Tegnap este végre eljutottunk moziba, Feláldozhatók volt, és nagyon tetszett, izgalom meg robbantás meg vér és izmos férfiak, igaz, némelyik hatvan felé, de attól még simán hűha, és humor. Egy férfi legyen nagydarab és izmos meg széles vállú meg sebhelyes arcú és tudjon kegyetlenül szétverni egy öt főből álló bandát, mert csúnyán néztek a barátnőjére. El is aléltam teljesen. Na jó, de tényleg egyébként, a vékony pasiktól teljesen kivagyok, egyetlen egyszer randiztam egy kb hatvankilós fiúval, megöleltük egymást, majd hangosan sikítozva elrohantam.
Az is eszembe jutott, hogy milyen jó nekik, azt csinálják amit szeretnek, aztán az is, hogy ez elég bizarr, hogy egy olyan munkát irigylek, ami azzal jár, hogy lemészárolnak havonta ötven embert. De legalább a jó oldalon állnak, na. Most megint előjöhetnék a de jó lenne kekszet dobozolni/meghívót hajtogatni/szöget számolni dologgal, amire az Iván mondaná, hogy de hát elsorvadna az agyad, mire én meg azt, hogy a fenét, mert olvasok, és rejtvényt is fejtek néha, valójában pedig inkább cukrásznak kéne lenni vagy pultos lánynak vagy könyvtárosnak, csak valahogy nem találták még fel a pultos lány állást nyolctól-négyig, így házason pedig azért már problémás lenne az éjjeli műszak, de ha egyedülálló nő lennék, akkor most lenne itt az ideje, hogy a pultra könyökölve mások lelki problémáit hallgassam, és az olyan részeknél, amire már én sem tudok mit mondani, a hatalmas élettapasztalatommal, csak lazán odalöknék egy feles tequilát, hogy a cég ajándéka te szerencsétlen.
azért azt én is látom egyébként, hogy ez csak nyavalygás, mert a könyvtárosnak nem fizetnek szart sem, és végzettség is kéne hozzá, kézügyességem a nullával egyenlő, ezért kivágnának a cukrász szakkörből, tanulni már nincs kedvem, mert mindig is utáltam, és lusta is vagyok, akkor meg mit hisztizel ha nem teszel érte semmit, blablabla, mert jólesik.
