Ez az október moziba menős hónap lesz, mert kétszer is megyek majd, az évi kettőhöz képest ez most elég nagy váltás. Egyrészt lesz az Eat, pray, love Julia Roberts-el meg Lorettával, aztán lesz a Feláldozhatók amiről a címe alapján azt hittem, hogy hátha egy film a természetes szelekcióról, de nem, véres öldöklés lesz a létező összes véres-öldöklős színésszel akit csak bele lehetett zsúfolni köztük Jason Statham, aki hát na. Ezt meg Ivánnal. A Rambo négyet is imádtam, szóval nincs kétségem, hogy ezt is fogom.

Az is eszembe jutott ma reggel, amikor megint a roxynál kötöttünk ki, mert az az egyetlen rádió, ahol nem folyamatosan pofáznak reggelente, és nekünk reggel ne beszéljen senki, hogy engem nem érdekelnek a hírek a tévében, az újságban, a rádióban, sehol sem. Az időjárás érdekel a végén, és ennyi. Olvasok indexet de semmi fajsúlyosat soha, mert nem érdekel a politika sem, és a gazdasági helyzetből sem értek semmit, csak azt próbálom megfejteni, hogy a változásokból vajon mennyivel emelkedik/csökken a fizetésem, de hogy miért és hogyan jutunk oda, az már szintén nem érdekel. Felkapom a fejem, ha meghalt Michael Jackson, de arra, hogy kit öltek meg és hány késszúrással az már nem érdekel megint. A tragédiákra is felfigyelek, mert a főcímnél szerepel, megnézem a képeket is, nyugtázom, hogy hál istennek messze lakom, segítek sms-ben, de szigorúan csak annyival, hogy az új cipőmet meg tudjam venni. Immunis vagyok idegen emberek bajára, nem lennék jó szociális munkás vagy pszichológus, mert már nem vagyok megértő, egy csomó minden fekete és fehér lett, amiben régebben hajlítható lettem volna. Az autók között kolduló csöveseknek pedig tudnám javasolni, hogy pohárral tegyék mert a kezükhöz senki nem fog hozzáérni, és így jelentősen csökkennek az amúgy sem túl jó esélyeik, mert Ivánnak is az első mozdulata a pirosnál az autó lezárása. Az otthon szülők pedig számomra megegyeznek a hitgyülekezetesekkel, gyanítom többen azok is, nem csak a szülésélményt akarok vallás hívei. Úgyhogy járjunk inkább moziba.