Már csak azért is kell nekem egy piros laptop, ami csak az enyém, mert ilyenkor télvíz idején a kisszobában ahol a számítógép tartózkodik, kurva hideg van, hogy finom legyek. Ez onnan is kiderült, hogy az Iván három órányi itt tartózkodás után felvett egy pulóvert, nem is értem mit keresett itt annyi ideig, neki van saját laptopja. Na mindegy, most én ülök itt, még nincs egy órája, de minden második betűt elütök, mert nem érzem az ujjaimat. A laptop pedig piros kell hogy legyen, más színben nem jó, akkor inkább a fagyhalál. Igen, unjuk egymást, ezért felváltva bújunk el a kisszobában, hátha a másik nem talál meg egy darabig. Addig is legalább magányosan, de viszont nyugalomban didergünk.