Az Iván találta ki, hogy legyen vanília krémes süti, mert mindig házi krémest akar, de én meg nem vagyok hajlandó mindig házi krémest sütni, ezért most jött azzal, hogy jó, akkor legalább vaníliást. Meg kosárkába is legyen. A kosárka az aztán jó ötlet, gondoltam, mert amilyen lelassult állapotban vagyok mostanában, azzal elleszek úgy tíz-tizenkét órát. Végül annyit nem, de mondjuk négyet biztosan. A legjobb rész, mikor egyenként elmosogatod az 53 darab fém bizbaszt, ami vágja a kezed. Hát nem tudom, birkatürelműeknek való süti, meg gyermeklelkűeknek, lehet jót játszani a töltögetéssel meg díszítgetéssel, tőlem ne várjatok sokat, tudjátok, hogy béna vagyok mint a szar. Végül is gyerek is volt ma nálunk, mert Daenerys kirándult el hozzánk, egyelőre még nem a sárkányai hátán, hanem kis szülői segítséggel. Még nem igazán bírta értékelni a kis vicces kosárkákat, de gondoltam azért lássa a szándékot, meg hátha majd a kineziológusa (mire ő felnő, szerintem ez ilyen evidens lesz, hogy mindenkinek van sajátja) egyszer előszedi ezt az emléket, hogy nézd már milyen szerető családba születtél bele.
Vaníliás kosárka. Meg puncsos.
Hozzávalók a tésztához:
Tulajdonképpen linzertészta, két adagot csináltam, a kakaós annyiban különbözött, hogy ott 20 dkg liszt, 10 dkg kakaó, a többi ugyanaz.
Fehér színű:
- 30 dkg liszt
- 15 dkg margarin
- 7 dkg cukor
- 1 csomag sütőpor
- 1 vaníliás cukor
- 2 tojássárgája
- kevés tejföl
- csipet só
Gyúrjuk össze, a kosárkákat kenjük ki olvasztott margarinos ecsettel, majd kb. diónyi méretű tésztagolyókkal béleljük ki a formáinkat. Klassz meló, monotonitás szeretők előnyben. Előmelegített sütőben 180 fokon úgy húsz perc, de úgyis látod. A kakaóson mondjuk rohadtul nem, de cselesen vegyesen kell rakni őket és akkor ha a világosak jók, akkor az is jó lesz. Velem a világosak kibasztak, mert simán benőtték a lukat, így kénytelen voltam kivájni a belsejüket, hogy legyen mibe töltögetni. A kakaós viszont sűrűbb tészta lett a kakaó miatt, azt nem is kellett vájogatni. Nem kellett volna bele sütőpor lehet? Lehet.
Megsültek a kosárkáink, ott sorakoznak szépen három tálcán, és még csak este tíz, meg még van a borunkból is, úgyhogy vidáman keverünk pudingot. Vaníliásat, meg puncsosat is. Négy deci tejből, hogy sűrű legyen, mert még belekeverjük a tojások felvert habját is. Aztán ezt belekanalazzuk egyenként, majd szólunk az Ivánnak, hogy rakjon rá cukorszíveket, meg reszeljen rájuk csokit, mi meg rakjunk rá meggyet. Némelyikre. Természetesen kikentem volna simán lekvárral mindet a puding előtt, de akkor már az utcáról szedegethetném a zoknijaimat, miután az Iván kihajította őket az ablakon. Így lekvármentesek a kosárkák. Jól látjátok, néhány nutellás is készült, mert nutella nélkül mit sem ér az élet.
