falat. Remek. Közvetlen álomba merülés előtt felvillant, hogy a pszichopata tinderes randijaim egyike ácsorog a mélyben baltával a kezében, és várja, hogy elaludjak, majd feltöri az ajtómat (a baltával), amit belülről amúgy is csak az egyik zárral lehet bezárni, nem mintha ez eddig zavart volna. Itt nem álltam meg az elméletekben, mert sík ideg voltam attól, hogy valakinek járnia kellett ahhoz a lakásomban, hogy megszerezze a pincekulcsot, mivel itt lóg az előszobában, és ráadásul még rendetlenség is volt, a határidőnaplóm is az ágyon hevert, amiben titkos életemről jegyzetelek, hát úristen. Mivel éreztem, hogy éjjel kettőkor nem illik felhívni a főbérlőmet, ezért felnőttségem bizonyítékaként kibírtam reggelig.

egyedul_1.jpg

Akkor szépen leballagtam a pincébe, megállapítottam, hogy hulla nincs, első ránézésre nem lopták el a háromlábú székeket sem, majd lekapcsoltam a villanyt.

A főbérlőm elmondta a telefonban, hogy az egyik lakónak van másolat pincekulcsa, mert ott van az egész ház közös vízórája, vélhetően le kellett olvasni. Amit amúgy elmondott akkor is, amikor beköltöztem. Kapcsoljátok le magatok után a villanyt.     

Zenóbia a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr1712746720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása