Vagy bármilyen, a grissinit akármivel ízesítheted, amit találsz otthon. Rudacska alakú kenyér. Ropogós, csinálhatsz hozzá mártogatóst, házibuliba ideális, mondjuk aki nagyon vehemensen hadonászik magyarázás közben, az majd jól a falra pöccinit vele a sajtkrémet, de sebaj. Őt legközelebb ne hívjuk meg. Mártogatóst nem írok, mert én nem csináltam, meg nem is különösebben érdekel, azt majd valaki hoz. Most ezt úgy írom, mintha minden héten házibulit tartanék, pedig nem, és most sem tartottam, és ráadásul nem is tervezem. Szerintem azt csak mazochisták tartanak. A négy fő már házibuli?
Mogyoróvajas grissini
- 250 g liszt
- 2 ek olíva olaj (találtam otthon chiliset, az egyik kanál olyan lett)
- 1,5 dl langyos víz
- fél tk kristálycukor
- negyed kocka élesztő
- 1 tk só
- 2 ek mogyoróvaj
- egy maréknyi apróra vagdosott sós mogyoró
Rakd a hozzávalókat egy tálba, a vagdosott mogyoró kivételével, az élesztőt a végén morzsold bele. Gyúrd össze jól, vagy ha van robotgéped, akkor ő megteszi helyetted. Meleg helyen letakarva hagyd kelni egy órát, aztán nyújtsd el olyan vékonyra, amilyenre csak tudod, és szórd meg a darabos mogyoróval. Tekerd fel, mint a piskótatekercset, hajtsd egymásra a két végét, kicsit gyúrd át, és nyújtsd el újra, de most egy ujjnyi vastag téglalap alakra. Vágd fel 1 cm széles csíkokra, sodord meg a rudakat, majd tedd tepsire. 200 fokon 15 perc alatt ropogósra, de még nem kőkeményre sülnek. Ha puhábban szereted, akkor 10 perc.
Nálam készült még fokhagymás-jalapeno paprikás is, ugyanehhez a tésztához adtam két gerezd kinyomott fokhagymát, meg egy tk aprított paprikát, a fokhagymát duplázni fogom legközelebb, mert ha már hagymás, akkor legyen értelme is.
Szerintem ropi.
