Tisztára olyan vagyok mint egy rendesebb fajta öregasszony. Ma állómunkát végeztem, ami azt jelenti, hogy kb. hat órán keresztül nem ültem le egyáltalán, emiatt most fáj a lábam, és fürdés után bekentem vadgesztenye krémmel, ami köztudottan a visszerekre jó. Pedig még nem vagyok hatvan.

Az állkapcsom is fáj, ebből tudom, hogy ideges vagyok. Napközben ezt nem feltétlen veszem észre, csak este, mikor már állatira fáj, mert annyira összeszorítottam egész nap. Az összeszorításnak három oka lehet szerintem. Az egyik az, hogy még mindig nem nyertünk a lottón, és ez eléggé elkeserítő. A másikkal nem foglalkozunk, mert ebben az esetben most én vagyok Scarlett O'Hara és majd holnap gondolok rá, majd holnap hajlandó vagyok törődni vele, de az a holnap még sok holnap. Aztán még az is, hogy pontosan egy hónap múlva ilyenkor már órák óta asszony leszek. Ami amúgy számomra is teljesen elképesztő, és még elképesztőbb, hogy egy darab pánikba esős és menekülésre fogós gondolatom sem volt még eddig. Sőt mi több, boldoggá tesz, hogy ezentúl hivatalosan is nyilvánvaló tény, hogy az elkövetkező hatvan évben lelkesen szedegetem majd a zoknikat össze az Iván után. Néha valószínűleg kevésbé lelkesen, de azért majd szedegetem.

Az összeszorított fogak ellenszere az egy pohár bor, viszont mivel eddig is megittunk egy pohár bort minden áldott nap, pedig nem is voltam feszült, most akkor  ha ezt felemelem kettőre, az alkoholizmus útjára léptem. Szép is az. Innen már egyenes út vezet a Kék fényben való szerepléshez.