A Sacher-torta nekem mindig is a legelegánsabb torták egyike volt, ennek most ennél jobban nem tudtam volna ellentmondani azzal, hogy csináltam belőle macit, meg muffint, gőzöm sincs mi vitt rá.

Sacher-maci, Sacher-muffin, Sacher-kutyafüle, ahogy apukám mondaná, de nem mondta, helyette azt mondta, hogy most karácsonyig ne süssek már, mert addigra pont olyanok lesznek, mint egy-egy gömb, mire én mondtam, hogy de nekem muszáj sütnöm. Ha nem sütnék, úgy járnék, mint a lány a klipben, és mivel nem annyira akarnám egy busz elején végezni széttrancsírozva, marad a süti. Amit majd elosztogatok a világ szegényeinek, meg bűnre hajlamos diétázóknak, meg árulom majd a buszmegállóban hajnalonta, mire apukám mondta, hogy nehogy már elosztogasd, akkor mi mit fogunk enni?! Hmm.  

És azt hallottátok, hogy Jason Statham majdnem meghalt, de aztán mégsem? Ez a mégsem akkora megkönnyebbüléssel töltött el, hogy dupla adag lekvárt kentem a sütibe egyből, és megint eszembe jutott, hogy már milyen régóta tervezünk egy olyan hétvégét, amikor kizárólag Rambot nézünk, meg Feláldozhatókat, meg Die Hardot, és senkit nem engedünk be az ajtón, csak a pizzafutárt. Mikor fog ez eljönni, sosem, mert mindig-mindig van valami, és hogy én ezt mennyire nagyon tudom utálni. Nem is gondolnátok.

Sacher maci - Sacher muffin

Hozzávalók:

- 225 g étcsokoládé

- 225 g vaj

- 105 g porcukor

- 112 g dió

- 112 g liszt

- 1 csomag sütőpor

- 9 tojás

- egy csipet só

- sárgabarack lekvár

A csokimázhoz:

-  20 dkg étcsokoládé + 2 ek olaj

A vajat keverd habosra a cukorral. Olvaszt meg gőz fölött a csokoládét, add hozzá a vajas-cukorhoz. Keverd bele egyenként a tojások sárgáját, majd a diót és a sütőporos lisztet. A végén mehet bele óvatosan a csipet sóval keményre vert tojásfehérje. Kanalazz belőle a szilikonos maciba, amit én azért kicsit kivajaztam, mert bizalmatlan vagyok, az sokkal egészségesebb hozzáállás az élethez. Kölcsönbe kaptam a macit, mert még sosem volt nekem szilikon izém, és nem tudtam eldönteni, hogy legyen-e. Momentán vár még egy forma, aztán meghozom a felelősségteljes döntést, ami vélhetően az lesz, hogy tulajdonképpen ez nem egy hülyeség.

Na szóval, miután megtöltötted a macit a tésztával, tedd 180 fokra előmelegített sütőbe, és süsd úgy fél órát, de igazság szerint negyed óra után néha bökj bele egy fogpiszkálót, nem lenne baj, ha a közepe nem sülne át teljesen. A maradék tésztából süss még egy macit, meg úgy húsz muffint. A két maci közé kenj baracklekvárt, a muffinokat vágd félbe, és őket is kend meg lekvárral. A muffinoknál neked nem muszáj elpazarolnod húsz papírkapszlit, mert mikor már megsültek, rájöttem, hogy ahhoz, hogy lekvár kerüljön beléjük, kénytelen leszek leszedni a talpaikról a papírt, mert ezek nem ilyen nagyon nagyra megnövő fajta gombák. Tök elég lett volna, ha kivajazom a formát, de hát éljen a papírkapszli-pazarlás!   

A csokimázhoz gőz fölött olvaszd össze a csokit az olajjal, borítsd rá a macira meg a muffinokra, tedd hűtőbe. Nyilván csináltam nutellásat is! Dobozban tárolva három nap múlva is szupercsokislekváros sütid lesz, de ehhez el kell dugnod a kelkáposztafőzelék mögé.