dupla takarónk, tudjátok, ami arra van, hogy a szerelmesek egy paplan alatt alhassanak. Legutóbb öt éve használtuk, amikor még nem éltünk együtt, hanem csak együtt aludtunk hetente hétszer, és imádtuk, mert az olyan romantikus és hajjdejó. Eszünkbe jutott, előszedtem, felhúztam, de jó lesz nekünk ez alatt, meg amúgy is az összes ágynemű huzatunk agyon van kopva már, kéne venni újat, de ezek meg tök szépek, mert sosem használjuk szinte, remek. Tegnap, három nap után, rezignáltan lehúztam az újnak tűnő huzatot és visszapakoltam a duplapaplant ahol eddig is volt, mert öt év után nem tudunk egy paplan alatt aludni három napig sem. Na jó, egy napig tudtunk, de csak azért, mert az Iván tök részeg volt. Elváljunk-e de azonnal? Vagy az Iván rúgjon be minden este esetleg? Nekem egyszerűen muszáj mindkét oldalon magam alá tűrni a takarót, kitaláljátok-e, hogy mi jut ebben az esetben az Ivánnak? Az, hogy egész éjjel takarót próbál magának szerezni, persze mindhiába, mert úgy látszik, álmomban makacs vagyok és önző. Mert amúgy nem. Tényleg, jó fej vagyok, kedves és tüneményes, és önfeláldozó. Főleg karácsony tájékán. Januárban viszont akkora tapló leszek mint az állat, mert különben teljesen felborul a lelki egyensúlyom.
Tegnap tíz órás családi autózás volt egy temetésre, ahol megtudtam milyen az, hogy annyira fázol, hogy azért sírsz, mert már fáj. A családi autózás rész nagyon jó volt, sokat beszélgettünk, sokat nevettünk, sokat gondoltam arra, hogy mennyire jó most így négyen együtt lenni, anyuapugyerekek, még akkor is ha egy temetés miatt történik. Estére olyan szinten voltam fáradt, hogy képtelen voltam ébren maradni míg hazaér az Iván egykor, a mindenféle gonosz szellemek, lapátos emberek és nagykéssel rohangáló sorozatgyilkosok ellenére. Addigra elért az állapot, hogy ha felszeletelnek se érdekel. A lábujjaim megmenekültek az elfagyástól, de azért enyhén izgulva hámoztam ki őket a fürdőszobában a három zokniharisnyából, de megvannak, élnek, sajnáltam volna azért őket, már úgy hozzámnőttek. A mai nap a túlélésé, mármint itt bent, otthon vár a sütisütés, meg esti vacsora Kornéliáékkal, azt tervezem, hogy megint jól berúgok négy deci bortól. Jó kis terv, nem?
